2011. szeptember 20., kedd

Vaisnava tanya

Kedves Krisna!

A hétvégén Eger mellet egy kis tanyán voltam, melyet Prem Kunja -nak neveznek. Van amúgy egy külön kis blogjuk is, de nem így találtam oda.
Még két hete Govinda maharaja említette, hogy lesz ott egy tűzceremónia, amire bárkit szívesen várnak. Ez nem Iskcon közösség (hanem a Vrinda misszió bhaktái), így hangulatban picit másabb volt, de se nem rosszabb, se nem jobb. Rosszabb ugye nem lehetett, mert tiszta szívű bhaktákkal voltam körülvéve végig, jobb meg azért nem lehetett, mert végig Te is ott voltál Gaura Nitay múrti formában, illetve amennyit beszéltünk Kedvteléseidről, s énekeltük a Szent Neveidet, Te is ott voltál, kedves Krisna, s mivel Nálad jobb dolog nincs, így jobb sem lehet :-)

Még pénteken este érkeztem Egerbe, vonattal, majd Govinda maharaj kocsival kivitt Prem Kunja-ba. Ott sötétedésig elvoltunk, a vendéglátóinkkal, majd este visszamentünk egy asramba, ahol az estét töltöttük. Prem Kunja-n ugyanis nem volt külön alvó részünk, de az egri asramban tudtak nekünk helyet biztosítani. Reggel fél 8 körül visszaindultunk kocsival a völgybe, ahol a tanya található (és ahol végig nem volt térerő se, annyira elzárt :-) ). Én elkezdtem segíteni az asztalokat építeni a lakomához, illetve vittünk ki az úthoz is egy nagy "Haribol" felíratú táblát a bekötő úthoz, hogy minél többen ide találjanak. Közben Govinda maharaja a tűzáldozathoz készítette az oltárt a földön. A vendéglátóink 2 éve élnek itt, s most érezték elérkezettnek az időt arra, hogy egy nagyobb összejövetelen köszönetet mondjanak a jó termésért Neked, illetve a Föld anyának, Bhúmi dévinek, s erre volt hivatott ez a tűzceremónia.
Ahogy elnéztem, mindent megadtál nekik, amira a bhaktáidnak szüksége lehet: jó termőföld, saját kis patak, fa a fűtéshez és tűzhelyhez (akácosok nőnek a területen, mely úgy nő, mint a gaz, így van utánpótlás :-) ), rendes szomszédok, akikkel remek kis kölcsönös cserekereskedelmet lehetett kialaktani.
A tűzszertartás remek volt (a kis oltár is nagyon szépen megmaradt), a lakoma óriási volt, a hangulat meg kiváló volt. A legjobban az tetszett, ahogy a természettel összhangban élnek ezen a kis tanyán, s látszik, hogy nem akarnak semmi feleslegeset elvenni a természettől, ami nem kell nekik, Te meg biztosítod számukra azt, amire nekik szükségük van. Szerintem majd a családommal, párommal s a gyerekeimmel én is valami hasonló helyen szeretnék élni,ilyen szépen összhangban a természettel, Téged imádva.

Hare Krisna! 

2011. szeptember 13., kedd

Új templom épül

Kedves Krisna!

Még a múlt héten történt, hogy azon a napon, amikor megtudtam, hogy édesanyám szívinfarktust kapott előző nap (csak másnap mondták meg nekem) s megtudtam, hogy már jobban van, elmentem a kedvenc kis dombomra Budaörsre, s elkezdtem japázni, meglepődtem, hogy mennyire szét van dulva a környék. Adva van itt egy kis katolikus kápolna meg egy óriási Feszület, s több mázsányi szemét. Mi, itt Magyarországon hivatalosan egy katolikus ország vagyunk, s egy ilyen helyen megdöbbenek, hogy mekkora szeméthegy volt akkor. Inkább átültem az egyik sziklára, ahol még a lemenő nap felé tudtam fordulni, ahol nem volt akkora kosz. Bár itt a Kali-Yugában ezen meg sem kellene lepődnöm.
Szemét a legkisebb zugban is
Amikor a japázással végeztem, s lemásztam a dombról, miközben elmentem a kisebb szemét kupacok mellett, eszembe jutott, milyen jó volna, ha több olyan szép tiszta templom lenne, mint amilyenekbe én is járok, ahol bhakták imádnak Téged. Mert ami nagyon megfogott a vaisnava templomokban, az a tisztaság.
Elkezdtem azon filózni, hogy szerény jómagam tudna e építeni a Te tiszteletedre egy templomot. Aztán eszembe jutott, hogy lényegében a legkönnyebben úgy tudunk imádni Téged, kedves Krisna, ha a Lelki Tanítómester kegye felébreszti a szívünkben lakó Murtidat (ha jól értelmeztem :-) ) Éppen ezért még jobban arra kezdek törekedni, hogy a testem, amiben ebben az életben töltöm a megérdemelt éveimet, minél hosszabb ideig szolgálhasson Téged. Először ugye abba hagytam a hús evést, hogy a gyomrom ne legyen temető (pontosabban krematórium, mert az ayurveda szerint a gyomorba tűz vagyon). A gyorséttermi kajákat is evvel természetesen elhagytam, hogy ne szeméttelep legyen ez a test.
A következő fogadalom most az, hogy a jelenleginél is több időt fordítok  a Szent Könyvek (Bhagavad Gíta, Srímad Bhagavatam, stb) olvasására, mint amennyit eddig, hogy még műveltebb legyek.
Egy már elkezdett dolgot is újra elkezdek, pontosabban megpróbálom rendszeresen gyakorolni: a yoga gyakorlati oldalát is próbálom gyakorolni ezentúl. A hátam miatt amúgy is ajánlotta Melitta, az ayurvédás masszőrnő a hatha yogát, s amikor ezt a cikket is olvastam a hétvégén, akkor jutott eszembe, hogy nem volna hátrányomra, ha folytatnám a jógázást (eddig csak két foglalkozáson voltam mondjuk, de éreztem a jótékony hatását is a hátamon, meg úgy mindenhol). Ki tudja, ha ezeket a dolgokat betartom, akkor én is lehetek 120 éves, mint ez a jógi, akiről szól a linkelt cikk. Bár ha egész életemben olyan helyen élhetek, ahol a bhaktákat és Téged szolgálhatlak, akár még 250 éves korig is szívesen élek.
Megpróbálom a testemet úgy használni, ha már ezt kaptam erre az életemre, mintha a Te templomod volna (elvégre minden a Tied, csak hozzászoktam ebben a világban, hogy mindenki önzőn azt tesz tönkre, amit akar, így a testét is....), mert tudom, hogy az Odaadó szolgálat egyik alapelve ez is.
Természetesen egy ilyen "építkezéshez" kellenek tervek is, meg ütemterv. Tegnap kaptam meg a Védikus asztrológusomtól az elemzést, amin rengeteg hasznos dolgot mutatott meg, hogy a közeljövőben (két évig) mire figyeljek majd, mikor kell higgadtan és alázatosan döntenem. Azt tanácsolta nekem, hogy a bhakti útján még legalább egy fél évig fejlődjek, s majd utána kezdjek el Lelki Tanítómestert elfogadni, mert azt látja, hogy az alapokat még meg kell bennem szilárdítani. Ezt el is fogadtam, mivel rossz alapozásra nem akarok építeni.

Hare Krisna! 

2011. szeptember 8., csütörtök

Indradyumna maharaja Budapesten

Kedves Krisna!

Tegnap egy hatalmas kegyben volt részem: Budapestre látogatott Őszentsége Indradyumna maharaja, s egy másfél órás, nagyon lelkesítő leckét tartott a budapesti bhaktáknak.
  Nagyon kedves volt végig, a leckéje meg természetesen nagyon jó volt, s nagyon jól beleélte magát, amivel mindannyiunkat magával ragadott. Mondjuk engem az lepett meg (még egyszer sem voltam ilyenen, hogy egy messziről jött lelkitanítómestert fogadtunk a templomban), hogy amint megérkezett, s a bhakták megmosták a lábát, azonnal belekezdett egy kirtanba, majd a leckébe is. Pedig állítólag nagyon sokat utazott most is. De innen is látszik, hogy a Kegyed segítségével, kedves Krisna bármi lehetséges :-)  - nekem meg bőven van még mit tanulnom ezekről a dolgokról is :-)

 Ami nagyon tetszett Indradyumna maharaja előadásán, az a végtelenül kedves közvetlensége, mindenkire úgy nézett, mintha rég látott barátai lettünk volna, holott ebben az életemben most találkoztam vele először. Bár a Lelkivilágban, Téged szolgálva biztos sokat lógtunk együtt:-)
    
A virágszírmok
Amikor végetért Indradyumna maharaja leckéje, én haza mentem, mert már korán kellett kelnem a mai munka miatt. Mikor kiléptem a templom ajtaján, meglepődtem, hogy a neki szórt virágszirmok még mindig ott voltak. Ha a járókelők tunák, hogy kinek szórták.... :-)
Remélem még lesz rá lehetőségem, hogy hallgassam a leckéit, meg együtt kírtanozzak vele, hogy a Szent Neveidet együtt énekeljük. Köszönöm a Kegyet, hogy tegnap délután lehetőségem volt Indradyumna maharaja -dzsal találkoznom, s hallgatni a tanításait.

Hare Krisna!

2011. szeptember 6., kedd

OM

Kedves Krisna!


Most egy olyan témát választottam, amiről már régóta gondolkozok, hogy leírjam e, vagy nem.
Ez pedig az OM (vagy AUM, Óm) hang, az Ősi hang, a Szent szótag. Jelentését sokáig nem tudtam mondjuk, azt csak az elmúlt évben tudtam meg, hogyan kell kiejteni, s hogy lényegében 3 hangból áll, az A, az U és az M -ből.
Először egy goa fesztiválon, Ozorán figyeltem fel rá, 2007-ben. Akkor még semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy sok sátoron díszelgett, meg egy-két arc olyan ruhákban flangált a színpadok között, melyen ez a jel volt, vagy esetleg a táskájukon volt ez a jel.
Mondjuk nem túl bhaktikus ez a környék, egy goa parti eléggé a sötétség felé lejt, mert inkább az élvezésről és a tudatmódosításról szól, illetve bizonyos szabályok áthágásáról, amolyan neo-hippinek is nevezik a mai goásokat. Aki nem ismeri, annak ajnlom a beillesztett videót, ez még egy szolídabb :-) Mégs ezeken a bulikon ismertem meg a vegetáriánus étkezést (általában valami kuszkusz alapú volt) először, bár akkor még nem tdtam elképzelni magamat vegának, illetve ilyen helyen beszélgettem először keleti tanokat kutató, kereső, valamilyen szinten folytató arcokkal. Mondjuk inkább a Buddhizmus mifelénk a mérvadó (goás körban, Magyarországon), a linkelt videóban viszont Goagil játszik, aki 30 éve Az Úr Síva lótuszlábainál vett menedéket, mely látszik is a külsején meg a videóban is feltűnik Mahadeva képe.
Na, sz mi szó, akkor a számomra addigra ismeretlen, OM jelet elkönyveltem magamban egyfajta goás jelnek, mert minden 4ik embernél láttam ilyet.
A következő eset már 2010-ben volt, januárban, amikor a New-ages ismerőseimhez kezdtem el járogatni a "pozitív partikra",  s a falon láttam ezt a fura jelet, az OM-ot. Gondolkoztam, hogy megkérdezem a házigazdát, hogy mit jelent, mivel tudtommal nem goás, de vhogy elfelejtettem. Mégis nézegetni kezdtem, s mivel akkor sok pozitív dolgot hallottam a lélekről és a reinkarnációról (persze nem a védikus igazság volt ez még!), inkább úgy tekintettem erre a jelre, mintha egy iránytű lenne, ami vezetne engem, mert ahol feltűnik, ott jól érzem magam. Másfelől valahogy egy kulcs alakja is kikezdett rajzolódni a szemem előtt az OM jelben, mely megpróbálja kinyitni a szívemet.
Később elkezdtem járni bhakták közé, s amikor  megismerkedtem a vaisnava versekkel, s a különféle szent énekekkel, akkor is feltűnt a Szent-szótag, az OM, de az ebben a latin betűs írásban. Már nem is tudom hogyan, de valahogy valamikor tavaly tavasszal megtudtam, hogy az OM jelölése ez a jel, melyet először goás jelnek tekintettem, majd iránytűnek, aztán megtudtam, hogy még több annál, mint amit eltudok képzelni.
Mindig, ha elkezdek egy japa kört, általában elmondom ezt a kis mantrát is előtte (meg utána  a Panca tattva maha-mantrát is):
om ajnana-timirandasya jnananjnana salakaya caksur unmilitam yena tasmai sri gurave namah 
Ígyhát az OM,  a Szent szótag ma már a mindennapjaim része, de természetesen egy nagyobb mantrát is ismerek, melyet a XVI.-ik századtól kezdve először India szerte, majd később az egész világon elkezdtek az emberek énekelni:
Hare Krisna
Hare Krisna
Krisna Krisna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare 


Egyébként csak azért jutott eszembe ez a bejegyzés, kedves Krisna, mert vasárnap páran szerveztek egy OM meditációs pikniket a Városligetben, melyre én is kaptam meghívást. Kinéztem, s körbe fotóztam magam :-)

Egyébként ha már OM, nemrég alakult meg egy új zenekar, melyet bhaktáid alapítottak, s az OM nevet vették fel.

Hare Krisna! 

2011. szeptember 2., péntek

Pizza party

Kedves Krisna!

Tegnap a tanácsadói programon egy könnyed témát választottunk: a prasadam, a Neked felajánlott étel elfogyasztását, annak a megtisztelését.
 Magára a tanácsadói programra is már elég régen, picit több, mint 1 hónapja nem tudtam elmenni, mert olyan sokat kellett dolgoznom, most meg az orvos a héten kiírt, mert szerinte túl dolgoztam magam (fejfájással és szédüléssel mentem az orvoshoz, az meg megállapította, hogy a nyáron tól sokat dolgoztam, s túl keveset pihentem.)
A csillaghegyi templom konyháját kaptuk meg tegnap délután, ahová beszabadutunk, hogy 16 szelet pizzát süssünk kb 20-30 bhakta számára. Úgy volt, hogy kettőtől négyig kapjuk meg, de mindennel csak este 6ra végeztünk, míg az utca másik felében a bhakták már megkapták a pizzákat. Természetesen nekünk is bőségesen jutott a Neked felajánlott étkekből. Szinte mindenféle pizát készítettünk: ananászos-kukoricás, volt padlizsán és paradicsom-paprika krémes, erős paprikával, olivás, s mindegyikre természetesen került sajt is. Mondjuk ez nem igazi sajt, mert a budapesti központ nem használ bolti sajtot, meg nem is vesz már tejet sem, úgyhogy ez vmi növényi alapú, vegán sajtból készült.
Remélem, kedves Krisna ízlett a tegnap készített, Neked felajánlott pizza, mert szívesen készítenék még ilyeneket, nagyon jó volt  a bhaktákkal együtt dolgozni újra:-)

Hare Krisna!

2011. augusztus 29., hétfő

Vegetáriánus Fesztivál, 2011

Kedves Krisna!


Most a hétvégén tartották a városunkban a 15.-ik Vegetáriánus Fesztivált. Rengeteg ember jött el, s nagyon örültem, hogy ennyi ember veszi komolyan ezt a fajta táplálkozást. Rengeteg vaisnava volt itt, több felekezetből is, de megtalálhatóak voltak itt Buddhisták, meg különféle jóga csoportok is, s egyéb ezoterikus csoportok is.
Nlg szombaton, délután 3kor volt egy kerekasztal beszélgetés 3 világvallás képviselőivel (Hinduizmus, Buddhizmus és Keresztények), hogy az ő  vallásukban milyen szerepet játszik a vegetarianizmus. Kiderült, hogy a keresztény vonalon is a vegaságnak szerepe van, ha hitelesen fordítják az eredeti héber szöveget. Az egész beszélgetést Bhakti Abhay Govinda maharaj (aki nem az ISKCON-os Govind maharaj, hanem a Vrinda  misszió tagja)  vezette, akinek a Civil Rádióban van egy vegetáriánus műsora, a Kanál forradalma. Mivel segítettem őt avval, hogy fotókat készítettem neki, egy akkora kegyben részesültem általa, hogy a Lábnyomodat ábrázoló kis kerámiát kaptam tőle. Azonnal fel is tettem az oltáromra otthon:-)
Mellék szál, hogy 3 éve is voltam már ezen a fesztiválon, de akkor még nem voltam vega, csak egy ismerősöm azon a programon lépett fel este, Alexsys néven..

Hare Krisna! 

2011. augusztus 27., szombat

Amiért nehezen tudtam időnként Rád gondolni

Kedves Krisna!

Most egy érdekes témáról szeretnék Neked, s az olvasóimmal megosztani. A múltkori témának valamilyen szinten a folytatása is lehetne ez, mivel minden mindennel összefügg/az még Kecskeméten játszódott, 98-ban, 99-ben felköltöztem nagyimhoz Pestre 2001-ig/. Előre is elnézést kérek, ha túl önmarcangoló lenne az írás, a végére megpróbálok vmi tanulságot kihozni belőle, csak türelem! ;-) Máskülönben erről se nagyon beszéltem, mert nem is volt kinek, de ha magának az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mesélem el, aki mindig velem van, akkor talán segíthet is nekem.
Ma van a tíz éves fordulója annak, hogy az életem, a karmi életem egy érdekes változáson esett át, amit nem akartam akkor, s ma sem tudom, hogy lett volna a helyes, a mostani helyzet, vagy egy egészen más, amit az egóm akart.
A lényeg az, hogy akkor, végezvén a nyolcadik osztállyal, itt Budapesten,  egy művészeti suliba kerültem, ahova nagyon nehéz volt bejutnom, de akartam, mivel arra koncentráltam. A felvételi legsarkalatosabb pontja a rajz volt. Nem tűnik nehéznek, gondoltam, de az anyai nagyim (aki nem ugyanaz, aki Szegeden él!), akivel akkor éltem /szüleim akkor már Zalaegerszegen, de ez egy hosszú téma..../ beíratott egy festőművész galériájában lévő rajz szakkörre, ahova hétfőtől csütörtökig 16 órától 20ig jártam, ami minden időmet elvette természetesen akkor, de a cél az volt, hogy a grafikai oldalamat a lehető legjobban tökéletesítsük. 2000 októberétől következő év áprilisáig jártam oda, amíg meglettek a felvételik. Fel is vettek a Várna utcai suliba szobrászművész szakra. De természetesen a célom nem tejesen az volt, hogy szobrász legyek, hanem tovább menni a Filmművészeti Főiskoláig operatőr, esetleg rendezői szakra majd utána. S hogy jött ide a szobrászat? Elsősorban fotó vagy grafika szakra jelentkeztem, de ez is érdekelt, s "ezt dobta a gép", melyet elfogadtam. Utólag megtudtam, hogy Zsigmond Vilmosnak is vannak szobrász tanulmányai :-)
Útban Ágasvárra :-)

Na de aztán jött a nyár, 2001-ben, Háváj-Dizsi, fíl dö szánsájn, éreztem akkoriban úgy :-D Természetesen akkoriban a nyár nem múlhatott el a szokásos Ágasvári csillagásztábor nélkül sem, amit megejtettem. A közeli ismerőseim tudják rólam, hogy akkor alakult ki az első, igazán mindent elsöprő szerelem is bennem, aminek rengeteg köze van ehez a kálváriához is. Dióhéjban annyi, hogy 3 nagyon jó fej barátra tettem itt szert, melyből kettő lány volt, s az egyikhez  túllzottan is ragaszkodtam, de valahogy belülről éreztem, hogy nem kéne ráhajtanom, mert hosszú távon nem lenne értelme, meg különben is, Zoli barátom is éppen hajt rá már régebb óta, minek venném el tőle. Hazaértem Pestre a táborról, s éreztem, hogy valami, vagy valaki hiányzik. Megnéztem a csomagjaimat, a távcső, a fényképező megvolt, a ruháim is, a pénz akkoriban nem számított. Aztán nem bírtam enni sem. Rájöttem, hogy ki hiányzik. Eszembe jutott, hogy szóbakerült egy augusztusi csillagásztábor is, ahova megy az apjával, Miskolc mellé. Nosza, arra én is elmentem, nagyim azt is kifizette, mert a pénz nem volt gond, lévén zug könyvelő volt, s rengeteg fiktív cégen keresztül szakított több százezer Ft-ot havonta....
Szentlélekre érve, a csillagásztáborban végre kettesben tudtam beszélgetni vele, ahol kiderült, hogy Zolit annyira nem kajálja, mert mindig valami baromságot cisnál, de azért tiszteli, mert jószándékú, s hogy keresi az igazit. Más sem kellet,t kezdtem rászánni magamat arra, hogy megpróbáljam egy randira elcsábítani, de a tábor alatt megszólalt a telefonom, az apám hívott. Közölte, hogy a nagyim "kihúzta a gyufát", s 3 nap múlva egy furgonnal fenn lesz  a cuccaimért. (apró megjegyzés, hogy nagyim, akit szintén tisztelnem kell, tudni érdemes róla, hogy mesterien tudta az embereket összeugrasztani egymással, hogy mindig ő jöjjön ki nyertesként, amit 2-3 év alatt, míg vele laktam tökéletesen kiismertem, gyakran elszenvedtem). Nem tudom mai napig, mi volt az, amivel így feldühítette apámat, mert ő is örült neki, hogy Pesten egy jó középsuliba fogok járni, de ez meglepett. A durva az, hogy akkor benne is voltam, úgymond a kaland kedvéért. Amikor viszont már ott voltunk, hogy apám kiíratott pár nappal a tanév kezdete előtt a suliból, családi okok miatt, akkor esett le a tantusz, hogy ennek a fele sem tréfa. Akkor úgy éreztem, minden összetört, mindennek vége, az álmaimnak. Eriadnu-tól sem tudtam igazán elbúcsúzni, még a címét és számát sem tudtam, csak annyit tudtam, hgoy vhol Kőbányán él...
Zalaegerszegen átvettek egy gimnáziumba, amit nagyon nem szerettem. A tanárok sem voltak valami jófejek, nem úgy mint az előző sulimban, s az osztálytársak sem a legjobb fejek, mert már rég ismerték egymást, én meg új voltam, s nem épp a befogadó késségüket mutatták felém. Két előnye azért mégis volt ennek a giminek: 5 perc sétára volt tőlünk a Kertvárosban, s életem egyik legjobb barátját, Gyuszit is itt ismertem meg. Ő azon kevesek közé tartozott, aki nem volt annyira flegma, hogy szóba álljon a pesti sráccal :-) De persze ez a barátság is lassan alakult ki, az első negyed évem Egerszegen a magány szóval jellemezhető. Ettől a pillanattól fogva van az, hogy mindig elgondolkodok azon, amit egy történésznek tilos feltennie: Mi lett volna, ha....? Mi lett volna, ha maradok abban a suliban, mi lett volna ha elköltözök a nagyitól, de a koleszbe kerülök, s úgy tanulok ott? Meg hasonló kérdések merültek fel bennem 2001 őszén, amik a mai napig is kísértenek, s a mai napig blokkolnak abban, hogy ezt a  múltban bekövetkezett törést elfeledjem. Mert nem halt meg mondjuk senkim, de célok és jövő nélkülinek éreztem magam, mert akkor volt egy célom.
November magasságában kaptam egy levelet (hagyományos, postait :-) ) Zolitól, akivel havonta egyszer telefonálgattam, s megtudta  a címemet is. Ott több oldalon keresztül leírta bánatát, hogy mennyire zerelmes a lányba, de nem akar komolyabb dolgot tőle, de azért barátnak elfogadják egymást. Én viszont írtam neki, ahol is megbeszéltük, hogy tavasszal kéne szervezni valakinél egy összejövetelt, ahol 4en újra akkorákat beszélgessünk, bulizzunk, mint azon a szép nyári héten. Időközben tőle megkaptam a két lány címét is, így velük is elkezdtem levelezni.
Nálam a csapat :-)

Tavasszal végülis nálunk, Zalaegerszegen jöttünk össze, ahol 4-5 napot töltöttünk el, asszem :-)   Akkoriban ismertem fel azt, hogy a távolság csinálja a legnagyobb barátságokat. Majdnem egy év telt el azóta, hogy 4en újra együtt lehettünk, s nekik köszönhettem, hogy akkor nem fordultam magamba, s nem kerültem olyan társaságokba, amikből nem biztos, hogy ki tudtam volna mászni. Gyuszival akkoriban még nem volt olyan erős a barátságom, az lassan, de biztosan alakult ki, mert eleinte túl gyerekesnek találtam, de időközben kiderült, hogy 20 éves korom alatt a legnagyobb bölcsességeket tőle tanulhattam, így a barátságunk ma is töretlen.
De mint ahogy lenni szokott a múlandó dolgokkal is, a barátságok is néha halványodnak, erősödnek, megszünnek, vagy újabb szereplők is lehetnek. Ezek múlandó dolgok, mivel mindannyian változtunk, ahogy felnőttünk, így már korántsem olyan szoros a barátság, de még egyikőjükkel sem vesztem (örökre) össze:-) Ámbár mivel nem mindig voltak akkoriban dolgok, amik eltudták volna törölni a fejemből ezeket a gondolatokat, hogy "mi lett volna, ha...?", mindig és újra meg újra előtörnek. Ezután már inkább olyan ideiglenes dolgokon gondolkodtam, mi lett volna, ha Pesten maradva mégis összejöttem volna Eriadnu-val, s mi lett volna, ha Pesten maradva még több időt töltök el velük, majd később főiskolára járok.... Ezeknek a gondolatmeneteknek a végtelen számú kombinációja gyakran előjött bennem, s sajnos néha még most is, amiért néha egy fő kötelességemet sem tudom maradéktalanul ellátni: Mindig Rád gondoljak, kedves Krisna.
Az áttörés a héten történt meg! Úgy alakult, hogy már kb egy hónapja egy vágányzár  miatt nem a megszoktt vonalamon,a  19-esen vezetek, hanem átraktak a Fehérvári úti vonalakra tettek, ahol nagyon lassan észre vettem egy jelet.
 Az egyik megállóban vettem észre ezt:
Ha balra tekintettem a tükörben, láttam a villamos oldalát, hátulját, meg mindent, ami mögötte van, meg a szép kék eget, stb. De ha egy picit a tükör mellé néztem, az elmúlt egy hónapban egy egyre jobban elbarnuló gesztenye fát vettem észre, mely csak múlik el, miközben én a tükörben csak mellé nézelődök. Ha csak hátrafelé nézek, lehet, hogy szép dolgokat vagy keserű, de rágódni való dolgokat nézek, de az idő is ugyanúgy halad mellettem, miközben mellettem is minden csak elhalad és elmúlik, mint a gesztenye zöld levelei, melyek már barnák lettek, s minden csak elsuhan, mint a képen nem látható autók. Én ábrándozok a "Mi lett volna, ha....?" kérdésekkel, miközben nem tettem le semmit az asztalra, amit le kellett volna egy olyan személynek, aki a Te, Krisna bhaktájának vallja magát: azaz dicsőíteni a szent Neveidet. Ez a felismerés most egy ideig segít nekem, hogy inkább Rajtad meditáljak, mint más, elmúló dolgokon, de egyedül nagyon gyenge és jelentéktelen vagyok. Amíg nincs egy hiteles Lelki Tanítómester, akinek a Kegyéből áteshetek az avatási folyamaton, addig picit félek, hogy elfelejtem ezt a tanulságot, ámbár tudom, hogy itt az anyagi világban egy fűszál sem mozduhat meg a jóváhagyásod nélkül:-)
Ígérem, kedves Krisna, hogy nem fogok azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha 10 éve mégis Pesten maradok, s itt tanulok!
Utóiratként csak annyi, hogy a mi családunkban mefigyeltem egy kisebb fajta körforgási periódust, szinte minden megismétli önmagát: most öcsém végezte el a hetediket, s anyukám anyagi helyzete miatt (akik most meg Kecskeméten élnek....) lehetséges, hogy apámhoz kerül vissza, Zalaegerszegre, mint én 10 éve. Anyukám magát sem tudja fenn tartani, mivel munkanélküli... Öcsémnek annyi előnye van velem szemben, hogy ha költözne, akkor a könyvei között már lenne Rólad szóló könyve is, mert adtam neki belőle, hátha majd azt olvasgatja a Zala folyó partján, ha ő is ilyen helyzetbe kerül, s nem fog baromságokon agyalni, mint a bátyja...

Hare Krisna! 

2011. augusztus 23., kedd

Janmastami

Kedves Krisna!

Ezen blog sorai között is szeretnék Megjelenésed napja alkalmából, Janmastami lévén boldog születésnapot kívánni! :-)

Még a vasárnapi nap délutánján, egy nappal Janmastami előtt a Margit szigeten tartottunk egy kis meditációs, jógázós pikniket, ahol szerény számításaim szerint 4 és fél, 5 óra majdnem folyamatos bhajanozás ment (bhajan: közös zenélés, amikor Isten neveit énekeljük). Most ezúttal nem csak a Sambandha Mantra Commando nevű bhajan formációval zenéltünk Neked itt, hanem egy másik csapat, a Sattwa Sound Band is zenélt, akik nagyon kellemes légkört teremtettek a nyári napsütésben. Közben örülöttünk frizbiztek, fociztak meg kutyát sétáltattak a nézelődők, akik a kezdeti kiváncsiságuk után le is ültek közénk, talán életük első bhajanjukra. Közben a mi közvetlen környezetünkben meg jógáztak az arra kapható egyének:-)
Mivel én a tegnapi, Krisnavölgyben szervezett Janmastami ünnepségre nem tudtam lemenni, részben ezt tartottam helyette "szülibulinak", illetve tegnap a szükséges fogadalmaimat végeztem el (a japa felajánlás, amiről a múltkor írtam, illetve  a böjt). Maga a böjtölés egész könnyen ment, annak ellenére, hogy nehezebbre számítottam a harmadfokú hőségriadó ellenére, igaz, most már előző napokban is készültem rá. Mindenesetre sajnálom, hogy idén sem jutottam le Megjelenésed napján Krisnavölgybe, de bízok benne, hogy minden a Te akaratodnak megfelelően történik, úgyhogy nem bánkódok:-)
Végezetül a Sattwa Sound Band egy kis bhajan kollekcióját belinkelném ide.
Latest tracks by sattwa-sound-band

Hare Krisna! 

2011. augusztus 16., kedd

Veszélyes ez a világ

Kedves Krisna!

A hétvégén /mint Tudod/ nyaralásomat töltöttem apámnál, meg újra találkoztam öcsémmel, akivel előző szerdán (és előző posztban is:-) ) akikkel Badacsonynál nyaraltam.

Már az egész eléggé nehezen indult. Apámról tudni kell, hogy húst hússal eszik, s iatta én is ezt az utat folytattam, mert nem tudtam, hogy máshogy is lehet élni.... Na szóval, még a hét elején felhívtt, hogy annak ellenére, hogy vegetáriánus  vagyok, ehetek e marha-lábszár pörköltet. Pont egy szent állatot... :-S Mikor mondtam, hogy nem ,akkor dobott egy üzenetet, hogy helyette mit kérek, vaddisznót vagy őz pörköltet majd :-( . Azt hittem, ilyen csak a filmekben van, de  nem. Abban egyeztünk ki, hogy majd akkor magamnak készítek inkább kaját, s akkor nem lesz gond belőle, hogy ki mit akar enni.
Apámmal lejött az egyik kollégája és a kedves családja. Alapvetően tényleg kedvesek voltak, mert már jártak Krisna-völgyben is, többször, s jobban elfogadták (talán ezáltal) a vegaságomat, nem úgy mint a saját apám.  AMin viszont kiakadtam, hogy a 8 éves gyermeük is már mennyire másab, mint amilyen én voltam ennyi idősen, meg a kortársaim is annó. A mai gyerekek már pénzben játszanak kártyán, a legújabb elektronikai kütyükkel játszanak, de ha valami nem az ő szájízük szerint van, akkor már olyan hisztit vágnak le, mintha most lenne vége a világnak. Ezt a mi időnkben nem tettük, nem is mertük megtenni. Sajnálom, hogy a következő generáció már ilyen, nem tudom, mi fog ebből kisülni.
Az meg már csak hab a tortán, hogy (nem csak ez a gyerek, csak a mostani már sokkolóan hatott) este 11kor is még vígan fent vannak a mai 6-10 éves gyerekek, aztán nappal meg csodálkozunk, hogy nappal meg tök fáradtak. Még  Őszentsége Sivarama maharadzs egyik leckéjében hallottam, hogy azok az emberek, akik éjfélkor is fent vannak, de nem lelki dolgot végeznek, azok nem is nagyon tekinthetőek emberi cselekedetűnek, hanem valami éjjeli lénynek, mint például a macskák.
Na mindegy, csak arra akartam kilyukadni,  hogy ezen a nyaraláson szembesültem először avval, hogy hétről -hétre nehezebbnek tűnik ezen a világon, itt a Kali-Yugában normális lelki életet élni, mindenféle bűn elkövetése nélkül, főleg azoknak, akik még nem is nagyon ismerik az alapvető dolgokat (nem eszünk húst, pénzzel nem manipulálunk, pl szerencsejáték, stb). A mai Európával szerintem az pont a legfőbb baj, hogy teljesen szabadelvűség van, nincsenek szabályok, mindenki azt csinál, amit akar, mert az egyházaktól itt már mindenki elfordult, így az erkölcs is csak névleges. Aztán csodálkozunk azon, hogy a fiatalok fél Londont felgyújtják és kifosztják, hogy márkás cipőjük legyen meg plazma tévéjük. Csupa olyan dolgokat vesznek el a boltokból, melyek haszontalanok és ideiglenesek, amikért értelmes ember nem ragaszkodik
Káptalantóti piac 
. A nyaralásomhoz visszatérve apámékkal elmentünk egy közeli faluba is, Káptalantótiba is. Itt egy használtcikk és biopiac van, viszonylag kis helyen, óriási választékkal. Még egy bhaktával is találkoztam itt, aki zöldségeket árult, de amúgy nem éppen az erőszakmentesség volt ezen a helyen az úr. Arról viszont, hogy mennyire nem tisztelik egyesek az életet, itt tapasztaltam meg. Távolról már láttam egy péket, akinél 3 és kilós kenyerek vannak, s mindenkinek mond valamit. Amikor közelbb értem, akkor hallottam, hogy kb olyasmit mond hangosan, saját reklámként, hogy "kenyeret vegyenek, aki szereti, kivéve a sovány vegákat. Extra mangalica zsírral átitatott kenyeret vegyenek, 10 napig eláll....". Egyrész a 86 kilómmal nem hiszem, hogy sovány lennék, másfelől nem értem, hogy a gabonába miért kell bűnt beletenni, egy gyilkoság maradványát. Felesleges, ez csak arra jó, hogy a szervezetünk még betegebb legyen, s minél több kreditet összeszedjünk a karmánkkal.
Amikor jöttem haza a vonatommal, akkor gondolkoztam azon, hogy mit kéne tennem, hogy mindenféle bűn és rossz karma nélkül folytassam az Odaadó Szolgálatodat, mert ami itt van az minden, csak nem normális, hacsak nem az egy feje tetejére állított piramis. Legszívesebben egy farmra költöznék pár bhakta társaságában, s onnan ki sem jönnék, erre az iszapra, melyet egyesek civilizációnak neveznek.
Első lépésem valószínűleg az lesz, hogy a TV-met eladom.

Hare Krisna! 

2011. augusztus 11., csütörtök

Japa felajánlás Janmastamira, meg minden más :-)

Kedves Krisna!

Tudom, már megint rég jelentkeztem a blogommal. Mentségemre legyen, hogy mostmár a Srímad - Bhagavatam-ot is elkezdtem olvasni, jelenleg még csak az első éneknél tartok, de mindeneggyes szava, betűje nektár számomra! :-)
Most elsősorban egy kisebb figyelemfelhívást szeretnék közzétenni azon olvasóim körében, akik rendszeresen japáznak:
Pár napja acsd barátom hívta fel a  figyelmemet erre az oldalra, ahol Janmastami alkalmából japa felajánlásokat lehet ajánlani az Úr Krisnának, akinek ezt a blogot is ajánlottam, Akinek elsősorban írom. Ennek az oldalnak a lényege az, hogy bárki regisztrálhat a világon, akár tegnap kezdte a japázást, akár 30 éve, akár ISKCON tag, akár máshova tartozik. Jómagam természetesen regisztráltam, hogy az Úr megjelenési napján valamivel több japa kört ajánlhassak fel Neki, hamár porszemnél is kisebb mivoltombó lényegébenl mást úgysem tudok Neki adni, míg Srí Krisna minden kívánságomat teljesíti.
Kedves Krisna!
Remélem most nem figyeltél, hogy milyen ajándékot próbálok Neked ajánlani Megjelenésed alkalmából idén. ;-)  . Tegnap éppen édesanyámnál jártam, aki még nálam is elesettebb, de már nagyon hosszú idő óta keres Téged. Februárban már volt ugyan Csillaghegyen, az ottani Templomodban (sőt, egy röpke időre tavaly Janmastami idején is beugrott velem oda), de valahogy egyik vallásnál sem állapodott még meg. Pár éve még a Jehova Tanúihoz járt, előtte meg református irányzatban mozgott, de a sok csalódás miatt, mely az életben érte, fenntartásai is vannak sajnos, mert a karma törvényeit valahogy nem érti meg, nehéz elmagyaráznom neki. Már hetek óta volt egy olyan érzésem, hogy adnom kéne neki egy japa láncot, mert a maha-mantrát már februárban megismerte, sőt, majdnem egy órát kirtanozott is a templomszobában, előtte meg egy hatalmas adag prasadamot tisztelt meg. Tegnap végülis Erával összeállítottunk neki egy japa lánc-japa zsák kombót (Era adott neki egy fehér, kézzel varrt zsákot), s a délután folyamán elmagyaráztam neki az alapvető dolgokat, hogyan kell tartani, melyik kézzel kell japázni (jobbal, aki esetleg még nem tudja), s hogy hova ne vigye (pl wc-re). Nagyon örült neki, bár meg is lepődött a dolgon. Remélem rendszeresen fogja rajta vibrálni Transzcendentális Neveidet, s segít neki a tisztulásban. A vegetáriánus ételekre nem is esne nehezére átállni, mert kisebb koromban vegán étrendű volt. Manapság viszont megvannak rendesen a gondjai: öcsém elkerül tőle apámhoz (szétválltak), adósságai vannak, bár már nem olyan sok, mint volt, s kikell költözni 1 hónapon belül az albérletéből, mert a tulaj eladta a feje fölül a házat.... Most mondjuk van egy párja, aki valamennyire segít is neki, s teljes szívből mellette van, de azért aggódok édesanyám miatt. Tegnap Zolival - anya párjával - mondjuk alaposan eltudtam beszélgetni, s megnyugodtam, hogy soha nem bántaná, nem használná ki,s  szintén Istenfélő, bár ő sincs annyira elkötelezve egyik vallásnál, mint anyám. Hozzátenném, hogy már két éve ismerem őt, de csak tegnap tudtunk elég sokat és nyugodtan beszélgetni, de amikor beszélgettünk, mindig megjegyezte, hogy a Krisna tudattal nagyon egyet tud érteni, mert a bhaktáidat Kecskeméten rengetegszer látta már, s mindig valami építő jellegű dolgot végeztek, s soha nem erőszakolták rá a hitüket másokra - mondta Zoli, valahogy így. Remélem, hogy anya rákap rendesen a   japázásra, s akkor megnyílik előtte/előttük is egy másik világ, ami ugyanezen a földön van, de mégis másabb, extatikusabb, mert a Te odaadó szolgálatodat végzik.
 Tegnap dél körül mondjuk volt egy másik mulatságom is, mégpedig bicajoztam egy nagyot. Anya ugyanis a húgától nemrég kapott egy biciklit, ami sokat segített neki a munkábajáráshoz, én meg 2-3 órára kölcsönkértem, hogy tekerjek egy nagyot a szülővárosomban. Van a Széchenyi város mellett egy városszéli arborétum, ahol egy kápolna is található. Ott 1999 júniusa óta nem voltam, pedig egy féléves periódusban havi rendszerességgel kijártam arrafelé, bár bent asszem csak kétszer voltam. A történet az (s erről tudom, nem illik beszélni), hogy 1998 október végén ettől a helytől nem messze, egy poros földút szélén éppen gyilkolni akartam, mégpedig magamat, 13 évesen. Akkoriban nehezen éltem meg dolgokat, barátaim sem nagyon voltak, de valahonnan volt egy megérzésem, hogy ha halálunk pillanatában valamire gondolunk, akkor "ébredés után" abba a helyzetben kelek fel. Nem mondta nekem senki ezt, bhaktákkal meg pláne nem társultam akkor még, csak úgy éreztem, hogy az utolsó levegőnél valamire koncentrálni kell, s az fog teljesülni. Én az egyik kedvenc zenészemre gondoltam volna akkor (persze, pop kultúra, már abba nőttem fel, éljen az MTV generáció....), de mikor már megkötöttem a kötelet, s a fejemet a hurokba tettem volna, az arborétumból (a kerítés külső oldalánál voltam, az egyik nyitható részénél) épp kijött egy erdész, kezében puskával, melyet rám szegezett. Életemben előszőr /s eddig utoljára/ fogtak rám fegyvert, s akkor futott át az agyamon, hogy a halál nem biztos, hogy jó móka. Akkor még nem is vágtam, hogy mit akarhat, de utána azt kérdezte, hogy mit loptam. Akkor esett le, hogy nem is tudja, mire készültem, mert már sötét volt, nem vette észre a spárgát, csak a nagy táskáimat (iskolatáska és sport táska, suli után jöttem), s azt hitte, a földeken valamit szedek össze. Mondjuk mai napig nem tudom, november végén mit lehetne lopni a földekről, de ez a bácsi odajött hozzám, s megmentett. Bevitt a házukba, miközben elmentünk a kápolna mellett, ahol azon a hideg napon valami jóleső melegség hatott át. Az erdészek bevittek a városba, miután elmondtam nekik egy hazugságot, hogy elakartam szökni a városból, már nem is tudom milyen okból.
1999-ben, ahogy kijött a jóidő, elkezdtem kijárni az arborétumba, hogy hátha összefutok az idős erdésszel, hogy beszéljek erről az esetről vele, de soha nem láttam újra. Eljártam a kápolna felé is, hátha érzek arra valamit, amit akkor (most úgy hívnám, extázis), de hasonlót nem, ellenben a természet szeretetét akkor tapasztaltam meg. Erre az érzésre egészen tegnapig várnom kellett, hogy azt a jóleső melegséget (a tegnapi kánikulában :-D ) újra érezzem. Kíváncsi voltam ugyanis, most milyen ez a hely, s amikor odaértem, a bicajt kitámasztottam, s mintha hátulról valaki tolt volna, a kápolna ajtaja elé mentem, s önkéntelenül egy dandavatot ajánlottam. Nem terveztem semmit, ez csak úgy jött magától, hogy valami hódolatot ajánljak, azon a helyen, ahol újjászülettem.  Utána csak ültem ott egy kis terméskő teraszon, s egymagamban énekeltem a Szent Neveidet, s közben élveztem a gyönyörű időt. És hogy ezeket most miért írtam le?
Tegnap a kápolnától arrafelé indultam el, amerre volt az a szomorú fűz, ahol megakartam ölni magamat. Azóta a késő délután óta nem jártam arra, de akkor jutottam arra, hogy ezt a titkomat, melyet eddig senki emberfiának nem meséltem el, elkéne mesélnem, hátha könnyebb lesz, s mások talán jobban meg is értenek.
Nagyon miniatűrnek éreztem magam ott azon a pusztán tegnap, közel nem is mentem a fűzfához, elég volt látni, talán még a spárga még most is ott lóg... Elgondolkodtam, hogyha ott elhagyom a testemet, akkor azona hihetetlen nagy pusztaságban bolyongtam volna, mint szellem, aki még egy testet sem kapott volna? Inkább mentem is tovább, inkáb előre gondolkodva tovább tekertem, jelenleg amúgy is van mivel elfoglalnom magamat, mint hogy ilyen múltba révedő dolgokon agyaljak. De azért  jó volt tegnap a számomra legfontosabb keresztény kápolnánál járni, s most ezeket kiírni magamból.

Hare Krisna! 

2011. július 10., vasárnap

Ratha Yatra 2011, Budapest

Kedves Krisna!

Tegnap megtartottuk a Tiszteletedre a Szekér fesztivált, a Ratha Yatra-t.
 Sajnos az elmúlt időszakban volt egy-két negatív dolog, amivel egy picit visszább estem, nem úgy japáztam, ahogy kellett volna, nem is mertem, mert nem voltam képes Rád gondolni, amit sajnálok, mert ezek olyan piti dolgok voltak, amikkel "háttérbe szorítottalak". Hiába, még nagyon pici porszemnél is kisebb valami vagyok azokhoz a bhaktákhoz képest, akikkel tegnap társulhattam, s húzhattam a szekeredet. Mindenesetre tegnapra sikerült megemberelnem magamat, s még az alvást is jobban beszabályoztam, hogy ne aludjak többet a kelleténél, s már hajnalban Rád gondolva meditálhassak. Közben reggel vettem pár gyümölcsöt is Neked, hogy miközben húzzuk a szekeret, Te meg testvéreid falatozzanak. Igaz, nem én termesztettem, hanem egy hipermarketben vettem, s  a romos konyhámban mostam el Nektek, de szerintem Tudod, hogy nekem ezek voltak a lehetőségeim.
Amikor a buszunkkal az Andrássy útra értünk, azonna olyan könnyed nyugodtság fogott el, ami már régen volt, majd mikor a szekeret és a bhaktákat megláttam, már az eufória kerített hatalmába.
A hűs hársfák alatt
11 után nem sokkal elindult a menet, elkezdődött a kirtannal kísért szekérhúzás. Szerencsére volt lehetőségem húzni a szekeret is, de amikor egy picit elengedtem, hogy az árnyékba menjek (piros riasztású hőségriadó volt, s extrém magas UV-B sugárzás), fura érzésem volt. Akkor az Andrássy út járdájára mentem, ahol árnyékot adó hársfák vannak. Ott az eufória olyan szinten volt,  hogy súly nélkülinek éreztem már magam. Miközben a zöldben sétáltam, eszembe jutott, hogy valahogy így képzeltem el azt az érzést, amit a muszlimok meséltek a menyországról, Allah kertjéről, ahol mindenféle csodálatos árnyat adó növények vannak, s az ember nem érez semmi bánatot, csak boldogságot.
Bocs, de ez jutott akkor eszembe, holott legszívesebben én inkább egy vízparton lettem volna legszaívesebben ebben a forróságban, mondjuk a Yamuna partján :-) . Szó-mi szó, ez a pár perc a fák alatt, miközben ment a kirtan, arra emlékeztetet, hogy nem kéne több butaságot csinálnom, s az életemet csak Rád gondolva kéne töltenem, lehetőleg minél több bhakta társaságában, mint mondjuk tegnap.
Amíg a Vörösmarty térre értünk, addig picit szórólapoztam, meg néhány embernek prédikáltam is, akik kérdezték, hogy mire jó ez a felvonulás, mit jelképez ez-meg az:-) De mindenki nagyon kedves volt az érdeklődők között.
A Vörösmarty téren pedig egy szép kis kirakodó vásár meg színpad volt, ahol azért rendesen lehetett barangolni.
A tilak nyoma a homlokomon:-)
Én a maha prasadam sátorban segédkeztem. Ott megmosakodtam, s a tilakot i lemostama  homlokomról, amikor kiderült, hogy a homlokomba beleégett a napon a tilak nyoma:-) Legalább látszik, hogy meg lettem jelölve, hogy meghódoltam előtted, amit nem is akarok titkolni senki előtt, úgyhogy remélem sokáig fog látszani a homlokomon a tilak jele.
A fesztivál zárása volt, hogy Kisora prabhu szervezett egy nagy, közös mantra meditációt, azaz újra összeállt a Sambandha Mantra Commando csapata:-)  A közösségi oldalakon beszéltem azóta a tbbi bhaktával, akikkel együtt húztuk a szekeredet, s énekeltünk Neked, de mindenki azt mondta, hogy élete eddigi legjobb Szekérfesztiválja ez volt, amiről nekem is ez a véleményem. Kedves Krisna! Remélem Neked is olyan jó élmény volt ez a tegnapi nap, mint nekünk. Én tegnap óta érzem úgy, hogy újjá születtem, s tudom, hogy nem kéne úgy elhagynom magamat, mert az önsiránkozáson kívül van más célja az életnek: Szolgálni Téged, kedves Krisna!

Hare Krisna! 

2011. június 20., hétfő

2011 június 20

Kedves Krisna!


Ma reggel kaptam egy mataji-tól ezt a képet a téli/tavaszi bhaktaprogramról melyen én is részt vettem. Igaz, csak az egyhetesen.... Nagyon jó előadásokat hallottunk akkor a vaisnava etikettről, meg az otthoni meditációkról, s tanáraink, Lila-suka prabhu és Gunagrahi prabhu is mindenüket beleadták, hogy megszeressük a Krisna tudatot, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik, hogy ennyit foglalkoztak/foglalkoznak velünk! :-)

Hare Krisna! 

2011. június 18., szombat

2011 június 18

Kedves Krisna!

Tegnap délután részt vettünk egy kis abhiseka ceremónián, azaz múrti fürdetésen. A napokban pont arra gondoltam, hogy teljesen alkalmatlan vagyok az Imádatodra, de ez a tegnap délutáni ceremónia felnyitotta a szememet, hogy akármilyen parányi vagyok és tudatlan, ha egy Hozzád fűzhető ceremóniát végzek, s közben még egy csodálatos bhajana is szól, mint tegnap, akkor nem azt nézem, hogy ki vagyok, hanem hogy kaptam egy lehetőséget indokolatlan Kegyedből, hogy szolgálhassalak.
 Tegnap délután  megnyugodtam, hogy mivel még az elején vagyok, úgysem tudok olyan otthonosan mozogni az Imádatodban, mint egy nagy brahmana, de mivel őszintén végeztem a Fürdetésedet, nem is éreztem magma olyan feszengve.
Mellesleg tegnap volt rajtam először dhóti, mivel előző hét péntekjén Gunagrahi prabhu-tól megkaptam az engedélyt, hogy hordhassam (a dhóti az a fehér szoknyaszerű lepedő, amit a Krisnás férfiak hordanak nadrág helyett). Mondjuk akármikor vehettem volna, nincs megtiltva, de a kapcsolattartóm még tavaly mondta, hogy jobban örülne, ha egy kis lelki fejlődés után kezdeném el felvenni. Akkoriban még csak 3-4 kört japáztam, s még az elején voltam a vegetáriánus táplálkozásnak is.
Vasárnap volt Pandava Nirjala Ekadasi (kb 24 órán át tartó szárazböjt), amire a csillaghegyi templomba egy egésznapos japa meditációs napot szervezett a templom vezetése. Mi valamikor 10-11 közöttre mentünk csak be, nem hajnalra, de bent végig olyan volt, mintha az idő megállt volna, s nem is kéne tartani az idő múlásától, s csak Rád tudunk gondolni, nyugodtan.
A shop nyitásának pillanata :-) 

Délután 3 után kinyitott az indiai shop is, ahol az első dhótijaimat (kettőt) meg is vettem. Jó érzés volt, hogy a böjt napján vehettem meg első dhótimat, s egy abhiseka ceremónián avathattam fel. Az már részletkérdés, hogy a fehér dhótit szépen le is ettem, dehát az  úgyis prasadam volt, ami rákerült, tehát nem piszkoltam be - annyira - :-)
Maga a szárazböjt egyébként nem volt túl sikeres, otthon már muszály volt innom egy kis vizet, mert már nem bírtam (nagyon meleg, fülledt idő volt). Majd legközelebb jobban készülök rá.


Hare Krisna!

2011. június 8., szerda

2011 június 08

Kedves Krisna!

És minden kedves olvasóm! Elnézést kérek, hogy mostanában hanyagolom a blogolást, csak időm kevés volt, s magamat is túl parányinak érzem hozzá néha, hogy írjam a blogot, melyet az Istenség Legfelsőbb Szeméyliségének ajánlottam fel. Sebaj, a japázás megy, a prasadam megtisztelését sem kell kétszer mondani, úgyhogy nincs semmi veszve, csak néha bele gondolok abba, hogy vannak nálam idősebb bhakták, akikhez képest én senki vagyok, de mindig megpróbálok velük társulni, hogy egy minimálisat fejlődjek a lelki életben.
Ígérem, folytatom a blogolást, csak most egy picit összeszedem magam. Állítólag lesz szombaton egy mega-maha harinama Esztergomban, az bőven segíteni fog, szerintem! :)

Hare Krisna!

2011. május 28., szombat

2011 május 28

Kedves Krisna!

A héten kishazánkba látogatott Jayadeva prabhu Angliából, aki Őszentsége Sivarama Swami első tanítványa, közel 30 éve van benne a mozgalmunkban, s hihetetlenül jó fej! :) Ő egy zenekarban volt sokáig mint dobos, de ma már a Szent Név éneklésében kamatoztatja a zenei tudását.

Még csütörtökön a Váci utcában rendeztünk egy nagyobb Harinámot (utcai felvonulás, ahol énekeljük a Hare Krisna maha-mantrát - az újabbak kedvéért ;-) ), s a hangulat, amit adott, hihetetlen volt. A hangján tényleg lehetett hallani, hogy már évtizedek óta énekelhet, de amit közben művelt, az is döbbenetes volt: mindannyiunk meglepetésére az egyik Burger Kingbe is bementünk, ahol párszor elénekelte Jayadeva prabhu a mahamantrát, majd 2 perc után folytattuk az utunkat a Váci utcán (a videó elején van, amikor jövünk ki a gyorsétteremből). A sétálóutcában aztán volt még néhány érdekes kaland, de ez élőben az igazi :)  Jómagam szórólapokat és matricákat osztogattam a járókelőknek. Az egyik butik bejáratánál állt egy fiatal hölgy, adtam neki matricát, s ő meg mondta, hogy túl ritkán vagyunk az utcán, mert őt mindig felvidítja, ha minket hall. Siófokon tavaly épp egy másik fenomenális Harinamot látott, ami számára több volt mint öröm. Gondolom, az Orosz bhakták tavalyi "turnéját" fogta ki:)

Tegnap meg olyan hihetetlen kegyben részesültünk, hogy maga Jayadeva prabhu vett részt a tanácsadói programunkon. Most is Gunagrahi prabhuéknál voltunk, de most a jó idő végett a kertben, s ott bhajanoztunk. Igazi kerti-parti hangulat volt, jpár emelkedett bhakta társaságában:)
A bhajana után fordítás mellett Jayadeva prabhu tartott egy kis előadást. Először úgy indult, hogy tegyünk fel nyugodtan neki kérdéseket, de mivel is meg voltunk picit szeppenve, mesélt nekünk a 4 alapszabályról, hogy a tisztaság és igazmondás könyörületesség és alázat hogy jön a négy szabályból, s ha csak 2-3 dolgot tartunk meg belőle, akkor leomlik a ház, amihez 4 fal kell, nem 2....  Nagyon közvetlen volt az egész program alatt Jayadeva prabhu, ami erősen meghatározta a hangulatot, s az idő is tökéletes volt, ezért úgy éreztem, nem is akarok többet, csak hogy mindig ilyen kiváló bhakták között lehessek, mint tegnap,s Rólad beszélgessünk és énekeljünk. Tegnap újra kiújult az allergiám, egész délelőtt nem kaptam levegőt, de ezen a pár órán át nem éreztem még ezt sem.
Igazság szerint épp most tart Jayadeva prabhu egy nagy fesztivált Angyalföldön, de több ok miatt azon most nem tudok részt venni, de a tegnap délutáni program emléke is kárpótol engem ebben :-)

Hare Krisna!

2011. május 24., kedd

2011 május 24

Kedves Krisna!

Még tegnap reggel rábukkantam néhány érdekes videóra. Egészen pontosan Radhanath Swami tanításait találtam meg, magyar felirattal, amolyan video-blogként. Ez nekem azért nagy áldás, mert az angol nyelvvel egyenlőre még hadilábon állok. Tanultam, de régen, s nem használtam annyit, hogy ne felejtsek annyit, amennnyit. De már tervezem, hogy a következő nagy "projektem" az lesz, hogy az angol nyelvre jobban ráfekszek.

Miért van szenvedés a világban

Hogyan tudhatom hogy létezik Isten 

Miért olyan gyakran a vallás a forrása a konfliktusoknak 

Mi az élet célja 

 Egyenlőre ezt a négy viedó-tanítást találtam magyar felirattal, de ha esetleg a kedves olvasóim tudnak még többről is, akkor szívesen veszem a kiegészítést! :)


Hare Krisna! 

2011. május 22., vasárnap

2011 május 22

Kedves Krisna!

Elnézést, hogy mostanában eltűntem a blogról, de nagyon sok extra dolog errefelé nem történt. Mondjuk Erának múlt hét óta új munkahelye van, mi több, bhakták között dolgozik egy természetes alapanyagokból dolgozó kozmetikai cégnél (Tulasi). Ennek én is örültem, hogy bhakták között tud dolgozni, s láthatóan sokat segített is neki a lelki életben való fejlődésben is. Másrészt én is felfedeztem ezeket a teljesen természetes alapanyagokból készült termékeket (tusfürdők, szappan, fogkrém), s bár tudtam, hogy szerencsésebb, ha ilyeneket használunk, sosem tudtam, hol lehet beszerezni kedvező áron ezeket. Majd Erával felmentünk Hüvösvölgybe, ahol van a  cég központja, s miközben Erát meginterjúvolták, én szépen bevásároltam ezekből otthonra:)  - ez volt a reklám helye :-) 
Egyébként mivel kijött a jó idő, mostanában rengeteget kirándultunk a szabadban, vagy amerre csak engedte az időnk, ahol szintén nem volt érdemes a blogírást folytatni, de mivel fotózgattam is, most ezeket a képeket megosztanám:


Témák ide a blogra most vannak rendesen, amint lesz időm többet leülni ide, majd papirra vetem, s közzéteszem, ezt a bejegyzést most inkább csak azért tettem fel, hogy jelezzem, hogy még itt vagyok :)

Hare Krisna! 

2011. május 11., szerda

2011 május 11

Kedves Krisna!

Erával a 2010-es Ratha-Yatra reggelén
A tegnapi napon lényegében véglegesen eldöntöttem az egyik dolgot az életemben: az elkövetkezendő kb 30-40 évben családos bhakta szeretnék lenni.
Bizonyára emlékszel, hogy itt írtam arról, hogy szeretnék családot alapítani, de félek is a nehézségektől, meg magamat sem tartottam méltónak hozzá. Nemrég viszont Erával olyan dolog történt, ami eléggé megdöbbentet. (ugyebár vele elkezdtem tavaly a társulást, de januárban félreértések miatt félbehagytuk, pedig már majdnem 5 éve együtt voltunk) A családja lényegében kirakta, mert szóba állt velem. Én meg befogadtam, s elhatároztam, hogy ha a saját családja nem védi meg, akkor ezentúl majd én, s később ha már nem leszek, majd a fiaink védelmezik.
Most új életet kezd nálam, ha már a családja nem foglalkozik vele, akkor majd én, másfelől ma van az első napja az új munkahelyén (próba nap, remélem megfelel:) ), ahol is bhaktákkal fog dolgozni, ez lesz az első ilyen munkahelye, ahol remélem rengeteg lelkifejlődésen fog átesni. Ha a szülei pár hónap múlva látni fogják rajta, hogy mellettem sokkal kiegyensújozottabb, akkor már megérte, s nem arról fog szólni a dolog, hogy én csaltam át, hogy elvegyem a pénzét, stb... Talán még a szülei is később megtérnek ezt látván, Lótuszlábaid menedékébe, kedves Krisna! :)

Hare Krisna! 

u.i.: az esküvő természetesen nem fog elmaradni! :) 

2011. május 8., vasárnap

2011 május 6

Kedves Krisna!

Tegnap a munkahelyemen, a tartózkodóban éppen megtiszteltem a prasadamot (azaz ebédeltem:) ), amikor az egyik kolléganő hozzámszólt mikor a fűszerek illata megcsapta az orrát:

- Nem eszel húst, nem dohányzól, nem kávézól, nem iszol. Mond meg, miért élsz?
Erre úgy hirtelen nem tudtam mit szólni, mert nem értem, evvel mit akart mondani. Talán az volna az élet értelme szerinte, hogy pusztítsuk magunkat, hogy minél hamarébb elhagyjuk ezt a szörnyű világot? Szerintem nem, de vannak olyanok, akik pl ezért isznak mint a gödény. Inkább itt az egyéni élvezetekről lehet szó, hogy minél jobban tompoljunk, s ne foglalkozzunk semmivel.

Tegnap amúgy különösen sok ittas embert láttam a városban, reggel, tisztára mintha január elseje lett volna. Most nem tudom, mi történt a városban, bár lehet az is, hogy csak simán robogunk előre a Kali-yugában, s mindenki az érzékkielégítés rabja akar lenni. Mindenesetre nekem komoly gondjaim soha nem voltak a függőségekkel, kivéve az energiaitalokat, amire simán rálehet szokni, mint a kábítószerre. Az alkohol nem tartozott az életemhez komolyan, s már két éve lényegében nem is ittam, mert kb akkor ugyanúgy jártam egy bulin, mint a tegnap lefotózott emberke a mellékelt képen (mondjuk engem közben ki is raboltak, erre az emberre meg az Etele téri kocsmajárók figyeltek, hogy ne legyen baja.) . Na akkor fogadtam meg magamnak, hogy többé nem iszok.
Ha az emberek tudnák, hogy az érzékkielégítéseken és káros függőségeken kívül is van élet, az életnek valós értelme, lehet, hogy boldogabb világban élnénk...

Hare Krisna!

2011. május 3., kedd

2011 május 3

Kedves Krisna!

Lassan indulok a munkába, elég fura lesz két hét pihenő után újra dolgozni, de nem akarok ellustulni se :)
Tegnap kaptam egy kis videót, amit itt megosztanék a többiekkel, az olvasókkal is: :)


Ezen a videón épp Gunagrahi prabhu tart egy kis vidám prédikálós programot egy szentendrei iskolában. Hozzá járok tanácsadói programra, meg sejtprogramra, s lényegében neki köszönhetem, hogy megismerhettem a Krisna-tudatot, Téged. Rengeteget köszönhetek neki, ezért remélem vigyázol rá a továbbiakban is! :-)
Picit irigylem a sok kisgyereket a videón, látszik rajtuk, hogy jól érezték magukat a foglalkozás alatt.

Hare Krisna! 

2011. április 28., csütörtök

2011 április 28

Kedves Krisna!

Most töltöm az utolsó estémet Szegeden, ezzel véget ér a nagy-nagy tavasziszünetem.
Szerencsére volt lehetőségem nyugodtan leülni a Tisza partján meditálni Rajtad, bár néha a lustaság felül-felül kerekedett rajtam, de a japa zsákot mindig vittem magammal:)
A mai nap érdekes volt, úgy teljességében:
- Reggel nem volt áram itthon nagyinál. Engem annnyira nem érdekelt, de nagyit annál inkább, mert már órák óta nem volt delej a vezetékben, s a fagyasztó is elkezdett kiolvadni. Aztán reggel 8 előtt nemsokkal visszajött az áram. De érdekes, hogy sokan az áram nélkül milyen kiszolgáltatottak tudunk lenni a "modern" társadalmunkban...
- Délkörül éppen japáztam Újszegeden (a Tisza túlpartja), egy kis ligetes részen a folyó mellett, amikor éppen belesüllyedtem egy kis iszapos részbe. Teljesen láthatatlan volt ez a rész, s én mégis a jobb lábammal térdig, a ballábammal meg bokáig süllyedtem benne, mint a filmekben a homokcsapdákban... Az más kérdés, hogy a cipőmnek olyan szaga volt a folyó iszapja miatt, mint egy halpiacnak.
- Délutánra még a telefonom is felmondta a szolgálatot, most egy teljesen fapadost kaptam nagyitól, de végülis rájöttem, arra a telefonra annyira nagyszükségem sosem volt. Az érintőkijelző jópofa dolog, az FM rádió meg kimondottan hasznos volt még benne, de összességében felesleges dolgok voltak benne, ami a kommunikációhoz nem kell (pl mindenféle játékok miket soha nem használok).
Ez a nap ezek tükrében nekem olybá tűnik, hogy emlékezzek arra, hogy milyen apró is vagyok Hozzád képest. Az áramszünet következtében mondjuk az étel /prasadam simán tönkre tud menni hűtés híján, bármikor elnyelhet a Tisza, s lehet bármilyen high-tech kütyüm, az is tönkre tud menni.... De egyvalami soha nem veszik el: Te, kedves Krisna!

Búcsúzásként a legjobb képeket közzétenném a "nyaralásom"-ról, mik teljesen mindenfélék, nem kifejezetten Krisnás képek (bár semmi meztelenkedés és egyéb erkölcstelen dolog sincs rajta:) )

Szegedi tavasz



Hare Krisna!

2011. április 27., szerda

2011 április 27

Kedves Krisna!

Valamelyik nap, még Pesten megkérdezte tőlem egy ismerősöm, hogy mi az, ami a legjobb számomra a Krisna-tudatban. A válaszom az, hogy tudom, hogy mit kezdjek magammal öregkoromban. Azelőtt ezen gondolkoztam a legtöbbet. Arra tippeltem, hogy utazgatni fogok, ha még mindig ingyen lehet majd nyugdíjasként utazni a vonaton és a buszokon, közben gyógyfürdőkbe járok. De ez nem volt elég megnyugtató dolog számomra. Máskülönben a nyugdíjba vonuló villamosvezetők egy részénél van egy érdekes élettani eset: sokan belezavarodnak abba, hogy nem kell hajnalban bejárni dolgozni, mert rászakad a rengeteg szabadidő. Van, aki fél éven belül egyszerűen meghal (nem egyedi eset), mert pl agyvérzést kap, vagy depressziós lesz. Van, aki rendszeresen visszajárogat a végállomásokra, s órák hosszat ott van velünk. De van egy nagyon idős kolléga az 59-esen, aki már 2 évtizede hivatalosan nyugdíjas, de besegítőként még mindig vezet, mert közölte a szolgálatvezetővel, hogy ha nem vezethet villamost, akkor belehal. Amúgy 1965-ben kezdett vezetni...
Egy idős sadhu. Ha nem is pont így képzelem a jövőmet... :-)
Jómagam tudom, hogyha eljön az idő, én beszeretnék majd vonulni egy asram-ba, akár a lemondott rendbe, ha már eljön az ideje, hogy minden maradék időmet és erőmet Rád tudjam fókuszálni. Szerintem egy szép életcél ez, hogy testem elhagyása előtti években teljesen elvonultan éljek, bhakták társaságában. Persze amíg van erőm, addig nagyon szívesen végzek mindenféle szolgálatokat, akár a kedvenc szakmámat, a kerti munkákat is Örömödre, vagy bármit, ami seva. Mondjuk a legjobban olyasfajta munkák érdekelnének - ha már kolostor -, hogyha lenne a mi egyházunknak is árvaháza, ahol az elesett magányos gyermekeket lehetne tanítani, nevelni a vaisnava hagyományokra. Ha jól tudom, Indiában már van az ISKCON-nak valami hasonlója, remélem addigra itthon is lesz, mert ilyen dologban szívesen részt vennék, matuzsálem koromban:)
Már csak egy dolgot kell kitalálnom: hogy a jelennel mit kezdjek. Több lehetőségem van, elsősorban mivel még viszonylag fiatal srác vagyok (26 leszek nyáron), nem volna rossz ötlet, hogy házas életet éljek, mert van is egy számomra nagyon kedves mataji, akitől rengeteg szeretetet kapok, meg én is szeretem Őt. De magamat mégsem érzem jogosultnak arra, hogy akármelyik nő is hozzámszóljon, azok után, amit velük megtettem az eddigi életem alatt. Elvettem 3 nőnek is az ártatlanságát, majd hitegettem őket, majd egy hónapnál tovább soha nem tartott egy kapcsolatom sem, kivéve Erikát, akiről fentebb meséltem. Rajta kívül egy nőnél sem bírom tovább 1, max 2 hónapnál tovább, sem előtte, sem utána, de ugye vele sem mindig klappolt a dolog, de ennek inkább a pénz volt az oka. Mondjuk az is megérne egy eszmefuttatást, hogy miért van az, hogy két holdtölte alatt megunom, néha megutálom a barátnőimet. Részemről fogalmam sincs, erre magyarázatot nem tudok adni. :-(
Másfelől ebbe a világba nehezen mernék gyermekáldást felvállalni, mert ha már gyermekem van, akkor már mindenképpen bhakták gyermekeivel szeretném együtt taníttatni, de Magyarországon Krisnás óvoda (tudtommal) Budapesten és Somogyvámoson van, általános iskola meg csak az utóbbiban, s gondolom az sem kétfillér, bár ez még a kisebbik gond. Mivel én vagyok a férfi, nekem kéne ugye ezekről gondoskodnom, de egyszer már hasonlót megpróbáltam, hogy egy családot összetartsak, csak abból pofáraesés volt. Édesanyámékat amikor felköltöztettem 19 évesen Pestre, másfél évig az én fizetésemből éltünk, abból fizettük az albérletet meg mindent, meg abból a családi pótlékból, amit apám küldött öcsémnek (mivel így éltünk 3-an). Ez idő alatt édesanyám nem ment el dolgozni, (akkor még nem volt válság), azokra a munkalehetőségekre, amiket találtam neki, arra vagy nem ment el, vagy visszadobta,, pedig két szakmája és érettségije van. Csak akkro volt hajlandó elmenni dolgozni, amikor már bőven több mint egy éve nézte a TV-t, de kajánk alig volt, én meg bedobtam, hogy apához visszaköltözök Zalaegerszegre. Akkor hip-hop lett munkája, de mivel kiderült, hogy még a közüzemi számlákat sem fizette ki (kellett cigire a pénz....), lassan mehettünk életem első albérletéből, amit viszont nagyon szerettem. Nem szép dolog, tudom, hogy anyukámról így beszélek, de eléggé rossz emlék ez, s mélyen bennem van.
Na, ez a véleményem a család összetartásról. Fiatalabb koromban megpróbáltam, s már akkor elkezdődtek az adósságaink is, s félek, hogy legközelebb is ilyen lesz, mert az a lány, akit szeretek, arra sem merek két forintot rábízni (bár tudom, a védikus kultúrában a feleség pénze a férjhez kerül, kivéve, ha a nő az apjától kapja a pénzt). Más nővel viszont nem is érzem jól magam, ha ebben a világban nem lenne pénz, akkor nem lenne  velünk gond. Már gondoltam arra is, hogy szökjünk egyszerűen meg, lépjünk le, s kezdjünk új életet valahol, egy vaisnava közösségben, de ez elégg gyerekes ötletnek tűnik, meg még van 3 év a kölcsöneim  lejártáig, a többi családtagomat meg elővehetnék a bankok...
Szóval dióhéjban összefoglalva nagyon nem tudom, hogy mihez kezdjek most, már 1-2 éve megy itt az egyhelyben való toporgás, miközben az idő halad. Persze időközben megtaláltalak Téged, kedves Krisna, ami rengeteg erőt és célt adott az életemnek, de hogy családos legyek e, vagy már most cölibátust fogadjak, na ez az, amit nem tudok, mert mindkettő csalogat. Egy fokkal jobban vonz a családi élet, de a fenntartásaimat már leírtam, bár Era mataji az egyetlen nő, akitől gyereket szeretnék, mert tudom, hogy a leendő gyermekeinket tiszta szeretetben nevelné, Krisna tudatban.  Meg Rajtad kívül szinte csak benne bízok feltétlen.

 Hogy egy picit vidámabb arcomat is mutassam, ezt a videót az iszlam.com-on találtam:   Ez a videó kábé arról szól, hogy nem lehet kifogás arra, hogy ne imádkozzunk (a muszlimoknál napi 5 ima ugye a kötelező, meghatározott időkben), azaz ne gondoljunk Rád, valamilyen formában, ha már más és más vallások vannak ugyan, de mindnek ugyan az a célja: megismerjün Téged, kedves Krisna (vagy Allah, JHV, stb) . Ebben a fényképekből összefűzött videón néha a lehető leglehetetlenebb helyeken imádkoznak muszlim barátaim.
Méghogy néha sok az a 16 japa kör, amikor vannak, akiknek napi 5ször kell leborulniuk, néha az utca kellős közepén:)

Hare Krisna! 

2011. április 24., vasárnap

2011 04 24 - Szeged és Nandafalva

Kedves Krisna!

Már lassan harmadik napja vagyok itt lent, családomnál Szegeden. Az allergia még mindig tart, de próbálok nem arra gondolni, meg amúgy is, én nem ez a test vagyok, ez a betegség sem az.... :)
Két napja nagyival kimentem a Nagypiacra, megmutatta, hogy  hogyan kell a kofáktól venni zöldséget, hogy ne verjenek át:) Hiába, ő többet jár ilyen helyre, ismeri a járást. Később még tejet is vettünk, igazi házitejet, ami itt fele annyiba kerül, mint Pesten.
 Tegnap meg elmentem zarándokolni Magyarország legrégebbi vaisnava közösségébe, Nandafalvára, ami Balástya mellett van. Az a baj, hogy ők jelenleg már nem tartoznak az ISKCON-ba, hanem egy kis nézeteltérés miatt kiváltak ebből a szervezetből huszon-pár éve, s magyaros szokás, hogy ha haragba vannak egymással, akkor "örökre" hátat fordítanak egymással. De most nem panaszkodni szeretnék Előtted, elég annyi, hogy itt szeretettel üdvözöltek, holott mondtam, hogy elviekben ISKCON templomokba járok, míg az ottani ismerőseim előtt majdnem titkolnom kell....   Kisor prabhu viszont írt ezekről a tavalyi látogatásának alkalmával , ha valakit érdekel, én nem akarok sokat írni erről.
Nos, a helyet vonattal közelítettem meg, Szegedről, s Balástyán szálltam le. Innen még 9 kilómétert gyalogoltam, mert nagyon kint van a civilizációtól ez a kis közösség - bár az út egy autópálya felett is átvezetett, ami a vasútállomás és Nandafalva között volt.  10 előtt megérkeztem, majd egy Mexikóbol érkezett bhakta, Hari prabhu-val kezdtem el érdeklődni, hogy egy egyszerű zarándok beléphet e területre. Először nem tudtam, hogy külföldi, s nem is beszélek agyon más nyelven, de amolyan angol szerű keveréknyelven eltudtunk beszélgetni. Bemutatott a községvezetőjének, Janardhan maharadzs-nak, akivel nagyon jót elbeszélgettem. Közben kaptam lehetőséget szolgálatra, Hari prabhuval a kertben kapáltam, míg ő magokat vetett az általam kivályt barázdákba. Ültettünk sárgarépát, koriandert, kukoricát, kaprot, meg céklát és fehérrépát, bár a barázdák picit ferdék lettek, mert nem volt kihúzó zsinegünk, remélem nem haragszol meg érte, kedves Krisna, próbáltam minél jobb munkat végezni!
Közben amennyire tudtunk, beszélgettünk Hari prabhuval, bár nekem nehéz az angol is, mégis a fontosabb dolgokat megtudtuk vitatni:) Érdeklődött a pesti templomról, meg hogy milyenek az ottani múrtik, meg hogy ott élek e én is.
Picit hamarébb befejeztük a szolgálatot, s közben, míg nem volt ebéd, körbejártam a templomot, meg a parkot, amit kialakítottak a környékén. Sajnos most maga a templom zárva volt, mert a hőszigetelése a templomnak lényegében tönkrement (7szer több fűtési energia kell ide, mint ami optimális lenne, mert a tetőnél szökik ki a meleg), ezért a múrtijaid az egyik épületbe voltak helyezve, de ezt úgyis Tudod ;)
Az ebéd, a prasadam nagyon ízletes volt, kitri volt valami rizses kásával, s Anna vízzel, ami egy szegedi kútból származik. Elsőre picit kesernyés, de jót tesz az emésztésnek, s nagyon egészséges. Nagyim is szokott ilyet hozni magának, mert csak 5 percre lakik ettől a kúttól.
Az Anna víz az Anna-kútnál
Az ebéd után Janardhan maharadzs körbevezetett a közösségben, beengedett a templomba is. Kint nagyon meleg volt, 26 fok volt, de belül árad a hideg kifelé, mintha hűtőbe léptünk volna, úgyhogy megtudom érteni, hogy a múrtikat, Téged áthelyeztek egy sokkal kellemesebb épületbe, amíg nincsen jobb idő. Remélem hamarosan megoldódik ez a gondjuk is, mert maga a templom épülete nagyon tetszik nekem, a maga szűkösségével együtt. Sőt, az egy nagyon jó kis megoldásnak tűnik a templom kialakításánál, hogy az Oltárodat 180 fokban meglehet  fordítani, s a hátsó ajtót kinyitva az arána szerű résznél lévő események felé Tudsz tekinteni. /ha valaki nem értené, a pujari az oltárt megtudja fordítani, ahol van egy másik ajtó, ahol az oltár, a  Múrtik az ajtó mögötti arénára tudnak tekinteni, ahol szabadtéri bhajanokat vagy leckéket tudnak nézni).
Összesen 5-6 bhaktával találkoztam csak, nagyon kihaltnak tűnt az egész község  a tanayavilág közepén, de most pont erre a nagy csendre vágytam, meg az itt kialakított mini Góvardhana hegyre, ahonnan egyfolytában szólt egy kis hangszórón az Om namo bhagavate Vasudevaya mantra (először meglepődtem, hogy mi szól, aztán esett le, hogy a Góvardan hegy tetején lévő kis szentélyben van egy kis hangszóró). Az idő tökéletes volt: meleg volt, de még nem kánikula, a  bhakták meg nagyon kedvesek voltak, akikhez remélem minél többet tudok még visszamenni. Remélem ennek a látogatásomnak nem lesz semmi negatív visszhangja Pesten, mert mostmár vaisnava hagyományhoz nem méltóan elkezdődtek a kitiltások az ISKCON központokból, de én meg minél többet szeretnék bhaktákkal társulni, s ha Szeged környékén más nincs, akkor Nandafalvára megyek. Ők ugyanúgy hisznek a Szent Neveidben, s meglehetősen lemondott életet is élnek a matuzsálem korú vályogházaikban, semmivel sem különbbek, mint a többi vaisnava, akiket megismertem, s örülök, hogy tegnap megismerhettem őket, s hogy ott is szolgálhattalak, ha csak egy picit is.
Mellesleg most van Húsvét, a Kereszténység legnagyobb ünnepe, mégis a Pápa tegnap a virrasztás alatt arról mesélt, hogy egyre több ember csalódik a vallásukban, s inkább ateisták lesznek. Szerintem, ha többen látnák szemükkel Nandafalvát, s a Múrtijaidat (de igaz ez Krisnavölgyre, a csillaghegyi templomra, s az összes vaisnava közösségre, Templomodra), s látnák a bhaktáidat, akkor az embereknek leesne, hogy nem lehet az életben más út, mint-hogy meghódoljanak Lótuszlábaid előtt, mert ha odaadom magamat Neked, Te százszor-ezerszer meghálálod avval, hogya szeretedet adod. Remélem ebben az évtizedben már közelebb kerülnek a különböző (hiteles) vaisnava asramok, központok, s vége lesz ennek az óvodás szintű "nem beszélek veled" játéknak. Igaz, hogy Kali -yugában vagyunk, de szerintem a bhaktáknak akkor is összekéne fogniuk.

Hare Krisna! 

2011. április 21., csütörtök

2011 április 21

Kedves Krisna!

Egy ilyesmi 3000 lóerős masinával megyek el
A mai nap, meghatározatlan ideig itthagyom ezt a nagy várost, Budapestet, s lemegyek a családomhoz, Szegedre. Itt Pesten nagyon nehéz gondolni Rád, mert annyira nyüzsög minden és mindenki körülöttem, hogy az már zavaró. Máskülönben a sok munka miatt is elfoglalt szoktam itt lenni, de most, hogy van 2 hét szabim, nem akarok még a munkahelyem közelébe se menni, nehogy arra gondoljak :)
Szerintem most lesz lehetőségem kipihenni végre magam, tudok nyugodtan olvasni Rólad, meg a Szavaidat a Bhagavad-gíta által.
A szegedi "ghát" árvíz idején :-)
Amit tervezek még, hogy lemegyek a Tisza partjára, s ott fogok meditálgatni a Neveiden.  Van ott egy kis lépcsősor, ami áradáskor tisztára úgy néz ki, mint egy indiai ghát (tudtommal most nem árad, bár Tisza anyától bármikor kitelik :) ), s amikor ott leülök japázni, magával ragad a meditálás ereje.
Remélem ez a kis utazás, pihenés, amolyan elvonulás segít abban, hogy nyugodtabb lehessek, s végre a bennem lévő sok feszültség feloldódhasson, hogy könnyebben tudjak társulni vaisnavákkal, s könnyebben gondolhassak Rád.

Mellesleg tegnap Csillaghegyen a templomodban kaptam egy nagyon jó kis tippet, hogy a sok mérget hogyan lehet kivenni a testemből. Tudod, nekem nagyon súlyos gyomor betegségem van, s erre llítólag van egy olyan tisztító fürdő, hogy forró vízbe szóda-bikarbónát öntünk, ami ugye enyhén lúgos. Ha ebbe megfürdünk kb 20 percet, s kijövünk, enyhén savassá válik, ha indikátorral megmérjük, mert a bennünk lévő savas anyag kioldódik. Legalábbis így mesélte nekem tegnap Gunagrahi prabhu. Nos, kipróbáltam, kb fél órája, s tényleg sokkal másabbnak érzem magam tőle. Ezt hetente érdemes csinálni, szerinte folytatni fogom a diétámmal együtt, mert elég hasznosnak tűnik.
A laptopomat azért leviszem Szegedre, úgyhogy folytatni fogom ott is a napló írást, Kedves Krisna! :)


Hare Krisna!