Veszélyes ez a világ

Kedves Krisna!

A hétvégén /mint Tudod/ nyaralásomat töltöttem apámnál, meg újra találkoztam öcsémmel, akivel előző szerdán (és előző posztban is:-) ) akikkel Badacsonynál nyaraltam.

Már az egész eléggé nehezen indult. Apámról tudni kell, hogy húst hússal eszik, s iatta én is ezt az utat folytattam, mert nem tudtam, hogy máshogy is lehet élni.... Na szóval, még a hét elején felhívtt, hogy annak ellenére, hogy vegetáriánus  vagyok, ehetek e marha-lábszár pörköltet. Pont egy szent állatot... :-S Mikor mondtam, hogy nem ,akkor dobott egy üzenetet, hogy helyette mit kérek, vaddisznót vagy őz pörköltet majd :-( . Azt hittem, ilyen csak a filmekben van, de  nem. Abban egyeztünk ki, hogy majd akkor magamnak készítek inkább kaját, s akkor nem lesz gond belőle, hogy ki mit akar enni.
Apámmal lejött az egyik kollégája és a kedves családja. Alapvetően tényleg kedvesek voltak, mert már jártak Krisna-völgyben is, többször, s jobban elfogadták (talán ezáltal) a vegaságomat, nem úgy mint a saját apám.  AMin viszont kiakadtam, hogy a 8 éves gyermeük is már mennyire másab, mint amilyen én voltam ennyi idősen, meg a kortársaim is annó. A mai gyerekek már pénzben játszanak kártyán, a legújabb elektronikai kütyükkel játszanak, de ha valami nem az ő szájízük szerint van, akkor már olyan hisztit vágnak le, mintha most lenne vége a világnak. Ezt a mi időnkben nem tettük, nem is mertük megtenni. Sajnálom, hogy a következő generáció már ilyen, nem tudom, mi fog ebből kisülni.
Az meg már csak hab a tortán, hogy (nem csak ez a gyerek, csak a mostani már sokkolóan hatott) este 11kor is még vígan fent vannak a mai 6-10 éves gyerekek, aztán nappal meg csodálkozunk, hogy nappal meg tök fáradtak. Még  Őszentsége Sivarama maharadzs egyik leckéjében hallottam, hogy azok az emberek, akik éjfélkor is fent vannak, de nem lelki dolgot végeznek, azok nem is nagyon tekinthetőek emberi cselekedetűnek, hanem valami éjjeli lénynek, mint például a macskák.
Na mindegy, csak arra akartam kilyukadni,  hogy ezen a nyaraláson szembesültem először avval, hogy hétről -hétre nehezebbnek tűnik ezen a világon, itt a Kali-Yugában normális lelki életet élni, mindenféle bűn elkövetése nélkül, főleg azoknak, akik még nem is nagyon ismerik az alapvető dolgokat (nem eszünk húst, pénzzel nem manipulálunk, pl szerencsejáték, stb). A mai Európával szerintem az pont a legfőbb baj, hogy teljesen szabadelvűség van, nincsenek szabályok, mindenki azt csinál, amit akar, mert az egyházaktól itt már mindenki elfordult, így az erkölcs is csak névleges. Aztán csodálkozunk azon, hogy a fiatalok fél Londont felgyújtják és kifosztják, hogy márkás cipőjük legyen meg plazma tévéjük. Csupa olyan dolgokat vesznek el a boltokból, melyek haszontalanok és ideiglenesek, amikért értelmes ember nem ragaszkodik

Káptalantóti piac

 

. A nyaralásomhoz visszatérve apámékkal elmentünk egy közeli faluba is, Káptalantótiba is. Itt egy használtcikk és biopiac van, viszonylag kis helyen, óriási választékkal. Még egy bhaktával is találkoztam itt, aki zöldségeket árult, de amúgy nem éppen az erőszakmentesség volt ezen a helyen az úr. Arról viszont, hogy mennyire nem tisztelik egyesek az életet, itt tapasztaltam meg. Távolról már láttam egy péket, akinél 3 és kilós kenyerek vannak, s mindenkinek mond valamit. Amikor közelbb értem, akkor hallottam, hogy kb olyasmit mond hangosan, saját reklámként, hogy "kenyeret vegyenek, aki szereti, kivéve a sovány vegákat. Extra mangalica zsírral átitatott kenyeret vegyenek, 10 napig eláll....". Egyrész a 86 kilómmal nem hiszem, hogy sovány lennék, másfelől nem értem, hogy a gabonába miért kell bűnt beletenni, egy gyilkoság maradványát. Felesleges, ez csak arra jó, hogy a szervezetünk még betegebb legyen, s minél több kreditet összeszedjünk a karmánkkal.
Amikor jöttem haza a vonatommal, akkor gondolkoztam azon, hogy mit kéne tennem, hogy mindenféle bűn és rossz karma nélkül folytassam az Odaadó Szolgálatodat, mert ami itt van az minden, csak nem normális, hacsak nem az egy feje tetejére állított piramis. Legszívesebben egy farmra költöznék pár bhakta társaságában, s onnan ki sem jönnék, erre az iszapra, melyet egyesek civilizációnak neveznek.
Első lépésem valószínűleg az lesz, hogy a TV-met eladom.

Hare Krisna!