Ratha Yatra 2011, Budapest

Kedves Krisna!

Tegnap megtartottuk a Tiszteletedre a Szekér fesztivált, a Ratha Yatra-t.
 Sajnos az elmúlt időszakban volt egy-két negatív dolog, amivel egy picit visszább estem, nem úgy japáztam, ahogy kellett volna, nem is mertem, mert nem voltam képes Rád gondolni, amit sajnálok, mert ezek olyan piti dolgok voltak, amikkel "háttérbe szorítottalak". Hiába, még nagyon pici porszemnél is kisebb valami vagyok azokhoz a bhaktákhoz képest, akikkel tegnap társulhattam, s húzhattam a szekeredet. Mindenesetre tegnapra sikerült megemberelnem magamat, s még az alvást is jobban beszabályoztam, hogy ne aludjak többet a kelleténél, s már hajnalban Rád gondolva meditálhassak. Közben reggel vettem pár gyümölcsöt is Neked, hogy miközben húzzuk a szekeret, Te meg testvéreid falatozzanak. Igaz, nem én termesztettem, hanem egy hipermarketben vettem, s  a romos konyhámban mostam el Nektek, de szerintem Tudod, hogy nekem ezek voltak a lehetőségeim.
Amikor a buszunkkal az Andrássy útra értünk, azonna olyan könnyed nyugodtság fogott el, ami már régen volt, majd mikor a szekeret és a bhaktákat megláttam, már az eufória kerített hatalmába.

A hűs hársfák alatt

11 után nem sokkal elindult a menet, elkezdődött a kirtannal kísért szekérhúzás. Szerencsére volt lehetőségem húzni a szekeret is, de amikor egy picit elengedtem, hogy az árnyékba menjek (piros riasztású hőségriadó volt, s extrém magas UV-B sugárzás), fura érzésem volt. Akkor az Andrássy út járdájára mentem, ahol árnyékot adó hársfák vannak. Ott az eufória olyan szinten volt,  hogy súly nélkülinek éreztem már magam. Miközben a zöldben sétáltam, eszembe jutott, hogy valahogy így képzeltem el azt az érzést, amit a muszlimok meséltek a menyországról, Allah kertjéről, ahol mindenféle csodálatos árnyat adó növények vannak, s az ember nem érez semmi bánatot, csak boldogságot.
Bocs, de ez jutott akkor eszembe, holott legszívesebben én inkább egy vízparton lettem volna legszaívesebben ebben a forróságban, mondjuk a Yamuna partján :-) . Szó-mi szó, ez a pár perc a fák alatt, miközben ment a kirtan, arra emlékeztetet, hogy nem kéne több butaságot csinálnom, s az életemet csak Rád gondolva kéne töltenem, lehetőleg minél több bhakta társaságában, mint mondjuk tegnap.
Amíg a Vörösmarty térre értünk, addig picit szórólapoztam, meg néhány embernek prédikáltam is, akik kérdezték, hogy mire jó ez a felvonulás, mit jelképez ez-meg az:-) De mindenki nagyon kedves volt az érdeklődők között.
A Vörösmarty téren pedig egy szép kis kirakodó vásár meg színpad volt, ahol azért rendesen lehetett barangolni.

A tilak nyoma a homlokomon:-)

Én a maha prasadam sátorban segédkeztem. Ott megmosakodtam, s a tilakot i lemostama  homlokomról, amikor kiderült, hogy a homlokomba beleégett a napon a tilak nyoma:-) Legalább látszik, hogy meg lettem jelölve, hogy meghódoltam előtted, amit nem is akarok titkolni senki előtt, úgyhogy remélem sokáig fog látszani a homlokomon a tilak jele.
A fesztivál zárása volt, hogy Kisora prabhu szervezett egy nagy, közös mantra meditációt, azaz újra összeállt a Sambandha Mantra Commando csapata:-)  A közösségi oldalakon beszéltem azóta a tbbi bhaktával, akikkel együtt húztuk a szekeredet, s énekeltünk Neked, de mindenki azt mondta, hogy élete eddigi legjobb Szekérfesztiválja ez volt, amiről nekem is ez a véleményem. Kedves Krisna! Remélem Neked is olyan jó élmény volt ez a tegnapi nap, mint nekünk. Én tegnap óta érzem úgy, hogy újjá születtem, s tudom, hogy nem kéne úgy elhagynom magamat, mert az önsiránkozáson kívül van más célja az életnek: Szolgálni Téged, kedves Krisna!

Hare Krisna!