2011 február 12

Kedves Krisna!

Február 12 van. Tavaly óta ez az évforduló nekem egy szomorú nap. De egyben boldogsággal teli is. Ezen a apon volt tavaly, hogy egy szolgálat alatt (4 órán belül) 2 autóval is összeütköztem. Egy is rossz, de kettő már rossz és valahol ciki is. Mondjuk az első volt a súlyosabb baleset, ami már önmagában is megtört volna, holott fizikailag nem sérültem meg. De most nem balesetet akarok elemezni, ezt már tavaly megtettem a régebi blogomban. 4 évig úgy vezettem, úgy dolgoztam, hogy nem volt semmi balesetem, s sajnos az egyik legnagyobb ellenség, a büszkeség a hatalmába kerített. Egyre többet kérkedtem avval, hogy még nem volt semmi eseményem, és én milyen fasza villamosvezető vagyok. Aztán jött mához egy éve ez a nap, amikor rengeteg magánéleti problémámmal és a büszkeséggel nekivágtam a villamosvezetésnek. Aztán a karmám visszaütött, először 12:10-kor, ami 2 órára leterített. Aztán a rendőrautóban, amikor a jegyzőkönyvemet felvettük, el is felejtettem a dolog súlyát, s újra kimentem egy csere kocsival szolgálatra.

A háttérben lévő villamossal voltam, az előtérben lévő kocsival meg csattantam...

A diszpécsert leszámítva nem mondta nekem senki, hogy váltassam le magam, mivel egy súlyos személyi sérüléssel járó baleset résztvevője voltam, de én a büszkeségemtől hajtva kimentem, hogy ne álljon meg a forgalom miattam. Aztán másfél kör múlva újra megállt miattam (is) a forgalom a Duna partján a Casino tövében, ahol előttem 20 éve csattant utoljára villamos és autó. Ez csak horzsolódás volt, de mégis, ez a két esemény kellett ahoz, hogy a büszkeségemet letörje, s pár héttel később elforduljak maya-tól, hogy megtaláljalak Téged! Lelkiekben még mindig rossz dolog ez nekem, mindig felidézem magamban ezt az esetet, amikor arra járok (napi 2szer 7-8szor).
Másnapra a szolgálatvezetőm kivetetett velem 2 nap szabit (mert dolgoztam volna azon a hétvégén), amit természetesen azonnal elfogadtam. Egy kedves kollégám haza kísért, ami a lehető legjobb dolog volt, mert nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs ellettem valaki, akiben megbízok. Elvégre egy olyan dolgot veszítettem el, amiben ittem: hogy legyőzhetetlen vagyok, én vagyok a sínek császára. Gondolhattam ezt, mert akkor még nem ismerhettelek Téged, mert teljesen hátat fordítottam Neked. Éltem az érzékkielégítésnek, és az önrombolásnak, komoly célok nélkül.
Másnapra néhány new-age-es ismerősöm egy amolyan pozitíz-partit szerveztek, amikor csak pozitív dolgokra koncentráltunk, s arról beszéltünk. Ez a február 13.ikai összejövetel volt a következő lépés, hogy feltárjalak Téged, hogy megkeresselek, Krisna! Sanos ők nem igazán vaisnavák voltak, inkább a személytelen filozófia hívei voltak, de amit megtanultam tőlük, az a tisztelet más vallások és kultúrák iránt, mert akármiről beszéltünk, azt csak a jó oldaláról közelítettük meg, ami itt a Kali-Yuga-ban nagyon ritka, főleg ebben az országban, ahol élek. Egy mondás szerint, ha 4 magyart összezárnak, akkor 5 pártba tömörülnek :-S
Na, a lényeg, hogy megmutatták milyen egy Buddhista meditáció, fél órán keresztül hallgattuk az Om mani padme hum mantrát. Ez megmutatta nekem, hogy nem csak az alkohol és energiaital keveréséből lehet kilépni a testből, hanem van más is:-)
Pár nappal később, miután még a menyasszonyom is elköltözött tőlem, otthon újra leültem a földre, s újra megpróbáltam meditálni. Egyfolytában azt kérdezgettem az üres lakásban, hogy van e értelme az életemnek. Mert már nagyon annaka  határán voltam, hogy elhagyom ezt a testet, mert nem értettem, hogy miért van az, hogy mindenkivel próbálok a legjobb lenni, s mégis csak kihasználnak. Aztán húsz perc múlva megjelent a hunyorgó szemeim előtt a Szent Neved. KṚṢṆA. Egy név, melyről hallottam, de lényegében semmit sem tudtam. Aztán össze raktam a dolgokat. Persze ez hosszabban ment... Mindenesetre ez elég volt ahoz, hogy megadja a válasz nekem: Meghódoljak a Lótuszlábaid előtt. Innen már csak pár lépés volt, hogy felkeressem Csillaghegyen a mandira-t, társuljak bhaktákkal, s szolgálatokat végezzek Örömödre. 180 fokban elfordultam maya-tól, s az életem is 180 fokban megváltozott, pozitívan.
Mindenesetre az, hogy a Neved villant be, egyszerre érthető, s értehetlen számomra. Érthetetlen abból a szempontból, hogy bár nem határolódtam el a Krisnatudattól soha sem, nem is nagyon foglalkoztam vele, akkor már inkább az Iszlám érdekelt már, ha vmi vallás. A vegetarianizmus is furának tűnt nekem, bár nem lehetetlennek, mert ismertem olyanokat, akik vegák, csak magamat nem tudtam úgy elképzelni.
Ellenbenérthető abban a szempontból, hogy ez a jel arra, hogy mindannyiunk szívében ott Laksz, s ha Látod, hogy el akarunk fordulni az illuzótól, akkor megmutatod a helyes útat, vissza, Hozzád. Itt már csak az a lyéneg, hogy ne térjünk, le, de én nem akarok visszaélni evvel a lehetőséggel, inkább azon dolgozok, hogy minél több ismerősöm megtaláljon Téged, s forduljon el a személytelen filozófiáktól. S rengeteg prasadammal tömöm őket! ;-)

Kedves Krisna! Köszönöm, hogy megmentettél a bhaktáid segítségével az elmúlt évben, ha Ti nem vagytok, akkor önkezűleg úgy megrongálom ezt a testet, hogy  a lelkemnek el kellene hagynia, mert használhatattlanná tettem volna, s talán most valami szellemként bolyonganék valahol az Univerzumban. Ígérem, hogy örökké szolgálni foglak Téged és bhaktáidat, ahogy ők is engem  tanítanak, és segítenek nekem.

Hare Krisna!