2011 január 22

Kedves Krisna!

"Művelődési ház" a Kali-yuga-ban

Sajnos nagyon szomorú vagyok az embertársaim miatt! :-(  Valamelyik nap éppen beszélgettem a kollégáimmal a pihenőidő alatt, s szóba jött az, hogy a villamos megállókban februártól nem lehet dohányozni. Az egyik kollégám - aki családos apuka - tisztára kikelt magából, hogy megszabják neki, hogy hol nem lehet dohányozni. Még veszekedett is velünk, hogy neki ne mondja meg senki, hogy hol gyújt rá, ő ott mérgezi magát, ahol akarja. Csak azt felejti el (sok embertásrsával egyetemben), hogy evvel nem csak magát mérgezi, s ezt a rendeletet ezért is hozták. Az, hogy a csikkek mekkora szemetet okoznak, már meg sem említem.
A másik, amin kiakadtam, hogy szóbakerült egy másik kollégámmal az ivás, mint alkohol formályában. Megemlítettem neki, hogy én már lassan egy éve nem ittam semmi alkoholt, erre mondta, hogy most már ő is egyre ritkábban iszik. 3-4 naponta..... Ha ez neki ritka, akkor mi volt a sűrű? Mondjuk én azelőtt sem voltam nagy ivó, inkább csak baráti összejöveteleken ürítettem a garatra, néha 4-5 havonta csak, de nem értem, miért jó az embereknek, hogy mérgezik magukat ezekkel a vackokkal. Mondjuk mondhatom az én esetemet is, hogy jómagam energia italokkal mérgeztem magam, de azt nem tartom olyan veszélyesnek, mint az idegmérgeket (nikotin és alkohol). Mondjuk egyre jobban belemerülünk a Kali-yugába, megértem, hogy az emberek ezt élvezik, de nekem rossz érzés rájuk nézni, mert látom a szemükben, hogy nem élvezik az életüket, vagy ha mégis mosolyognak valamiért, akkor sem teljesen őszinte, vagy nem teljesen vidám az a  mosoly. Míg ha egy bhaktára nézek rá, csak őszinte örömöt látok rajta, mert megtalált Téged.

Visvámítra múni

 Nemrég mesterem mesélt egy történetet Visvámítra múni-ról, aki szintén szerette volna, ha az emberek boldogabbak lennének az által, hogy nem kellene gyermeket nemzeniük, hanem a gyerekek egy fán teremnének, s így mindenkinek lenne ideje és energiája arra, hogy Rajtad meditáljon. De Te lejöttél hozzá, elmondtad neki, hogy a dolgok nem így működnek, de mivel Láttad, hogy jszándékból és szeretetből készítette (volna) Visvámítra múni a fán termő gyermekek "koncepcióját", a félkész dolgot meghagytad, s így született meg a kókuszdió.

Örülnék, ha több ismerősöm is megtudna hódolni Lótuszlábaid előtt, hogy tényleg tudják élvezni az életüket, s  megtalálják a természetes közegüket, hogy szolgáljanak Téged, de hihetetlenül nehéz feladatnak tűnik. Mindenestre akiknek beszélek Rólad, s láthatan érdeklődnek is Irántad, azok pont azokon a helyeken bukkannak fel, ahol legkevésbé számítok rá, úgyhogy nem adom fel! :-)

Ahogy Sríla Prabhupáda mondotta, a "Lehetelen az ostobák kifejezése",  amit próbálok mindig szem előtt tartani.

Hare Krisna!