Kedves Krisna!
Mint a mindannyiunkban lakozó Felsőlélek, Tudod, hogy régebben, majdnem 10 évig a hobbim a csillagászkodás, az ég fürkészése volt, mind szabad szemmel, mind távcsővel.
Rengeteg mindent láttam /azt hiszem/, amit azelőtt csak a könyvekből ismertem, a szomszédos bolygóktól kezdve a távolabbi objektumokig, s sokmindent megpróbáltam megörökíteni is (lásd a mellékelt slide-show, bár elég rossz minőségűek ezek a képek, mert régen scanneltem őket), így a fényképezést is itt kezdtem el gyakorolni. De Tudod, ez a korszakom picit másabb volt, mint mostanában, akkor nem foglalkoztam Veled, nem kerestelek, bár már akkor sem voltam úgy, hogy tagadjam a Létezésed.
Néhány hónapja történt viszont, hogy egy idősebb bhakta előadását hallgattam, az Univerzum felépítéséről beszélt egy előadás keretében, melyre beültem, mert az előtörténetem alapján ugye érdekelt. Csak egészen mást hallottam ott, mint amit megtapasztaltam, megtanultam autodidakta módon az asztronómiáról. Itt arról volt szó, hogy a Hold messzebb van, mint a Nap, s hasonlók. Ezt egyszerűen nem tudtam hová tenni (még nem volt alkalmam elolvasni a Srímad Bhagavatam-ot, amiben részletesen ki van fejtve az Univerzumok felépítése), de nagyon zavart ez a dolog, mert én egészen mást ismertem. Mondogattam magamban, hogy inkább az idősebb bhaktáknak meg a szentírásoknak hiszek, de a kisördög sokáig benem volt.
A jég tegnap tört meg, amikor elolvastam Bhakti Kamala Tirtha Swami maharádzs egyik írását a Tejóceán kiköpüléséről, s utána értettem meg, hogy mi is volt ez a zavar a fejemben, ami anyira földhöz vágott. Most a kedves olvasóknak be is illeszteném ide, remélem nem lesz belőle semmi jogi probléma:) :
"Ápoljuk a hitünket, nem kihívó módon, hanem pozitívan. Mint amikor a félistenek köpülni kezdték a tejóceánt. Olyan nehéz feladat volt ez, hogy habár nagyon erőteljesek voltak, mégsem voltak elegen ahhoz, hogy véghezvigyék. Ezért segítségre volt szükségük és természetes ellenségeikhez, a démonokhoz fordultak:
- Segítsetek nekünk! Gyertek! Legyen közös ez a vállalkozás, az eredményeket is megoszthatjuk. Megállapodtak tehát:
- Rendben! Mi a tét? Mit lehet elérni?
- Amrta, a hallhatatlanság nektárja.
- Rendben, az jó lesz. Csináljuk együtt. Mi a feladat?
- Nos, itt van ez a tejóceán, ki kell köpülnünk.
- Hogyan csináljuk?
A tejköpüléshez szükség van egy rúdra. Így van? Fogták hát a Mandara Hegyet – egy óriási hegy – és azt használták köpülő rúdnak. De ha beleteszel egy hegyet az óceánba, az eltűnik benne, lesüllyed az aljára. Támasztékra volt tehát szükségük. Ezért hát Visnu mint Kúrma – egy óriás isteni teknős – támasztotta meg a hegyet.
Azt gondolhatnánk, hogy még Visnu is kész volt szolgálni a démonok és félistenek ezen közös vállalkozását, ami szép megközelítés – Isten oly alázatos, hogy segíti alárendeltjeit. De a történet igazából egy kicsit más, mert Kúrma háta egy kicsit viszketett. Tudjátok, egy teknős számára igazán nehéz megvakarni a hátát. Ezért kellett a Mandara Hegynek a hátára kerülnie, hogy megszűnjön a viszketés. Ezért mozgatták a hátán.
Ahhoz, hogy mozgasd a köpülő rudat, kötélre is szükség van. Tudjátok, hogyan köpülnek: húzogatják a kötelet és ezáltal mozog a rúd. De ahhoz, hogy az univerzális tejóceán köpülőrúdját mozgassák, erős kötélre volt szükségük. Vászukit, az isteni kígyót használták hát kötélként. És tudjátok, verseny volt a félistenek és a démonok között, hogy a kötél melyik végét fogják. A démonok azt gondolták: „A kígyó farkát fogni nem valami tekintélyes helyzet.” Úgy intézték, hogy a Vászuki kígyó fejét foghassák. A félistenek mosolyogtak a bajszuk alatt: „Rendben, nekünk jó lesz a farka is.” Aztán elkezdték a köpülést. Erőteljes mozgás volt, Vászuki tehát olyannyira szorítás alá került, hogy tüzet és füstöt kezdett árasztani, és mindezt a száján jött ki. A démonok tehát, tekintélyes helyzetükkel együtt – hogy Vászuki fejénél állhassanak – kudarcot vallottak, mert ily módon megégtek és megfüstölődtek.
De végül a közös vállalkozás elkezdett működni. És tudjátok, amikor a tejet köpülik, az elkezd elválni és különböző dolgok kerülnek a felszínre. Mi jelent meg tehát legelőször a tejóceán felszínén? A méreg volt az első. Ez volt a hálahala, a méreg. A nektárt keresték, és mit találtak? Mérget! Nagyon veszélyes méregről volt szó, képes lett volna végezni ez egész világgal. Segítségre volt szükségük, mert mindkét csapat halálra rémült. Aztán jött az Úr Siva és egyszerűen csak megitta az egészet: „Majd én elintézem, semmi gond.” Mivel ő a jóga mestere, egyszerűen csak a torkában tartotta a mérget. Nem halt meg, de mégis volt némi hatása a méregnek, kék lett a torka.
Aztán a démonok és félistenek folytathatták a köpülést. Kezdtek megjelenni az első kincsek. Mi volt az első? A ló Uccsaihsvará; Airávata, Indra elefántja és Laksmí Déví. És még sok értékes dolog, de a nektárra még mindig várniuk kellett. Dhanvantari is megjelent – ő az egyetemes gyógyító és az ájurvéda szaktekintélye. Végül pedig megjelent a nektár. Aztán elkezdték elosztani és elvenni egymástól, de most nem szeretnék belemenni a történetnek abba a részébe. Az univerzális tejóceán köpülésével tehát, végül elérték az amrtát.
Mondhatjuk, hogy a tejóceán jelképezi az életünket. Ki kell köpülnünk az életünket. Mert életünk óceánja tele van kincsekkel. Minden erőnket, energiánkat fel kell használnunk, amink csak van, legyen az jó vagy rossz, egyesítenünk kell őket, hogy kiköpülhessük óceánunkat, hogy elérjük a nektárt. Legyen Visnu, Krsna ezen folyamat alapja. És ne lepődjetek meg, ha elkezditek köpülni az óceánt, az első eredmény valamilyen méreg lesz. Nektárt vártok és mérget kaptok. A boldogságra vártok, de nehézségek jönnek. Ne lepődjetek meg, mert azt mondják, először azt kapjátok, ami kevésbé fontos. Először egy kis keserű pirula. Azután jön a nektár. Tudjátok, vannak olyan orvosságok, amik nagyon keserűek és nagyon nehéz lenyelni őket. De a gyógyszerész trükköt alkalmaz. Az aljára valami édeset tesz. Van egy speciális ízű olaj – ricinusolaj. A csésze aljára valamilyen ízletes szörpöt tesznek, a tetején pedig ott ez az olaj. Ha egy húzásra lenyeled, csak az édes részét fogod érezni. Ez a gyógyszerész illúziós folyamata.
Ne lepődjetek meg tehát ha először a méreg jön. Szükséges része a gyógymódnak. De itt vannak azok, akik képesek megemészteni a mérget. Ezért az Úr Siva egyik funkciója, hogy elveszi tőled a mérget. Ebben az értelemben segít minket. A guru olyan, mint Siva, aki elveszi a mérget. Isten az alap. A köpülő rúd a szannyászí danda. A kötél a dzsapa-málá. Azt hiszem, a mérget felismeritek. Észre fogjátok venni: „Ah, ez az!” De amikor a kincsek jönnek azonosítsuk úgy, mint az isteni áldás egy másik aspektusa. Az óceánból jövő többi értékes eredmény pedig olyan, mint a bhakták jó tulajdonságai.
Aztán végül, sok más eredmény után, eléred a végső nektárt. Törekednünk kell rá. Áldás is szükséges hozzá. Azt mondják, az isteni kegy az emberi lényekben válik aktív elvé. Emlékezzetek erre: Az áldás az emberekben válik aktívvá! Azt is mondják, hogy ahogyan a szekér nem mozdul egy kerékkel, emberi törekvés nélkül az isteni kegy sem képes segíteni rajtad."
Nekem ez a történet és a magyarázat azt mutatja, hogy túl sietve kezdtem el magamba szívni a Védikus tudást, de a büszkeségemet közben le sem vetkőztem, amit még mindig magammal hordozok (hogy bezzeg ezt én már tanultam, tudom. - hát persze...), erre a nektárban mérget találtam, ami megütött, s nem tudtam vele mit kezdeni. Talán ez is annak a jele, hogy ideje volna már felkeresnem egy hiteles Lelki tanítómestert, aki megmutathatná nekem az utat, hogy tudjalak szolgálni, s hogy ne veszítsem el a józan ítélőképességemet. Igaz, hogy ez a történet nem a Védikus Univerzum felépítéséről szólt, de most ebből értettem meg, hogy nem is az a lényeg, hanem nekem kell mégjobban kinyílnom, hogy betudjam fogadni a számomra fontos dolgokat, amik elsőre furának hathatnak, mert rajtam múlik, hogy mennyire vagyok elkötelezett az iránt, hogy minél többet tudjak Rólad és a kedvteléseidről, meg az ehez köthető történetekről. Egy tibeti mondás szerint (igaz, Buddhista mondás, de nem ez a lényeg :-) ) a Guru kinyitja a kaput, de azon a tanítványnak kell átmennie. Remélem minél hamarébb alkalmas leszek arra, hogy tanítvány legyek. Kérlek kedves Krisna, adj ehez erőt nekem, hogy jó bhaktád lehessek, s jól tudjam elsajátítani a bhakti-yoga folyamatát leendő mesteremtől! Más értelme úgysincs az életnek :)
Hare Krisna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése