Már lassan harmadik napja vagyok itt lent, családomnál Szegeden. Az allergia még mindig tart, de próbálok nem arra gondolni, meg amúgy is, én nem ez a test vagyok, ez a betegség sem az.... :)
Két napja nagyival kimentem a Nagypiacra, megmutatta, hogy hogyan kell a kofáktól venni zöldséget, hogy ne verjenek át:) Hiába, ő többet jár ilyen helyre, ismeri a járást. Később még tejet is vettünk, igazi házitejet, ami itt fele annyiba kerül, mint Pesten.
Tegnap meg elmentem zarándokolni Magyarország legrégebbi vaisnava közösségébe, Nandafalvára, ami Balástya mellett van. Az a baj, hogy ők jelenleg már nem tartoznak az ISKCON-ba, hanem egy kis nézeteltérés miatt kiváltak ebből a szervezetből huszon-pár éve, s magyaros szokás, hogy ha haragba vannak egymással, akkor "örökre" hátat fordítanak egymással. De most nem panaszkodni szeretnék Előtted, elég annyi, hogy itt szeretettel üdvözöltek, holott mondtam, hogy elviekben ISKCON templomokba járok, míg az ottani ismerőseim előtt majdnem titkolnom kell.... Kisor prabhu viszont írt ezekről a tavalyi látogatásának alkalmával , ha valakit érdekel, én nem akarok sokat írni erről.
Nos, a helyet vonattal közelítettem meg, Szegedről, s Balástyán szálltam le. Innen még 9 kilómétert gyalogoltam, mert nagyon kint van a civilizációtól ez a kis közösség - bár az út egy autópálya felett is átvezetett, ami a vasútállomás és Nandafalva között volt. 10 előtt megérkeztem, majd egy Mexikóbol érkezett bhakta, Hari prabhu-val kezdtem el érdeklődni, hogy egy egyszerű zarándok beléphet e területre. Először nem tudtam, hogy külföldi, s nem is beszélek agyon más nyelven, de amolyan angol szerű keveréknyelven eltudtunk beszélgetni. Bemutatott a községvezetőjének, Janardhan maharadzs-nak, akivel nagyon jót elbeszélgettem. Közben kaptam lehetőséget szolgálatra, Hari prabhuval a kertben kapáltam, míg ő magokat vetett az általam kivályt barázdákba. Ültettünk sárgarépát, koriandert, kukoricát, kaprot, meg céklát és fehérrépát, bár a barázdák picit ferdék lettek, mert nem volt kihúzó zsinegünk, remélem nem haragszol meg érte, kedves Krisna, próbáltam minél jobb munkat végezni!
Közben amennyire tudtunk, beszélgettünk Hari prabhuval, bár nekem nehéz az angol is, mégis a fontosabb dolgokat megtudtuk vitatni:) Érdeklődött a pesti templomról, meg hogy milyenek az ottani múrtik, meg hogy ott élek e én is.
Picit hamarébb befejeztük a szolgálatot, s közben, míg nem volt ebéd, körbejártam a templomot, meg a parkot, amit kialakítottak a környékén. Sajnos most maga a templom zárva volt, mert a hőszigetelése a templomnak lényegében tönkrement (7szer több fűtési energia kell ide, mint ami optimális lenne, mert a tetőnél szökik ki a meleg), ezért a múrtijaid az egyik épületbe voltak helyezve, de ezt úgyis Tudod ;)
Az ebéd, a prasadam nagyon ízletes volt, kitri volt valami rizses kásával, s Anna vízzel, ami egy szegedi kútból származik. Elsőre picit kesernyés, de jót tesz az emésztésnek, s nagyon egészséges. Nagyim is szokott ilyet hozni magának, mert csak 5 percre lakik ettől a kúttól.
 | |
| Az Anna víz az Anna-kútnál |
Összesen 5-6 bhaktával találkoztam csak, nagyon kihaltnak tűnt az egész község a tanayavilág közepén, de most pont erre a nagy csendre vágytam, meg az itt kialakított mini Góvardhana hegyre, ahonnan egyfolytában szólt egy kis hangszórón az Om namo bhagavate Vasudevaya mantra (először meglepődtem, hogy mi szól, aztán esett le, hogy a Góvardan hegy tetején lévő kis szentélyben van egy kis hangszóró). Az idő tökéletes volt: meleg volt, de még nem kánikula, a bhakták meg nagyon kedvesek voltak, akikhez remélem minél többet tudok még visszamenni. Remélem ennek a látogatásomnak nem lesz semmi negatív visszhangja Pesten, mert mostmár vaisnava hagyományhoz nem méltóan elkezdődtek a kitiltások az ISKCON központokból, de én meg minél többet szeretnék bhaktákkal társulni, s ha Szeged környékén más nincs, akkor Nandafalvára megyek. Ők ugyanúgy hisznek a Szent Neveidben, s meglehetősen lemondott életet is élnek a matuzsálem korú vályogházaikban, semmivel sem különbbek, mint a többi vaisnava, akiket megismertem, s örülök, hogy tegnap megismerhettem őket, s hogy ott is szolgálhattalak, ha csak egy picit is.
Mellesleg most van Húsvét, a Kereszténység legnagyobb ünnepe, mégis a Pápa tegnap a virrasztás alatt arról mesélt, hogy egyre több ember csalódik a vallásukban, s inkább ateisták lesznek. Szerintem, ha többen látnák szemükkel Nandafalvát, s a Múrtijaidat (de igaz ez Krisnavölgyre, a csillaghegyi templomra, s az összes vaisnava közösségre, Templomodra), s látnák a bhaktáidat, akkor az embereknek leesne, hogy nem lehet az életben más út, mint-hogy meghódoljanak Lótuszlábaid előtt, mert ha odaadom magamat Neked, Te százszor-ezerszer meghálálod avval, hogya szeretedet adod. Remélem ebben az évtizedben már közelebb kerülnek a különböző (hiteles) vaisnava asramok, központok, s vége lesz ennek az óvodás szintű "nem beszélek veled" játéknak. Igaz, hogy Kali -yugában vagyunk, de szerintem a bhaktáknak akkor is összekéne fogniuk.
Hare Krisna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése