Most töltöm az utolsó estémet Szegeden, ezzel véget ér a nagy-nagy tavasziszünetem.
A mai nap érdekes volt, úgy teljességében:
- Reggel nem volt áram itthon nagyinál. Engem annnyira nem érdekelt, de nagyit annál inkább, mert már órák óta nem volt delej a vezetékben, s a fagyasztó is elkezdett kiolvadni. Aztán reggel 8 előtt nemsokkal visszajött az áram. De érdekes, hogy sokan az áram nélkül milyen kiszolgáltatottak tudunk lenni a "modern" társadalmunkban...
- Délkörül éppen japáztam Újszegeden (a Tisza túlpartja), egy kis ligetes részen a folyó mellett, amikor éppen belesüllyedtem egy kis iszapos részbe. Teljesen láthatatlan volt ez a rész, s én mégis a jobb lábammal térdig, a ballábammal meg bokáig süllyedtem benne, mint a filmekben a homokcsapdákban... Az más kérdés, hogy a cipőmnek olyan szaga volt a folyó iszapja miatt, mint egy halpiacnak.
- Délutánra még a telefonom is felmondta a szolgálatot, most egy teljesen fapadost kaptam nagyitól, de végülis rájöttem, arra a telefonra annyira nagyszükségem sosem volt. Az érintőkijelző jópofa dolog, az FM rádió meg kimondottan hasznos volt még benne, de összességében felesleges dolgok voltak benne, ami a kommunikációhoz nem kell (pl mindenféle játékok miket soha nem használok).
Ez a nap ezek tükrében nekem olybá tűnik, hogy emlékezzek arra, hogy milyen apró is vagyok Hozzád képest. Az áramszünet következtében mondjuk az étel /prasadam simán tönkre tud menni hűtés híján, bármikor elnyelhet a Tisza, s lehet bármilyen high-tech kütyüm, az is tönkre tud menni.... De egyvalami soha nem veszik el: Te, kedves Krisna!
Búcsúzásként a legjobb képeket közzétenném a "nyaralásom"-ról, mik teljesen mindenfélék, nem kifejezetten Krisnás képek (bár semmi meztelenkedés és egyéb erkölcstelen dolog sincs rajta:) )
 |
| Szegedi tavasz |
Hare Krisna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése