2011 május 11

Kedves Krisna!

Erával a 2010-es Ratha-Yatra reggelén

A tegnapi napon lényegében véglegesen eldöntöttem az egyik dolgot az életemben: az elkövetkezendő kb 30-40 évben családos bhakta szeretnék lenni.
Bizonyára emlékszel, hogy itt írtam arról, hogy szeretnék családot alapítani, de félek is a nehézségektől, meg magamat sem tartottam méltónak hozzá. Nemrég viszont Erával olyan dolog történt, ami eléggé megdöbbentet. (ugyebár vele elkezdtem tavaly a társulást, de januárban félreértések miatt félbehagytuk, pedig már majdnem 5 éve együtt voltunk) A családja lényegében kirakta, mert szóba állt velem. Én meg befogadtam, s elhatároztam, hogy ha a saját családja nem védi meg, akkor ezentúl majd én, s később ha már nem leszek, majd a fiaink védelmezik.
Most új életet kezd nálam, ha már a családja nem foglalkozik vele, akkor majd én, másfelől ma van az első napja az új munkahelyén (próba nap, remélem megfelel:) ), ahol is bhaktákkal fog dolgozni, ez lesz az első ilyen munkahelye, ahol remélem rengeteg lelkifejlődésen fog átesni. Ha a szülei pár hónap múlva látni fogják rajta, hogy mellettem sokkal kiegyensújozottabb, akkor már megérte, s nem arról fog szólni a dolog, hogy én csaltam át, hogy elvegyem a pénzét, stb... Talán még a szülei is később megtérnek ezt látván, Lótuszlábaid menedékébe, kedves Krisna! :)

Hare Krisna! 

u.i.: az esküvő természetesen nem fog elmaradni! :)