Gondolkodtam, hogy írjak e erről, de úgy döntöttem, hogy mivel mindenki már ír róla, én sem maradok ki belőle:
Szóval a Maják szerinti állítólagos világvége. Pár éve már beszél a bulvár média erről a próféciáról, miszerint a maják megjósolták, hogy a naptáruk 2012 december 21.-ikén ér véget, azaz most pénteken.
Ez igaz, csak a nyugati emberek egyvalamit felejtenek el, akik kijelentették, hogy ez a világvége: a maják nem úgy tekintettek az időre, hogy egy lineáris valami, aminek van kezdete és vége, hanem úgy, mint mi is a védikus rendszer szerint, hogy egy körkörös folyamat, mint az óra, mely mindig körbe ér, s csak viszonylagos, hogy mi a kezdete és a vége. Ha az órát nézzük, lehet a dél a kezdőpont. De ha valaki 6kor kel fel, akkor részéről az idő azon a napon 6kor kezdődik, nem délben. Minden viszonylagos.
Jómagam több okból is alig várom, hogy vége legyen ennek a hisztériának, mivel már tőlem is kérdezték -lévén, hogy minden ismerősöm tudja, hogy vallásos vagyok, tehát kakukktojás a materiális társadalomban :-) - hogy én is várom e már a világvégét. Én ezekben soha nem hittem, de mondjuk nem volna rossz dolog, hogyha volna valami változás itt a Földön, egy kisebb Aranykor.
A Maják amúgy nem tudom, mit szólnak ehhez a legújabb világvége lázhoz, hogy most szégyenkeznek e (hogy valami tanukat, jóslatukat félreértik), vagy örülnek e annak, hogy a világ róluk beszél e.
Ami velük kapcsolatban engem érint, hogy Gurudévám avatásom után Mexikóba ment, ahol augusztus 28.-ikán avatást adott több bhaktának is, ahol egy helyi őslakos is oltalmat vett Gurudévám Lótuszlábánál. Sajnos az avatott nevét nem tudtam meg, de annyit tudok róla, hogy a Micsikó törzshöz tartozik, akik közeli rokonságban vannak az egykori majákkal - ha jól értelmeztem az írottakat :-)
Felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen apropóra alkalmas december 21, az állítólagos világvége vaisnava szemszögből.
Mivel Caitanya Mahaprabhu szerint a legkiválóbb lelki folyamat ebben az elesett korban, a Kali-yugában a Maha-Mantra éneklése, így most sem kell mást tennünk:
Infó: http://8000drumsoftheprophecy.org/
Akárhol vagyunk ezen a napon, énekelni foglyuk a Szent Neveidet:
Hare Krisna
Hare Krisna
Krisna Krisna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare
Jómagam mint írtam, nem hiszek a Maják jövendölésében, de ha mindannyian énekelni foglyuk a Szent Neveidet, még az is lehet, hogy tényleg lesz egyfajta világvége, ami egy új Aranykort hoz el, mivel a Szent Neveid ereje határtalan. - egy próbát megér, kirtanozni, bhajanozni és mantrázni pedig bármikor és bárhol lehet :-)
Hare Krisna!
UPDATE: Most 2013 január 13 van. A matematika tegnapi állása szerint túléltük a december 21.-ikei Világvégét :-)
Mint egyszer már írtam itt a blogban, az egyik kedvenc versem a Bhagavad Gítában, az Általad Arjunának elmondott versek közül az egyik arról szól, hogy akinek az élete szabályozott, az az anyagi fájdalmat képes megszűntetni.
Május óta ez a szabályozottság sajnos nem működi nálam, mivel azóta három műszakban dolgozok, ami a reggeli szádhanámat is elég erősen befolyásolja. Sajnos érzem, hogy amióta nem állandó a napi programom, hogy sokkal nehezebb a lelki élet folytatása.
A legtöbbet éjszaka és késő délután dolgozok, ami meg avval jár, hogy sokkal jobban érzem, hogy telik körülöttem az idő, az életem meg lényegében hasztalanul megy el (bár az első általam szervezett program már körvonalazódik, de erről majd a napokban írok csak ;-) ).
Olyan gyorsan telik az idő körülöttem, mint az itt mellékelt videón - ezt még október és novemberben filmeztem, s öcsém segítségével vágtam :-)
Most ezeket nem azért írom le, hogy panaszkodjak, hanem csak itt is előjön, hogy a Bhagavad Gíta minden egyes betűje egyetemes igazságot rejt - melyet sokszor magamon tapasztalok.
Kérlek, fogadd el a végtelen hálámat és köszönetemet azért, mert megajándékoztál engem egy olyan feleséggel, mint akit mellém szántál, Vrajadhama-ot.
A keszthelyi mólón, október 23.-ikán
Holnap leszünk fél éve házasok, de már sokkalta régebbről ismerem. Sőt, régebben, amikor még igazi materialista életet éltünk, már pedzegette, hogy "beáll Krisnásnak", mert neki "tetszik az a dolog", s egy ideig még vegetáriánus is lett, amikor én még húst ettem hússal. (aztán mondjuk általam járt először bhakták között, de ez most egy másik törpénet :-) )
Nem tudom, hogyan érdemeltem magam mellé őt, mert tudom, hogy én hihetetlenül kibírhatatlan vagyok, s sokszor képes vagyok izomból gondolkodni és cselekedni (persze nem verekedésre gondolok itt...:-) ), s ő mégis mindig mellém áll, s kitart mellettem. Egy igazi erélyes feleség, aki mindig a férje kedvében akar járni, miközben én sokszor csak köszönök neki, s átölelem, aztán megyek is aludni, mert munka után már nincs is időm néha meghallgatni őt. De még ezeket az apróbb dolgokat is elnézi nekem - meg azt is, hogy olyan hangosan horkolok, hogy még a külső szobában is hallatszik.
Kedves Krisna! Köszönöm, hogy adtál mellém egy ilyen csodálatos feleséget, aki mindig finom ételekkel vár engem (melyet előzőleg már felajánlott Neked), s mindig látom a szemében azt, hogy ő a másik felem.
Kívánom az összes olvasómnak, aki még nem találta meg a párját, hogy ugyanúgy járjon, mint én is Vrajadhammal :-)
Az előző bejegyzésemben írtam, hogy egy temetés apropóján Szegeden voltam, a családomnál. A családom (amelyikbe ebben az életembe születtem) eléggé nagy, de földrajzilag is eléggé nagy területen van "szétszórva", ezért általában csak temetéseken találkozik mindenki mindenkivel. Most is össze jött a család apraja-nagyja, s most jutott eszembe, hogy mennyire nem tartom velük a kapcsolatot, pedig meg lehetne oldani. De sajnos nem ebbe a szemléletbe cseperedtem fel.
A másik nagy-nagy meglepetés számomra, hogy most tudatosult bennem, hogy a családtagjaim nagy része valami fegyveres testülethez tartozik. Nagyim öccse pl bíró volt Sátoraljaújhelyen, a fia, unokatesóm civil ruhás nyomozó Miskolcon. Jóska bácsi (akit temettünk) fia a Csillagbörtönben börtön alparancsnok, míg a lánya, aki kuzinom, most végez a rendőrtiszti főiskolán, asszem finánc lesz, ha jól értettem.
Anyai vonalon is volt rendőr családtagom, a nagypapám, aki 2008 tavaszán hagyta el a testét. Asszem erre mondják, hogy ksatriya család :-)
Apámmal a nyomdában
Jómagam viszont mindig is azon voltam, hogy apámnak a kedvében legyek, ezért is mentem bele, hogy a villamosvezetői hivatásomat otthagytam, s eljöttem hozzá dolgozni a nyomdában (mondjuk voltak anyagi okai is, természetesen).
Édesapám mindig is azt szerette volna, ha az ő nyomdokait követném, s nyomdász legyek. Engem különösebben nem érdekelt soha sem, de azért érdekes világnak tartottam. Amikor szakmát kellett választanom, akkor inkább a kertészetet választottam, mai napig nem tudom, miért. Bár, kedves Krisna, a Te útjaid kifürkészhetetlenek, biztos a későbbiekben még hasznát fogom látni ;-) .
Később jött a villamosvezetés, amiről apám először teljes vállszélességgel le akart beszélni - hiába. Utólag persze büszke volt rám, hogy elvégeztem azt a fél éves tanfolyamot (a résztvevők 10%-a megy csak át, tényleg kemény egy ilyen tanfolyam), de eljött az idő, idén tavasszal, amikor saját apámra kellett hallgatnom, hogy próbáljam ki az ő szakmáját is. Én folyamatosan azon vagyok, hogy büszke legyen rám ezen téren is, de sajnos annyira ez már nem tud érdekelni, mint az előző hivatásom. Így kezdem érteni, amit a régi Bölcsek is említettek, hogy különféle embereknek különféle munkák ajánlottak a képességei szerint. - természetesen most nem panaszkodni akarok, mert összességében nem egy alja munkát végzek most sem, csak éppen ebben kevesebb jövőt látok részemről, nem tudok erre úgy tekinteni, mint az előzőre. De mivel látom, hogy apámnak örömöt okozok avval, hogy a közelében élek, s viszem a családi vonalat, inkább maradok itt, ebben a pozícióban, amiben vagyok, mert mégis nagyon sokat köszönhetek neki.
Ha ezt 3 éve írtam volna le, akkor eszembe jutott volna az a dolog, hogy miért is csinálom mindezt.... Elvégre minden múlandó, a munka, hivatás, család. - Ám azóta találtam egy állandó dolgot is, ez pedig Te vagy, Krisna! Ha a legkisebb munkát is Neked ajánlom fel, akkor máris másabb íze van a munkának -akár ha a WC-t mosom fel egy Templomodban is.
Nandafalva tegnap
Tegnap hazafelé menet volt szerencsém (ez szó szerint szerencse volt!) beugrani Nandafalvára, igaz csak egy fél óra erejére. Július 26.-ikán itt születtem újra, amikor Gurudévám kegyéből felavatott engem. Amikor felavatott, akkor automatikusan belekerültem abba a lelki családba, mely a tanítványi láncolat révén Tőled ered, kedves Krisna. Ez a tény ad nekem egy nagyon nagy biztonságot, hogy az anyagi világban lévő családomon kívül is van egy másik, állandó családom is. Mivel itt az anyagi világban a születés és a halál az élet alfája és omegája, semmi sem állandó. Aki most édesanyám, az lehet, hogy a következő életemben számomra teljesen ismeretlen. De Te, Krisna mindig állandó maradsz számomra, s a Hivatás, az Odaadó Szolgálat is úgy érzem, hogy van annyira magasztos, amiért érdemes ezt az életemet szentelni. Amíg van családom, akiket el kell tartanom, addig természetesen dolgozok is valami anyagit, hogy fenn tudjam magunkat tartani, de a családos kor után is vannak terveim, amikor valószínűleg többet tudlak szolgálni, mint amennyire most időmből telik, kedves Krisna.
Srí-Srí Radha-Gopivallabha és Caithanya Mahaprabhu a Nandafalvi oltáron, tegnap.
Ám amíg még nem vonulok vissza a családos élettől, addig a Szolgálatod mellett arra is törekszem, hogy a többi rokonommal is jobban tartsam a kapcsolatot, hogy a személyes példámból lássák, hogy a bhakti-val is lehet családos életet élni - pontosabban avval lehet csak igazán harmónikus életet élni Veled, Krisna, s másokkal is egyaránt ;-)
Kedves Krisna!
A mai napon egy nagyon kedves rokonom temetésén voltam, Szegeden. Ő az apai nagymamám testvérének a férje volt — Jóska bácsi.
Nagyon súlyos daganatja volt neki, az utóbbi hónapok már szenvedésekkel teli volt neki. Pedig amikor kisgyermek voltam, akkor rengeteget foglalkozott velem, igazi életvidám volt, teli élet szeretettel.
Másfelől néhány hónapja ünnepelte az 50edik házassági évfordulójukat is - igaz, azt már nagyon nagy kínok között.
Furcsa dolog még mindig számomra, hogy itt a Kali-yugaban mindig a jámbor emberek hagynak minket el, s mennek Haza Hozzád.
Remélem Haza ért Melléd, Kedves Krisnám szeretett Jóska bácsim, s már nem kell többet szenvednie neki. Kérlek, vigyázz rá, s a többi kedves családtagomra. Én cserébe megpróbálom minél több embernek segíteni Lelki Tanítómesterem utasítása alapján az életét, hogy mesélek nekik a bhakti-ról, s az előző acaryák tanításairól.
Avatásunkkor Gurudévám arra kért engem meg feleségemet, hogy próbáljunk meg prédikálni itt Zalaegerszegen.
Akkor úgy gondoltam, hogy nem lehet nehéz, főleg, ha a Lelki Tanítómesterem is erre kér, Te, Kedves Krisna meg biztos az áldásodat adod rá.
Amint hazaértünk Nandafalváról, akkor jutott eszembe az "ősi" vicces beszólás:
"Az első lépések a legnehezebbek - mondta a frissen megválasztott Lábatlan-i polgármester"
Az elején még úgy tűnt, hogy tudunk venni egy kis házat valami nagyobb földdel, ahol programokat is tartanánk.
Sajnos a pénzt nem tudtuk rá előteremteni, így másfelé kellett nézni. Maradt egyenlőre a könyvosztás.
A munkahelyemen próbáltam a kollégák között árulni, de csak a vegetáriánus szakácskönyveket sikerült adomány fejében eladni, a lelki témájú könyvek nem igazán akarnak menni. Sőt, a szakácskönyvet is inkább fogyókúrás célzattal veszik, hogy valami "salátát" tudjanak csinálni, hiába mondtam nekik, hogy akkor szedtem fel 20 kilót, amikor vega lettem:-)
Igazi trash-foods
Sajnos azt vettem észre, hogy az emberek itt -az Anyagi világban - túlságosan is ragaszkodnak a múlandó dolgaikhoz, de mégsem annyira, hogy örökké éljenek, mert pusztítják magukat a hulladéknak minősülő szemét kajákhoz, trash-food-okhoz, alkoholhoz, s egyéb káros szenvedéjeikhez.
Siksa-gurum adott ezért egy jótanácsot, hogy a prédikálást ne elsősorban a lelki témákra hegyezzük ki, hanem inkább az életmód-váltásra. Elvégre neki van hazánkban egyedül vegetáriánus életmód rádióműsora, a Kanál Forradalma, így neki van is ebben tapasztalata. A Kanál Forradalma pedig burkolt bhakti jóga prédikálás:-)
Most jelen pillanatban úgy néz ki (remélem evvel nem iszok a medve bőrére), hogy sikerül egy állandó helyen havonta, vagy akár kéthetente összejöveteleket tartani, ahol életmód tanácsokról lesz szó, a bhakti jóga tükrében, idővel egyre több bhajannal, prédikálással.
Ezeken felül pedig tervbe van véve, hogy tavasszal (valószínűleg a Föld napján) szervezünk egy vegetáriánus pikniket az egyik helyi parkban.
Ha valamelyik olvasómnak a programokkal kapcsolatban van ötlete, vagy akár vendég előadó is lenne, az jelezze itt bátran:-)
Minden kedves bhaktától és olvasótól szeretném az áldását kérni ezekhez a terveinkhez, hogy az Úr Caithanya Mahaprabhu üzenetét minél több embernek átadhassuk.
Mint Te tudod /de a blog olvasói talán kevésbé/, annak ellenére, hogy mostanában nem írtam a blogot, a háttérben folyt a munka annak érdekében, hogy itt Zalaegerszegen is lehessen terjeszteni a bhakti-t.
Várhatóan a következő év elején kisebb programokat tudunk majd tartani feleségemmel, illetve egy vegetáriánus pikniket is tervezünk tavasszal szervezni az egyik közeli parkban.
Tegnap estére készült el az átalakított otthoni oltárunk, melyet siksa-gurunk tanácsára építettünk át. Kb két hét alatt formálódott ilyenre ki. :-)
Na de a többi infóval is hamarosan jelentkezek itt is:-)
Tegnap történt egy súlyosabb baki az oldal történetében, miszerint az egy hónapja regisztrált domain név megszűnt, s a régi, blogspot-os címen elérhető, meghatározatlan ideig.
Szeretném közzétenni a most készített videómat a blogra, melyen a mi kis otthoni oltárunk van:
Ez a mi kis ashramunk oltára.
Ha valamelyik kedves olvasó elszeretne látogatni ide, akkor keressen meg minket
Zalaegerszegen a Hegyalja út 61 második emeletén, de előtte azért dobjon egy e-mail-t is persze :-)
Mint a mindannyiunkban benn lakozó Felsőlélek, Tudod, hogy amikor májusban elköltöztem feleségemmel a nagyvárosból, Budapestről Zala megyébe, rengeteg tervvel és ötlettel tele voltam, voltunk, hogyan terjesszük a bhakti yogát eme dimbes-dombos környéken.
Azt mondják, az ember fia mindig hallgasson a szüleire, főleg az apjára. Én is ezt tettem, amikor áprilisban felajánlotta apám, hogy jöjjek le a nyomdájába dolgozni.
Első napjaim a nyomdában
Ott is hagytam Pesten a villamosvezetői állásomat, s belevetettem magam az ofszet nyomtatás rejtelmeibe. Gurudévánk nem sokkal fogadott el előtte tanítványnak minket, s Ő pont azt szeretné, ha minél több önellátó öko-falu vagy tanya legyen, ahol a világ zajosabb, bűnösebb helyeitől ellehet vonulni, s nyugodtan lehet a Múrtijaidat imádni, miközben a Neked felajánlott területen termesztjük a bhógát (zöldségek, gyümölcsök, melyeket az Úrnak felajánlott ételbe teszünk. Magyarul a nyers zöldség:-) ), virágokat az Oltárodra.
Na igen, ezeke a tervek meg is vannak, meg már meg is van a hely, ahol az első Zala megyei Templomodat is felhúznánk, Kedves Krisna, csak az a baj, evvel az anyagi világgal, itt a Kali Yuga süllyesztőjében, hogy már-már rabszolgaként dolgozik itt az ember a különféle multiknak. Sajnos a nyomda külföldi tulaja nem akarja teljesíteni az előre megígért dolgokat, amivel jobb anyagi helyzetünk lehetne, s a terveinket megvalósíthassuk, feleségemet meg egyik helyre sem akarják felvenni, ahova jelentkezett dolgozni.
Úgy volt, hogy az egyik tehetősebb rokonom adomány fejében segít megvenni nekünk a kis birtokunkat, de ő is az utolsó pillanatban vissza lépett ettől, hiába mondtam neki, hogy később vállalkozássá is fejlesztenénk a dolgot (bio zöldségeket árulnánk piacon, amit itt termelünk).
Egyelőre most ott tartunk, hogy itt kivárunk a terveinkkel, s a fogadalmunkkal, hogy alapítunk egy kis ashram szerűséget a Csácsi hegyen (vagy ahol találunk egy megfelelőt), ahol Téged imádhatunk, Krisna.
Van egy B tervünk is, ha minden kötél szakad: vissza megyünk Pestre, s akkor rendezzük az anyagi dolgainkat, s akkor újra bhakták között leszünk. De ezt én visszalépésnek tekintem, mert Mesterünknek is ezt ígértem, hogy itt telepedünk le, s itt tartunk vega piknikeket meg előadásokat Kedvteléseidről, Kedves Krisna.
Tudom, Te vagy egyesek szerint a Játékos Isten, aki néha elbúj a bhaktái elől, hogy hiányozzanak neki. Most aztán jül elbújtál, mert nagyon is hiányzol, Te is, Mesterünk meg a bhakták társasága is.
De inkább japázgatok, mert ha a Neveidet hallom, akkor máris érzem, hogy nem is vagy olyan messze!
És kedves olvasók! Hamarosan nagy-nagy változások várhatóak az oldal, a blog történetében. Az egész avval kezdődött, hogy a múlt héten, Janmastami napján regisztráltam a www.zalavrinda.com címet, ahonnan jelenleg ez a blog érhető el (egyelőre marad még így).
A számítógépem, egy öreg modemem, s a táblagép - anyagi kütyük :-)
De mivel ezen a napon szert tettem egy táblagépre is, amelyen ugyanúgy tudom szerkeszteni ezt az oldalt, várhatóan frissebb, naprakészebb lesz az oldal.
Mondjuk itt nem is az anyagi eszközökön van a hangsúly, hanem azon, hogy szervezkedek én is, így több mindenről tudok hírt adni, remélhetőleg hamarosan programokat is tudunk majd szervezni, úgyhogy azért is lett Zala Vrinda a neve, hogy evvel utaljon a helységre, meg a Lelki közösségünkre is a név. A .com végződés meg azért, mert az volt a legolcsóbb, s a legegyszerűbb regisztrálni, 2 perc alatt meg volt, míg egy .hu domain név viszont tavaly még 1 hét elbírálási idejű dolog volt, s majdnem a duplája az éves díjnak, de tudtommal idén sem változott sok minden....
Ám ezek az anyagi dolgok mind csak segítséget jelentenek nekem, nem pedig a végső célt: asz internet segítségével szervezni programokat, illetve a tapasztalataim megosztását a bhakti-yogában.
Úgyhogy az új cím ezentúl: http://www.zalavrinda.com/ (de működik természetesen a régebbi is, immár 2 éve lassan :-D )
Mint bizonyára tudod, Lelki Tanítómesteremnek tett ígéretemet próbálom teljesíteni, egészen pontosan azt, hogy egy Téged ábrázoló Múrti-t egy arra méltó kis ashramban szeretnék imádni kis családom körében. Tehát egy kis templom szerűséget szeretnék itt a zalai dombok között létrehozni feleségemmel, ahol a megfáradt vaisnava (és más felekezetű) vándorok megpihenhetnek.
Ma megnéztük az első kettő ingatlant.
Az első ingatlan Zalaegerszeg-Vorhotán volt, ami elsőre jónak tűnt, de ott helyben kiderült, hogy az eljutás is eléggé spártai: konkrétan út sincs, csak kitaposott ösvény.
A ház is olyan állapotban van, hogy lényegében a falakat kivéve mindent újjá kéne építeni, mert egyszer már kigyulladt a ház, s a vezetékek is eldeformálódtak...
Az ingatlanossal ezután átmentünk a Csácsi hegyre, mely a város másik oldalán van.
Na itt már minden megvan, ami kell! Tökéletes panoráma egy hegy tetején, 4500 négyzetméter termőterület a biokertészkedéshez (igaz, eléggé meredek lejtőn van), különálló épület, melyben akár egy templomot is be lehetne rendezni, s szintén cserépkályhás a fűtése.
Egyelőre még tárgyalunk a családunkkal is az anyagiakkal kapcsolatban, s szeretném kérni a Kegyedet, Kedves Krisna, valamint az itt olvasó bhakták Kegyét is, hogy a Csácsi hegyen lévő helyen megalapíthassuk a mi kis ashramunkat, hogy méltó helyen tudjunk imádni minden nap, s minden nap friss virágokat és zöldségeket-növényeket tudjunk termelni Számodra, kedves Krisna!
(ha valami gazdag ember olvassa az oldalt, akkor adományt is szívesen elfogadunk ;-)
Boldog megjelenési napot kíván a legapróbb és legjelentéktelenebb szolgád a legelhgyatottabb Univerzum legeldugodtabb sarkából.
Mint a mindenkiben élő Felsőlélek, tudod, hogy szegény sorsomból kifolyólag nem tudok ma Istentestvéreimmel lenni, hogy közösen ünnepeljük meg a megjelenési napodat, de ennek ellenére itt, Zalában megpróbálok mindent megtenni, hogy a mai napon is elégedetté tegyelek a szolgálataimmal. Ehhez kapcsolódik, hogy a mai napra ütemezek egy meglepetést, mely az itteni prédikálásunkat fogja segíteni feleségemmel, Vraja-dhama -mal. Előre is, -látatlanban- az Áldásodat kérném, hogy minél több, nálam rosszabb sorsú, karmájú emberrel oszthassam meg Kedvteléseid történeteit, s a nagy acaryak tanításait, hogy az Odaadás szikrája bennük is fellobbanjon.
Végezetül egy szép dalt szeretnék megosztani itt mindenkivel, mely az Úr és Radha egy-egy kedvtelését énekli el magyarul. Amikor ezt a dalt hallgatom, tiszta Vrindavani hangulatom lesz tőle:-)
Együtt van hát Rádhá, Krsna
Együtt van hát Rádhá, Krsna,
együtt vannak Vrndávanban.
Soha el nem hagyják egymást,
sem a szép Jamuná partját,
s mi is ott lehetünk vélük,
ha önmagunk elfeledjük.
Ha Őértük élünk mindig,
eljutunk a végső célig.
Úgy éljünk, hát minden percben,
az isteni szeretetben,
hogy meglássuk Vrndávanát,
Vrndávanban Rádhá-Krsnát.
Mint tudod, avatás után tengetem feleségemmel, Vraja-dham-mal az életem itt Zalában, ahol nem igazán ismert még a bhakti folyamata.
Az avatáskor kapott malám a legrégebbi japa zsákomban :-)
Ám mégis, más valahogy azóta az élet, hogy Lelki tanítómesterünk végtelen Kegyétől fogva felavatott minket:
Elsősorban a japázás és a Maha-Mantra éneklése sokkal másabb, sokkal nagyobb nektár énekelni a Szent Neveidet, Kedves Krisna!
Amikor elkezdem mondani a Maha-Mantrát, hogy: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare
, akkor érzem, ahogy a Felsőlélek megérint. Ezt a fajta transzcendentális érzést avatás előtt soha nem éreztem, kábé olyasmi a dolog, hogy ha elkezdem a japázást, akkor nem akarom abbahagyni, pedig sajnos a jelenlegi 3 műszakos munkarendemben nehéz az Odaadó Szolgálat végzése. Régebben mondták az idősebb bhakták, hogy avatás után, a Maha-Mantra beavatás után másabb az íze a mantrázásnak, de félig-meddig materiális fejjel ezt nehezen értettem meg. Most már kapisgálom :-)
Mindenesetre feleségemmel sikerül az otthoni felajánlásokat is egyre jobb minőségben végezni, most már nem olyan esetleges, mint régebben, s sokat segít abban, hogyha én dolgozok, akkor ő végezze otthon az imádatot.
A mai menü: padlizsános-paradicsomos dhál (meg spenótos tészta is van vhol:-) )
Szerencsére kezdjük kitanulni a minél többféle ételek készítését is otthon, így nem mindig ugyanazt ajánljuk fel Neked az oltáron :-)
Időközben igyekszem Lelki Tanítómesterem kérését is teljesíteni, hogy minél jobban próbáljam terjeszteni a bhakti yogát és a vegetáriánus életmódot lakókörnyezetemben, s erre egész jó jelek is utalnak, hogy sikerülni fog, nemrég kiderült, pár itteni ismerősömet érdekelné a dolog.
Remélem, megkapom az Áldást arra, hogy minél több embernek beszélhessek a Kedvteléseidről, kedves Krisna!
Az előző bejegyzésemnél írtam, hogy feleségemmel, Vraja-dhama-mal együtt kaptam avatást. Volt, aki megkérdezte, hogy most valami új nőm lett, vagy ez hogy.
Nos, az igazság az, hogy július 7.-ikén elvettem feleségül Farkas Erikát, akinek előtte 3 évvel és 3 nappal kértem meg a kezét (2009 július 4) Budapesten. Tehát nem volt egy hirtelen dolog, bár volt, akik tényleg csak napokkal az esküdő előtt vagy után tudták meg, hogy összeházasodtunk, mert magát a szervezést gyorsan lebonyolítottuk.
Ennek köze volt ahhoz, hogy májusban költöztünk le Zalaegerszegre, s mivel új életet próbálunk itt kezdeni, gondoltuk helyezzük teljesen új alapokra a dolgokat: ha már megkértem a kezét Erának, akkor ejtsük már meg az esküvőt is, igaz, egyelőre csak a polgárit szerveztük meg még.
Kábé másfél hónap alatt rendeztük le a dolgokat, azaz az esküvő előtt ennyi ideje kezdtünk el szervezkedni. A ruhákat oldottuk meg a legfrappásabban: Era az egyik barátnőjétől, Kingától kapott kölcsönbe egy vörös szárit, mivel ugye Indiában a nők esküvőkor ilyet hordanak a védikus esküvő alatt. Ámbár ez nem védikus, hanem csak egy polgári esküvő volt, ezért én egyszerű öltönyben voltam (a 37 fokos melegben). Felmerült, hogy a fehér dhótimban és kurtámban esküdök én is, de több okból is ellett vetve: picit foltos volt már a kúrtám, meg páran mondták, hogy ez a ruha összeállítás is egész jól néz ki.
Az esküvőre vihettünk mi is zenét, nem kellett ragaszkodnunk a sablonos zenékhez, így hát több sem kellett nekünk, hogy valami bhaktikus zenét válasszunk:-)
Az egyik választásunk Gandharvika Giridhari mataji, egy bécsi bhakta, Istentestvérünk zenéi voltak (5 külön zenét kellett vinnünk, ebből 3 az övé volt, köztük az egyik lejátszott szám az itt beszúrt volt).
Amint lezajlott a ceremónia, addigra jómagam Csík Farka Dániel, feleségem meg Csík Farkas Erika lett, ugyanis felvettük egymás nevét. Ez nem tudom, mennyire bhaktikus szokás, mi mindenesetre már régóta így terveztük.
A "lagzi", -ami inkább egy egyszerű ebéd volt nekünk, meg a 11 meghívott vendégnek, rokonnak-, egy Zalaegerszeg melletti kis étteremben volt. Itt tudtak olyan minőségben készíteni vegetáriánus menüt számunkra, ami elfogadható, holott eredetileg ez egy vadász étterem.
A nászutunk meg másnap Pesten volt, a Ratha-Yatra-ra. Igen, idén is húztuk Jagannath, azaz a Te szekeredet, kedves Krisna. :-)
Mint mondottam, sokaknak szokatlan lehetett az esküvőnk ténye, de a véletlenek is úgy hozták, hogy vagy most, vagy soha, mivel rengeteg sok jó jel volt erre: 3 év és 3 nap telt el a megkérés és az esküvő között, s az asztrológus barátunk mondta, hogy törekedjünk valamilyen szinten a 3-as számra az esküvőnknél. (eredetileg jólius 6.-ikán terveztük az esküvőt, de a fele meghívottaknak nem volt jó, ezért egy nappal eltoltuk, így jött ki ez a kedvező szám).
Másfelől meg másnap volt a Szekérfesztivál, ami szintén elég kedvezőnek tűnik számunkra, hogy nászutunkon valami szolgálatot végezzünk Neked, Krisna, evvel indítva a házasságunkat.
Mindenesetre utólag kérem a bhakták áldását a házasságunkra, elnézést, hogy erről is utólag adok hírt, de sajnos nem mindig van leülnöm a gép elé.....
U.i.: A slussz poén az, hogy július 26.-ikán az avatásunkon ott volt Gandharvika is, és Gurudévám megkérte őt, hogy amíg zajlik az avatás, addig a háttérben vezesse a bhajant. :-)
Gurudévám Kegyéből július 26.-ikán 10:20 magasságában felavatást kaptam, s a Dhamesvara dasa lelki nevet kaptam.
Az egész a Nandafalvi Mélán történt, ami lényegében egy hetes nemzetközi vaisnava találkozó. Sok emelkedett személyiséggel tudtam itt találkozni, akikkel itt az új lakóhelyünkön, Zala megyében nem igazán volna rá lehetőségünk.
Az avatás előtti napok igazi próbatételekkel voltak számunkra teli: engem először két darázs csípett meg (rengeteg volt), először kánikula tikkasztott mindenkit, majd mindent szétáztató esőt küldött Indra, nekünk egy olyan kölcsön sátrunk volt, ami simán beázott volna, de a nandfalvi bhakták kegyéből aludhattunk a templomban, ami a kőlapot jelentette, de legalább a Te múrtid közelében lehettünk akkor is, Krisna.
Elszoktam már én is a sátorozástól a nagyvárosban, de még így is nagyon jól éreztük magunkat a legrégebbi hazai vaisnava közösségben.
Sikerült öcsémet is egy fél nap erejére elhozni Nandára, s neki is nagyon tetszett ez a lelki közösség. Mivel neki a hobbija az amatőr filmezés és vágás, az alábbi videóját közzé is teszem tt, a nagyérdemű előtt:
Mivel ő (még) nem bhakta, nem teljesen a templomi dolgokra koncentrál a videója, hanem az emberekre (bhaktákra) és a tájra, de azért 16 éves korához képest egész korrekt lett :-)
Maga az avatás szép volt, 12-en kaptunk Gurudévámtól, Bhakti Aloka Paramadvaiti Maharaja-tól avatást. Én voltam a sorban a harmadik, feleségem a negyedik, akit felavatott. Én a fogadalomtételnél megfogadtam a négy szabály betartását, a napi minimum 16 japa kört, hogy mindig segítem Lelki Tanítómesteremet és a bhaktákat, valamint mindig beszélek a nagy acarya-k
Srí Dhamesvara múrtija Indiában
és a Krisna, azaz a Te Transzcendentális kedvteléseidről mindenkinek, amikor csak lehetőségem van rá. Utána megkaotam a 3 soros kunti-malám, a japa láncomat és a lelki nevemet, melyet egy múrti-ról kaptam. Lelki Tanítómesterem azt mesélte erről, hogy az Úr Caitanya Mahaprabhu egyik kivételesen kegyes formája.
Feleségem egyébként Vrajadhama devi dasi nevet kapott.
3 napot tölthettem el ebben a lelki családban, de sajnos avatásunk után pár órával már vissza kellett mennünk Szegedre, mert nagyon zsúfolt volt így is a programunk. Óriási nagy kegy volt, hogy ezt a néhány napot mégis eltudtuk itt tölteni Mesteremmel és azzal a rengeteg aranszívű bhaktával, akikkel társulni tudtam, bhajanozni és megtisztelni a Neked felajánlott prasadamot :-)
Hamarosan részletesebben és sűrűbben fogok írni a blogba is, mert része a fogadalmamnak. :-)
Szeretném folytatni a héten megkezdett írásomat, amiben a tavasszal történt dolgokat mesélem el a blogot olvasóknak.
A tavasz folyamán párommal elkezdtünk Pesten az Almássy téren található ashramba járni, melyet Harijana Maharaja nyitott meg idén, az év elején. Már február magasságában mondták, hogy április-május körül tiszteletét teszi itt Bhatki Aloka Paramadvaiti Maharaja, akinek már év elején írtunk Erával, hogy szeretnénk a tanítványai lenni - Govinda Maharaja ajánlásával.
Telt-múlt az idő, amikor eljött a nap, április 19. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy estét lesz itt, aztán utazik is tovább a tanítványaival.
Jómagam (beteg)szabit vettem akkor ki, hogy végig az ashramban tudjak lenni, amíg itt van. Sajnos addigra el fogyott az éves szabadságkeretem, mert a BKV-nál egy adminisztrációs hiba miatt közel 4 hétig nem vezethettem, aztán mivel április 28.-ikán felmondtam, időarányosan visszakaptam a szabijaimat, de ez egy fura mellék száll, amit most nem fejtek ki :)
Tehát, már kora reggel ott voltunk mi is segíteni, söprögetni, díszíteni. Folyamatosan mentek a telefonok, hogy még mennyi idő van az érkezésig, s az izgalom is a tetőfokára hágott. Harijana M. is egyszer teljesen eltűnt, senki sem tudta, hogy hová, pedig rajta volt a sáfrány színű kötény is, holott ő nem igazán mutatkozik így Pesten az utcán - aztán kiderült, hogy csak kocsival ment el virágokért.
Közben jött a következő telefon, hogy fél óra múlva itt van Paramadvaiti Maharaja. Gyorsan az emeletre vezető lépcsőt kezdtem el mosni, amikor lentről, a büfé részből (ahonnan be lehet jönni az utcáról is) hallom, hogy valaki fura akcentussal hangosan köszön: Haribol! Haribol! - azt hittem, hogy az egyik külföldi tanítványa érkezett meg Gurudévnek, hát lenézek. Nem. Paramadvaiti Maharaja volt az, picit hamarabb érkeztek meg. Én meg ott láttam magam előtt, airől csak eddig képeket meg videókat láttam, s rengeteg történetet arról, mennyire végtelen kegye van mindenkivel szemben. Gyorsan lehajoltam előtte, s köszöntem Neki, aztán felrohantam Harijana M. szobájához, hogy jöjjön gyorsan, mert már itt vannak. Az lehetetlen, még van 20 perc, mondta. Én meg mondtam, hogy ilyennel nem viccelek.
Lejött ő is, meg mindenki összesereglett a büfé résznél, hogy együtt köszöntsük. Itt lettünk végülis bemutatva Neki Erikával.
A Föld-napi előadás
Ezen a napon egy Földnapi rendezvény keretében volt itt, hogy előadásokat tartson az öko-jóga falvakról. Dél Amerikától Ázsiáig a Föld minden pontján vannak tanítványai, akik ilyen öko-jógafalvakat alapítottak (a legtöbbet Dél Amerikában, de pl Nandafalva is annak számít). Ezek este hétre voltak meghírdetve, addig a konyhában segítettem, meg kimentünk páran az utcára is szórólapozni az esti meg a másnap programmal kapcsolatosan.
Az esti program után volt lehetőségünk egy 5 percet beszélni Vele, Kesava Maharaja tolmácsolásával (magyarul nem beszél, mi meg nem túl választékosan angolul).
Legelőször is arról, hogy mi már januárban írtunk Neki levelet, hogy szeretnénk, ha elfogadna minket tanítványának. Mérhetetlen Kegyéből elfogadott minket, s én teljesen autómatikusan leborultam előtte, hogy a hódolatomat ajánljam fel Neki. Gyorsan mondta, hogy álljak fel, s átölelt minket. - Igen, ez annyira jellemző volt Gurudévre, amikor megérkezett. Az összes tanítványát átölelte, s mindenkinek azonnal tudta a nevét. Ilyet az én anyagi gondolkodású agyammal még nem láttam, hogy ennyire emlékezhet valaki ennyi emberre. Dehát egy Guru több, mint egy átlag ember.Amikor átölelt, miután, végérvényesen elfogadott tanítványának, akkor sem azt éreztem, hogy egy átlagos ölelés lenne ez: Vrindavana-ban éreztem magam.Érdekes történet, hogy nemsokkal később mondta Harijana Maharaja, hogy még egy napot tölt Pesten Gurudév, mert nagyon tetszik neki az új ashram, jól érzi magát itt.
Másnap reggel a lecke után egy másik kegyben volt részem: megkaptam a virágfüzérét, amit a reggeli program alatt hordott a nyakában. Mit ne mondjak, nagyon meg voltam illetődve :-D
Ez a nap is hasonló volt, mint az előző abból a szempontól, hogy Segítettünk a bhaktáknak, hogy minden rendben zajlódjon le. Annyiból volt csak másabb, hogy még több bhakta volt itt, így kész nektár volt a hangulat. 2-3 órát, ha aludtunk napok óta, de nem igazán éreztem meg ilyen környezetben.Az esti előadás előtt egy közel órás kírtant tartottunk. Hihetetlen jó volt az egész. Közben az utcáról estek be az érdeklődők, s ők is csatlakoztak hozzánk, pedig jobbára csak annyit tudhattak, hogy egy Föld- napi rendezvény, láthatóan néhányan meglepődtek, hogy a Maha-Mantrát énekeljük, de csatlakoztak az énekléshez ők is.
Az előadás után megint volt 5 percre alkalmunk személyesen Gurudévánkkal beszélni. Elmeséltük Neki, hogy mi nemsokára költözünk Zala megyébe le, s nekünk is vannak hasonló terveink, hogyegy öko farmszerűséget hozzunk létre, s szeretnénk kérni hozzá az Áldását, vagy a véleményét. Mondta, nekünk, hogy ez nagyon nehéz lesz, s ne kapkodjunk a földvásárlással sem. Arra kért meg minket, hogy néhány területet, parasztházat fotózzunk le, s mutassuk meg majd Neki a Mélán nyáron, hogy egészen pontosan milyen is a környék itt Zalában.
Lényegében ez a történetem arról, hogy milyen is volt először találkozni Gurudévámmal. Előtte nem tudtam elképzelni, miért dícsérik ennyire a tanítványai, ám mikor először találkoztam vele, éreztem, hogy körülötte még a levegő rezgése is más, mint ahogy melletted képzelem el, kedves Krisna. Úgy érzem, áprilisban az Univerzum legkegyesebb, legjobb Lelki Tanítómestere fogadott el minket tanítványának.
Sríla Bhakti Aloka Paramadvaiti swami ki jaya! Sríla Prabhupada ki jaya!
Nagyon sok minden történt már megint kis életemben a tavasszal, s időm se volt írni a naplót.
Kezdjük szerintem sorba szedve a legfontosabbakat:
Gaura Purnima alkalmából sikerült lejutnunk Nandafalvára, ahová a már előző bejegyzésben említett Nityananda Trayodasi alatt tomboló országos hóvihar miatt nem jutottunk le. Most szerencsés volt, jó volt az idő a reggeli mínuszokat leszámítva, s Indra sem áldott meg minket semmilyen csapadékkal sem :-)
Erika, menyasszonyom most volt először Nandán, én már másodszor. Vonattal jöttünk, s Kisteleken várt ránk kocsival Govinda Maharaja, aki tovább vitt minket. Nandafalván addigra már javában ment a sütés-főzés a konyhában, s szálingóztak a bhakták is, de az egésznek megmaradt a családias hangulata is, mint amilyen szilveszterkor volt az egri bhaktákkal.
Maga a templom épülete most épp zárva volt, mert pár héttel előtte kezdődött a renoválása: teljesen szétrágták az egerek a szigetelését, ezért szökött ki a meleg a téli hónapokban, s az épület fűtését is átalakítják fára, mert ezt most gázzal fűtik, ami sokszorosan drágább. De inkább hagyjuk ezeket az anyagi dolgokat!
Caitanya Mahaprabhu megjelenési napját jöttünk megünnepelni, mely a régi, kisebb templomban (átalakított parasztház) volt, de sok jó bhakta kis helyen is elfér :-) Részt vettünk a déli aratin meg történeteket hallgattunk, s közösen bhajanoztunk. Aztán a végén amolyan előavatást kaptunk. Kesava Maharaja szavaival élve menedéket vettünk ennél a lelki családnál. Mint tudod, kedves Krisna, az elmúlt két évben, mikoris megismertem a Szent Neveidet, a vaisnavizmust, meg a bhaktákkal való társulást, sokáig mérlegeltem, hogy a sok közösség, lelki család közül melyik is a legjobb. Az utóbbi bejegyzések (nagyjából 2011 augusztusáig) már konkrétan erről szóltak. És ez a keresős időszak most ezen a napon lezárult, menedéket kaptunk ennél a csodálatos Lelki családnál.
Sajnos Gaura Purnimán sokáig nem lehettünk ott, mert másnap már vissza kellett mennem dolgozni, Pestre, de ez a pár óra így is feledhetetlen élmény volt számunkra. Majd júliusban több napig remélem élvezhetem a Mélán az e Lelki Családda való társulást, s hogy közösen szolgálhtjuk Lótuszlábadat, Krisna!
Még utoljára egy háromnegyed órás videót azért feltennék erről a napról, melyet Visvanath prabhu meg én rögzítettünk:
A mostani héten úgy terveztem, hogy egy meglepetés bejegyzéssel fogok itt jelentkezni, miszerint egy kis videós bejegyzéssel kiegészítve hírt adok előavatásomról.
Pár hete ugyanis Govinda maharaja ajánlásával levelet írtam párommal Bhakti Aloka Paramadvaiti maharaja-nak, hogy indokolatlan kegyéből fogadjon el minket tanítványnak, mert mi úgy érezzük, hogy mi az ő által vezetett lelki családjával szeretnénk Téged szolgálni, Kedves Krisna!
Ennek örömére egy előavatást kaptunk volna Gurumaharaja nevében a hétvégén, Nityananda Trayodasi alatt, amivel formálisan is a tanítványai lehetünk.
Csak éppenséggel az időjárás nem volt olyan kegyes hozzánk, ugyanis az elmúlt 25 év legnagyobb hidege és havazása tört az országra, s Európára, így nem tudtunk lemenni Nandafalvára sem, mivel ott az utak sem voltak letakarítva. Szoltak, hogy nem tudunk most lemenni, mert tényleg ítélet idő van az Alföld déli részén. Akik lent élnek persze vasárnap felívtak, hogy ne búsúljunk. Különösen jó volt, amikor Srípad Krisnananda Acarya Prabhu-val beszéltem telefonon, mert mondta, lehet, hogy most azért nem tudtunk lemenni Nandára, mert még egy picit meditálni kell azon a dolgon, hogy ezek után, az előavatás után már lelkibb életet kell élnünk.
Szó mi szó, igaza van, ez tényleg egy nagyon komoly dolog. Jelen állás szerint, várhatóan Egerben lesz az előavatásunk, Gaura Purnima alkalmából :-)
A héten mivel Pesten ragadtunk, s volt nálam egy kölcsönkért kamera is, filmezgettünk egyet a havazásban, s túráztunk, mintha csak az Alpokban lennénk:-) Régi szórakozásomnak, a filmezésnek is szenteltem az időt egy picit:) Eszembe jutott, hogyha lenne egy kamerám, egész sok mindenre tudnám használni, kisebb prédikáló filmeket tudnék készíteni vele itthon. Mivel pénzügyileg nem állok jól, el is hesegettem a gondolatot, hogy veszek kamerát, de ha a bhakták és a Te Áldásodat megkapom rá, Kedves Krisna, akkor nekiesek a filmezésnek :-)
Még múlt vasárnap volt lehetőségem párommal és többed magammal arra, hogy Csillaghegyen, az ottani Templomodban a vasárnapi nagy lakomát mi készíthettük el.
Reggel héttől kezdtük a nagy munkát, s rekord idő alatt, délre végeztünk vele, pedig nagyon sok fogást sikerült készítenünk. Jó volt a csapat, s a hangulat :-)
A puri készítését is elkezdtem kitanulni, s most egész érdekes, fánk alakúak lettek, olyan szépen felfúvódtak.
Akkor jutott eszembe, hogy valamilyen szinten közzé tehetnék az oldalamon is pár receptet, úgyhogy ma egy picit átszerkesztettem a blog oldal oldalsávját. Legfelül megjelent egy új menüpont Receptek néven. Oda teszek közzé pár receptet, melyet Neked készíthet bárki, kedves Krisna.
Remélem evvel egy picit hozzájárulhatok ahoz, hogy több vegetáriánus legyen kis hazánkban, s annyival kevesebb tányérben legyen valamilyen döglött állat.
A minap épp azon gondolkoztam, hogy a valutával való kereskedés az pénzügyi manipulációnak, azaz valamilyen szinten szerencsejátéknak minősül e?
Mivel még koránt sem vagyok a világtól elvonult személy, ezért gondoskodnom kell anyagilag magamról és páromról is. Ezt azért is teszem, hogy nyugodtabban tudjam végezni a Neked végzett szolgálatokat itthon, tehát a bhógát (étel alapanyag) meg tudjam venni, be tudjam fizetni a számlákat, hogy ne kapcsolják le a villanyt itthon, stb.
Egy-két hónapja szó van róla, hogy kimegyünk Skandináviába, elsősorban Norvégia a leg szimpatikusabb, de Erának vannak ismerősei Svédországban is, tehát valamilyen szinten válogathatunk is.
Ennek megfelelően váltottam Norvég koronát is még decemberben, amint lett egy kis plusz pénzem. Igen ám, de most azt vettem észre magamon, hogy azt kezdtem el sasolni, hogy azóta mennyit romlik a forint a svájci frankhoz képest, illetve mennyiért tudnék eladni a Norvég koronámból, stb. Mint egy tőzsde bróker. A tőzsdéről végső soron lehet tudni, hogy az egy szerencse játék. Gondolom a valuta spekuláció sincs messze tőle. /azoknak akik újonnan vannak itt: a vaisnavizmusban (Krisna hit) van pár alapvető szabály, amolyan tiltás. Ezek közé tartozik, hogy a szerencse játék nem megengedett, mivel hajlamosak lehetünk általa a pénzügyi manipulációkra s a hazugságra ( pl póker arc) /
Sajnos a kiutazásunknak is az anyagiak lesznek az okai, mivel itthon egyre nehezebb megélni a fizumból, ám ennek a valuta tartaléknak egy részét meg bekell majd váltanom, mert jövő héten még itthon tervezek még megvenni ezt-azt.
Remélem nem fog nálam átcsapni valuta-kufárkodássá ez a dolog. :-)
Nehéz az egynsúly mindenesetre itt a Kali yugában. Éppen ezért inkább a Te kezedre bízom életemet, kedves Krisna!
Mint a mindannyiunkban lakozó Felsőlélek, Tudod, hogy az elmúlt, több mint fél év tele volt krízissel nálam, s ezért nem írtam ide. A blog olvasóinak (amennyiben voltak rendszeres olvasóim....) biztos feltűnt, hogy kb szeptember magasságában írtam utoljára, gondolom azt hitték, hogy vége, feladtam a dolgot.
A dolog így volt, de mégsem. Sok bhakta mesélte, hogy ha valaki elkezdi az odaadó szolgálatot, akkor elsősorban az elején vannak hullámvölgyek. Na most átestem egy óriásin :-S
Április-május környékén még rendszeresen japáztam 20-22 köröket is az imaláncomon, sikeresen leszoktam az energiaitalokról, s úgy általában egész jól megvolt a 4 szabály nekem. Majd nyáron lassan, de biztosan beütött nálam is egy kisebb krízis, aminek a hatása az lett, hogy a lustaságom miatt először egy napig nem japáztam, majd ha fáradtan ébredtem, megittam egy Bombát, majd az egészből az lett, hogy augusztusban csak egy napon japáztam, megint fél liter energiaszaftot pusztítottam el, s szeptemberben még a vegaságomat is megcsúfoltam avval, hogy egy nagy tál sushi-t megettem, a könyveket meg már hónapok óta nem forgattam.
Az előző bejegyzésemben már említett Prem Kunja-n megismert bhakták kegyének köszönhetem, hogy kezdek kijönni abból a gödörből, melyet a tudatlanságom miatt ástam magamnak. Elsősorban Bhakti Abhay Govinda Maharaja-nak köszönhetem, hogy kezdek kilábalni ebből a helyzetből. Nem igazán volt (van?) könnyű dolga velem, mert rengeteg negatív dolog feszélyez. Pl a fizum egyre kevesebb már, de a kiadások egyre magasabbak. A munkahelyen amúgy is sok gubanc van, november elején pl belém jött egy 79 éves idős nő az autójával, aki jobban féltette az autóját, mint az egészségét. Nem baj, lett egy balesetem...
Családban is mindig van valami extra balhé, úgyhogy igazán meg volt nehezítve a dolgom, hogy nyugodtan meditálhassak a Szent Neveiden, Kedves Krisna. Kb ezért sem tudtam japázni. :-S
(mindenesetre leckéket azért folyamatosan töltöttem le Sivarama Maharaja oldaláról, a nyáron és ősszel, hogy ne maradjak buta :-) )
Govinda Maharaja viszont folyamatosan öntötte belém az önbizalmat, hogy érdemes folytatni az Odaadó szolgálatot, illetve még páromnak is segített elhelyezkedni egy olyan munkahelyen, ahol bhakták között lehetett. Igaz, a "válság" miatt csak egy hónapig dolgozott ott, elkezdődött a leépítés ott is.
De ennek ellenére így ősszel a legtöbbet neki köszönhetek, amiért örök hála neki :-)
Még novemberben szólt nekünk, hogy Egerben lesz majd egy szilveszteri buli Egerben, ahová jöhetünk mi is. Szerzett nekünk fuvart is, úgyhogy lementünk. Ez egy picit másmienebb szilveszteri buli volt, mint amiett megszoktam. (bár a tavalyi is érdekes volt, amikor ugye már nem ittam, de nem is csináltam semmit, kis híján át is aludtam Gyula barátomnál, Zalaegerszegen.)
A legnagyobb ködben érkeztünk le Egerbe, este 6 körül. Itt sokat bhajanoztunk, prasadamot fogyasztottunk, s régi dia képeket néztünk a hazai vaisnavizmus első szárnypróbálgatásairól (1978-as Keshi-ghátról, az első Krisnás tanyáról 1984-ig, az első vegetáriánus szakácskönyv bemutatásán rendezett sajtótájékoztatóról szóló képekig).
De nem ez volt a pláne, hanem ahogy átléptünk az ó évből az új évbe. Egy közös japa meditációval. Na ez kellett most nekem, ugyanis azóta kaptam rá újra az ízére ismét.
Most már érzem, hogy jó úton haladok, mert a napi meditációimat és szolgálataimat is eltudom látni, malyről 1 hónapja még nem voltam megbizonyosodva.
Lelki tanítómesterem ugyan még mindig nincs, de érzem, hogy már kezdek kész lenni arra, hogy tanítvány lehessek. Másban már nem is nagyon ltok értelmet.
