Szeretném folytatni a héten megkezdett írásomat, amiben a tavasszal történt dolgokat mesélem el a blogot olvasóknak.
A tavasz folyamán párommal elkezdtünk Pesten az Almássy téren található ashramba járni, melyet Harijana Maharaja nyitott meg idén, az év elején. Már február magasságában mondták, hogy április-május körül tiszteletét teszi itt Bhatki Aloka Paramadvaiti Maharaja, akinek már év elején írtunk Erával, hogy szeretnénk a tanítványai lenni - Govinda Maharaja ajánlásával.
Telt-múlt az idő, amikor eljött a nap, április 19. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy estét lesz itt, aztán utazik is tovább a tanítványaival.
Jómagam (beteg)szabit vettem akkor ki, hogy végig az ashramban tudjak lenni, amíg itt van. Sajnos addigra el fogyott az éves szabadságkeretem, mert a BKV-nál egy adminisztrációs hiba miatt közel 4 hétig nem vezethettem, aztán mivel április 28.-ikán felmondtam, időarányosan visszakaptam a szabijaimat, de ez egy fura mellék száll, amit most nem fejtek ki :)
Tehát, már kora reggel ott voltunk mi is segíteni, söprögetni, díszíteni. Folyamatosan mentek a telefonok, hogy még mennyi idő van az érkezésig, s az izgalom is a tetőfokára hágott. Harijana M. is egyszer teljesen eltűnt, senki sem tudta, hogy hová, pedig rajta volt a sáfrány színű kötény is, holott ő nem igazán mutatkozik így Pesten az utcán - aztán kiderült, hogy csak kocsival ment el virágokért.
Közben jött a következő telefon, hogy fél óra múlva itt van Paramadvaiti Maharaja. Gyorsan az emeletre vezető lépcsőt kezdtem el mosni, amikor lentről, a büfé részből (ahonnan be lehet jönni az utcáról is) hallom, hogy valaki fura akcentussal hangosan köszön: Haribol! Haribol! - azt hittem, hogy az egyik külföldi tanítványa érkezett meg Gurudévnek, hát lenézek. Nem. Paramadvaiti Maharaja volt az, picit hamarabb érkeztek meg. Én meg ott láttam magam előtt, airől csak eddig képeket meg videókat láttam, s rengeteg történetet arról, mennyire végtelen kegye van mindenkivel szemben. Gyorsan lehajoltam előtte, s köszöntem Neki, aztán felrohantam Harijana M. szobájához, hogy jöjjön gyorsan, mert már itt vannak. Az lehetetlen, még van 20 perc, mondta. Én meg mondtam, hogy ilyennel nem viccelek.
Lejött ő is, meg mindenki összesereglett a büfé résznél, hogy együtt köszöntsük. Itt lettünk végülis bemutatva Neki Erikával.
 |
| A Föld-napi előadás |
Az esti program után volt lehetőségünk egy 5 percet beszélni Vele, Kesava Maharaja tolmácsolásával (magyarul nem beszél, mi meg nem túl választékosan angolul).
Legelőször is arról, hogy mi már januárban írtunk Neki levelet, hogy szeretnénk, ha elfogadna minket tanítványának. Mérhetetlen Kegyéből elfogadott minket, s én teljesen autómatikusan leborultam előtte, hogy a hódolatomat ajánljam fel Neki. Gyorsan mondta, hogy álljak fel, s átölelt minket. - Igen, ez annyira jellemző volt Gurudévre, amikor megérkezett. Az összes tanítványát átölelte, s mindenkinek azonnal tudta a nevét. Ilyet az én anyagi gondolkodású agyammal még nem láttam, hogy ennyire emlékezhet valaki ennyi emberre. Dehát egy Guru több, mint egy átlag ember.Amikor átölelt, miután, végérvényesen elfogadott tanítványának, akkor sem azt éreztem, hogy egy átlagos ölelés lenne ez: Vrindavana-ban éreztem magam.Érdekes történet, hogy nemsokkal később mondta Harijana Maharaja, hogy még egy napot tölt Pesten Gurudév, mert nagyon tetszik neki az új ashram, jól érzi magát itt. Másnap reggel a lecke után egy másik kegyben volt részem: megkaptam a virágfüzérét, amit a reggeli program alatt hordott a nyakában. Mit ne mondjak, nagyon meg voltam illetődve :-D
Ez a nap is hasonló volt, mint az előző abból a szempontól, hogy Segítettünk a bhaktáknak, hogy minden rendben zajlódjon le. Annyiból volt csak másabb, hogy még több bhakta volt itt, így kész nektár volt a hangulat. 2-3 órát, ha aludtunk napok óta, de nem igazán éreztem meg ilyen környezetben.Az esti előadás előtt egy közel órás kírtant tartottunk. Hihetetlen jó volt az egész. Közben az utcáról estek be az érdeklődők, s ők is csatlakoztak hozzánk, pedig jobbára csak annyit tudhattak, hogy egy Föld- napi rendezvény, láthatóan néhányan meglepődtek, hogy a Maha-Mantrát énekeljük, de csatlakoztak az énekléshez ők is.
Az előadás után megint volt 5 percre alkalmunk személyesen Gurudévánkkal beszélni. Elmeséltük Neki, hogy mi nemsokára költözünk Zala megyébe le, s nekünk is vannak hasonló terveink, hogyegy öko farmszerűséget hozzunk létre, s szeretnénk kérni hozzá az Áldását, vagy a véleményét. Mondta, nekünk, hogy ez nagyon nehéz lesz, s ne kapkodjunk a földvásárlással sem. Arra kért meg minket, hogy néhány területet, parasztházat fotózzunk le, s mutassuk meg majd Neki a Mélán nyáron, hogy egészen pontosan milyen is a környék itt Zalában.
Lényegében ez a történetem arról, hogy milyen is volt először találkozni Gurudévámmal. Előtte nem tudtam elképzelni, miért dícsérik ennyire a tanítványai, ám mikor először találkoztam vele, éreztem, hogy körülötte még a levegő rezgése is más, mint ahogy melletted képzelem el, kedves Krisna. Úgy érzem, áprilisban az Univerzum legkegyesebb, legjobb Lelki Tanítómestere fogadott el minket tanítványának.
Sríla Bhakti Aloka Paramadvaiti swami ki jaya!
Sríla Prabhupada ki jaya!
Hare Krisna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése