Család és hivatás

Kedves Krisna!

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy egy temetés apropóján Szegeden voltam, a családomnál. A családom (amelyikbe ebben az életembe születtem) eléggé nagy, de földrajzilag is eléggé nagy területen van "szétszórva", ezért általában csak temetéseken találkozik mindenki mindenkivel. Most is össze jött a család apraja-nagyja, s most jutott eszembe, hogy mennyire nem tartom velük a kapcsolatot, pedig meg lehetne oldani. De sajnos nem ebbe a szemléletbe cseperedtem fel.
A másik nagy-nagy meglepetés számomra, hogy most tudatosult bennem, hogy a családtagjaim nagy része valami fegyveres testülethez tartozik. Nagyim öccse pl bíró volt Sátoraljaújhelyen, a fia, unokatesóm civil ruhás nyomozó Miskolcon. Jóska bácsi (akit temettünk) fia a Csillagbörtönben börtön alparancsnok, míg a lánya, aki kuzinom, most végez a  rendőrtiszti főiskolán, asszem finánc lesz, ha jól értettem.
Anyai vonalon is volt rendőr családtagom, a nagypapám, aki 2008 tavaszán hagyta el a testét. Asszem erre mondják, hogy ksatriya család :-)

Apámmal a nyomdában

Jómagam viszont mindig is azon voltam, hogy apámnak a kedvében legyek, ezért is mentem bele, hogy a villamosvezetői hivatásomat otthagytam, s eljöttem hozzá dolgozni a nyomdában (mondjuk voltak anyagi okai is, természetesen).
Édesapám mindig is azt szerette volna, ha az ő nyomdokait követném, s nyomdász legyek. Engem különösebben nem érdekelt soha sem, de azért érdekes világnak tartottam. Amikor szakmát kellett választanom, akkor inkább a kertészetet választottam, mai napig nem tudom, miért. Bár, kedves Krisna, a Te útjaid kifürkészhetetlenek, biztos a későbbiekben még hasznát fogom látni ;-) .
Később jött a villamosvezetés, amiről apám először teljes vállszélességgel le akart beszélni - hiába. Utólag persze büszke volt rám, hogy elvégeztem azt a fél éves tanfolyamot (a résztvevők 10%-a megy csak át, tényleg kemény egy ilyen tanfolyam), de eljött az idő, idén tavasszal, amikor saját apámra kellett hallgatnom, hogy próbáljam ki az ő szakmáját is. Én folyamatosan azon vagyok, hogy büszke legyen rám ezen téren is, de sajnos annyira ez már nem tud érdekelni, mint az előző hivatásom. Így kezdem érteni, amit a régi Bölcsek is említettek, hogy különféle embereknek különféle munkák ajánlottak a képességei szerint. - természetesen most nem panaszkodni akarok, mert összességében nem egy alja munkát végzek most sem, csak éppen ebben kevesebb jövőt látok részemről, nem tudok erre úgy tekinteni, mint az előzőre. De mivel látom, hogy apámnak örömöt okozok avval, hogy a közelében élek, s viszem a családi vonalat, inkább maradok itt, ebben a pozícióban, amiben vagyok, mert mégis nagyon sokat köszönhetek neki.
Ha ezt 3 éve írtam volna le, akkor eszembe jutott volna az a dolog, hogy miért is csinálom mindezt.... Elvégre minden múlandó, a munka, hivatás, család. - Ám azóta találtam egy állandó dolgot is, ez pedig Te vagy, Krisna! Ha a legkisebb munkát is Neked ajánlom fel, akkor máris másabb íze van a munkának -akár ha a WC-t mosom fel egy Templomodban is.

Nandafalva tegnap

Tegnap hazafelé menet volt szerencsém (ez szó szerint szerencse volt!) beugrani Nandafalvára, igaz csak egy fél óra erejére. Július 26.-ikán itt születtem újra, amikor Gurudévám kegyéből felavatott engem. Amikor felavatott, akkor automatikusan belekerültem abba a lelki családba, mely a tanítványi láncolat révén Tőled ered, kedves Krisna. Ez a tény ad nekem egy nagyon nagy biztonságot, hogy az anyagi világban lévő családomon kívül is van egy másik, állandó családom is. Mivel itt az anyagi világban a születés és a halál az élet alfája és omegája, semmi sem állandó. Aki most édesanyám, az lehet, hogy a következő életemben számomra teljesen ismeretlen. De Te, Krisna mindig állandó maradsz számomra, s a Hivatás, az Odaadó Szolgálat is úgy érzem, hogy van annyira magasztos, amiért érdemes ezt az életemet szentelni. Amíg van családom, akiket el kell tartanom, addig természetesen dolgozok is valami anyagit, hogy fenn tudjam magunkat tartani, de a családos kor után is vannak terveim, amikor valószínűleg többet tudlak szolgálni, mint amennyire most időmből telik, kedves Krisna.

Srí-Srí Radha-Gopivallabha és Caithanya Mahaprabhu a Nandafalvi oltáron, tegnap.

Ám amíg még nem vonulok vissza a családos élettől, addig a Szolgálatod mellett arra is törekszem, hogy a többi rokonommal is jobban tartsam a kapcsolatot, hogy a személyes példámból lássák, hogy a bhakti-val is lehet családos életet élni - pontosabban avval lehet csak igazán harmónikus életet élni Veled, Krisna, s másokkal is egyaránt ;-)

Hare Krisna!