Az előző bejegyzésemnél írtam, hogy feleségemmel, Vraja-dhama-mal együtt kaptam avatást. Volt, aki megkérdezte, hogy most valami új nőm lett, vagy ez hogy.
Nos, az igazság az, hogy július 7.-ikén elvettem feleségül Farkas Erikát, akinek előtte 3 évvel és 3 nappal kértem meg a kezét (2009 július 4) Budapesten. Tehát nem volt egy hirtelen dolog, bár volt, akik tényleg csak napokkal az esküdő előtt vagy után tudták meg, hogy összeházasodtunk, mert magát a szervezést gyorsan lebonyolítottuk.
Ennek köze volt ahhoz, hogy májusban költöztünk le Zalaegerszegre, s mivel új életet próbálunk itt kezdeni, gondoltuk helyezzük teljesen új alapokra a dolgokat: ha már megkértem a kezét Erának, akkor ejtsük már meg az esküvőt is, igaz, egyelőre csak a polgárit szerveztük meg még.
Kábé másfél hónap alatt rendeztük le a dolgokat, azaz az esküvő előtt ennyi ideje kezdtünk el szervezkedni. A ruhákat oldottuk meg a legfrappásabban: Era az egyik barátnőjétől, Kingától kapott kölcsönbe egy vörös szárit, mivel ugye Indiában a nők esküvőkor ilyet hordanak a védikus esküvő alatt. Ámbár ez nem védikus, hanem csak egy polgári esküvő volt, ezért én egyszerű öltönyben voltam (a 37 fokos melegben). Felmerült, hogy a fehér dhótimban és kurtámban esküdök én is, de több okból is ellett vetve: picit foltos volt már a kúrtám, meg páran mondták, hogy ez a ruha összeállítás is egész jól néz ki.
Az esküvőre vihettünk mi is zenét, nem kellett ragaszkodnunk a sablonos zenékhez, így hát több sem kellett nekünk, hogy valami bhaktikus zenét válasszunk:-)
Az egyik választásunk Gandharvika Giridhari mataji, egy bécsi bhakta, Istentestvérünk zenéi voltak (5 külön zenét kellett vinnünk, ebből 3 az övé volt, köztük az egyik lejátszott szám az itt beszúrt volt).
Amint lezajlott a ceremónia, addigra jómagam Csík Farka Dániel, feleségem meg Csík Farkas Erika lett, ugyanis felvettük egymás nevét. Ez nem tudom, mennyire bhaktikus szokás, mi mindenesetre már régóta így terveztük.
A "lagzi", -ami inkább egy egyszerű ebéd volt nekünk, meg a 11 meghívott vendégnek, rokonnak-, egy Zalaegerszeg melletti kis étteremben volt. Itt tudtak olyan minőségben készíteni vegetáriánus menüt számunkra, ami elfogadható, holott eredetileg ez egy vadász étterem.
A nászutunk meg másnap Pesten volt, a Ratha-Yatra-ra. Igen, idén is húztuk Jagannath, azaz a Te szekeredet, kedves Krisna. :-)
Mint mondottam, sokaknak szokatlan lehetett az esküvőnk ténye, de a véletlenek is úgy hozták, hogy vagy most, vagy soha, mivel rengeteg sok jó jel volt erre: 3 év és 3 nap telt el a megkérés és az esküvő között, s az asztrológus barátunk mondta, hogy törekedjünk valamilyen szinten a 3-as számra az esküvőnknél. (eredetileg jólius 6.-ikán terveztük az esküvőt, de a fele meghívottaknak nem volt jó, ezért egy nappal eltoltuk, így jött ki ez a kedvező szám).
Másfelől meg másnap volt a Szekérfesztivál, ami szintén elég kedvezőnek tűnik számunkra, hogy nászutunkon valami szolgálatot végezzünk Neked, Krisna, evvel indítva a házasságunkat.
Mindenesetre utólag kérem a bhakták áldását a házasságunkra, elnézést, hogy erről is utólag adok hírt, de sajnos nem mindig van leülnöm a gép elé.....
U.i.: A slussz poén az, hogy július 26.-ikán az avatásunkon ott volt Gandharvika is, és Gurudévám megkérte őt, hogy amíg zajlik az avatás, addig a háttérben vezesse a bhajant. :-)
Hare Krisna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése