Most töltöm az utolsó estémet Szegeden, ezzel véget ér a nagy-nagy tavasziszünetem.
Szerencsére volt lehetőségem nyugodtan leülni a Tisza partján meditálni Rajtad, bár néha a lustaság felül-felül kerekedett rajtam, de a japa zsákot mindig vittem magammal:)
A mai nap érdekes volt, úgy teljességében:
- Reggel nem volt áram itthon nagyinál. Engem annnyira nem érdekelt, de nagyit annál inkább, mert már órák óta nem volt delej a vezetékben, s a fagyasztó is elkezdett kiolvadni. Aztán reggel 8 előtt nemsokkal visszajött az áram. De érdekes, hogy sokan az áram nélkül milyen kiszolgáltatottak tudunk lenni a "modern" társadalmunkban...
- Délkörül éppen japáztam Újszegeden (a Tisza túlpartja), egy kis ligetes részen a folyó mellett, amikor éppen belesüllyedtem egy kis iszapos részbe. Teljesen láthatatlan volt ez a rész, s én mégis a jobb lábammal térdig, a ballábammal meg bokáig süllyedtem benne, mint a filmekben a homokcsapdákban... Az más kérdés, hogy a cipőmnek olyan szaga volt a folyó iszapja miatt, mint egy halpiacnak.
- Délutánra még a telefonom is felmondta a szolgálatot, most egy teljesen fapadost kaptam nagyitól, de végülis rájöttem, arra a telefonra annyira nagyszükségem sosem volt. Az érintőkijelző jópofa dolog, az FM rádió meg kimondottan hasznos volt még benne, de összességében felesleges dolgok voltak benne, ami a kommunikációhoz nem kell (pl mindenféle játékok miket soha nem használok).
Ez a nap ezek tükrében nekem olybá tűnik, hogy emlékezzek arra, hogy milyen apró is vagyok Hozzád képest. Az áramszünet következtében mondjuk az étel /prasadam simán tönkre tud menni hűtés híján, bármikor elnyelhet a Tisza, s lehet bármilyen high-tech kütyüm, az is tönkre tud menni.... De egyvalami soha nem veszik el: Te, kedves Krisna!
Búcsúzásként a legjobb képeket közzétenném a "nyaralásom"-ról, mik teljesen mindenfélék, nem kifejezetten Krisnás képek (bár semmi meztelenkedés és egyéb erkölcstelen dolog sincs rajta:) )
Valamelyik nap, még Pesten megkérdezte tőlem egy ismerősöm, hogy mi az, ami a legjobb számomra a Krisna-tudatban. A válaszom az, hogy tudom, hogy mit kezdjek magammal öregkoromban. Azelőtt ezen gondolkoztam a legtöbbet. Arra tippeltem, hogy utazgatni fogok, ha még mindig ingyen lehet majd nyugdíjasként utazni a vonaton és a buszokon, közben gyógyfürdőkbe járok. De ez nem volt elég megnyugtató dolog számomra. Máskülönben a nyugdíjba vonuló villamosvezetők egy részénél van egy érdekes élettani eset: sokan belezavarodnak abba, hogy nem kell hajnalban bejárni dolgozni, mert rászakad a rengeteg szabadidő. Van, aki fél éven belül egyszerűen meghal (nem egyedi eset), mert pl agyvérzést kap, vagy depressziós lesz. Van, aki rendszeresen visszajárogat a végállomásokra, s órák hosszat ott van velünk. De van egy nagyon idős kolléga az 59-esen, aki már 2 évtizede hivatalosan nyugdíjas, de besegítőként még mindig vezet, mert közölte a szolgálatvezetővel, hogy ha nem vezethet villamost, akkor belehal. Amúgy 1965-ben kezdett vezetni...
Egy idős sadhu. Ha nem is pont így képzelem a jövőmet... :-)
Jómagam tudom, hogyha eljön az idő, én beszeretnék majd vonulni egy asram-ba, akár a lemondott rendbe, ha már eljön az ideje, hogy minden maradék időmet és erőmet Rád tudjam fókuszálni. Szerintem egy szép életcél ez, hogy testem elhagyása előtti években teljesen elvonultan éljek, bhakták társaságában. Persze amíg van erőm, addig nagyon szívesen végzek mindenféle szolgálatokat, akár a kedvenc szakmámat, a kerti munkákat is Örömödre, vagy bármit, ami seva. Mondjuk a legjobban olyasfajta munkák érdekelnének - ha már kolostor -, hogyha lenne a mi egyházunknak is árvaháza, ahol az elesett magányos gyermekeket lehetne tanítani, nevelni a vaisnava hagyományokra. Ha jól tudom, Indiában már van az ISKCON-nak valami hasonlója, remélem addigra itthon is lesz, mert ilyen dologban szívesen részt vennék, matuzsálem koromban:)
Már csak egy dolgot kell kitalálnom: hogy a jelennel mit kezdjek. Több lehetőségem van, elsősorban mivel még viszonylag fiatal srác vagyok (26 leszek nyáron), nem volna rossz ötlet, hogy házas életet éljek, mert van is egy számomra nagyon kedves mataji, akitől rengeteg szeretetet kapok, meg én is szeretem Őt. De magamat mégsem érzem jogosultnak arra, hogy akármelyik nő is hozzámszóljon, azok után, amit velük megtettem az eddigi életem alatt. Elvettem 3 nőnek is az ártatlanságát, majd hitegettem őket, majd egy hónapnál tovább soha nem tartott egy kapcsolatom sem, kivéve Erikát, akiről fentebb meséltem. Rajta kívül egy nőnél sem bírom tovább 1, max 2 hónapnál tovább, sem előtte, sem utána, de ugye vele sem mindig klappolt a dolog, de ennek inkább a pénz volt az oka. Mondjuk az is megérne egy eszmefuttatást, hogy miért van az, hogy két holdtölte alatt megunom, néha megutálom a barátnőimet. Részemről fogalmam sincs, erre magyarázatot nem tudok adni. :-(
Másfelől ebbe a világba nehezen mernék gyermekáldást felvállalni, mert ha már gyermekem van, akkor már mindenképpen bhakták gyermekeivel szeretném együtt taníttatni, de Magyarországon Krisnás óvoda (tudtommal) Budapesten és Somogyvámoson van, általános iskola meg csak az utóbbiban, s gondolom az sem kétfillér, bár ez még a kisebbik gond. Mivel én vagyok a férfi, nekem kéne ugye ezekről gondoskodnom, de egyszer már hasonlót megpróbáltam, hogy egy családot összetartsak, csak abból pofáraesés volt. Édesanyámékat amikor felköltöztettem 19 évesen Pestre, másfél évig az én fizetésemből éltünk, abból fizettük az albérletet meg mindent, meg abból a családi pótlékból, amit apám küldött öcsémnek (mivel így éltünk 3-an). Ez idő alatt édesanyám nem ment el dolgozni, (akkor még nem volt válság), azokra a munkalehetőségekre, amiket találtam neki, arra vagy nem ment el, vagy visszadobta,, pedig két szakmája és érettségije van. Csak akkro volt hajlandó elmenni dolgozni, amikor már bőven több mint egy éve nézte a TV-t, de kajánk alig volt, én meg bedobtam, hogy apához visszaköltözök Zalaegerszegre. Akkor hip-hop lett munkája, de mivel kiderült, hogy még a közüzemi számlákat sem fizette ki (kellett cigire a pénz....), lassan mehettünk életem első albérletéből, amit viszont nagyon szerettem. Nem szép dolog, tudom, hogy anyukámról így beszélek, de eléggé rossz emlék ez, s mélyen bennem van.
Na, ez a véleményem a család összetartásról. Fiatalabb koromban megpróbáltam, s már akkor elkezdődtek az adósságaink is, s félek, hogy legközelebb is ilyen lesz, mert az a lány, akit szeretek, arra sem merek két forintot rábízni (bár tudom, a védikus kultúrában a feleség pénze a férjhez kerül, kivéve, ha a nő az apjától kapja a pénzt). Más nővel viszont nem is érzem jól magam, ha ebben a világban nem lenne pénz, akkor nem lenne velünk gond. Már gondoltam arra is, hogy szökjünk egyszerűen meg, lépjünk le, s kezdjünk új életet valahol, egy vaisnava közösségben, de ez elégg gyerekes ötletnek tűnik, meg még van 3 év a kölcsöneim lejártáig, a többi családtagomat meg elővehetnék a bankok...
Szóval dióhéjban összefoglalva nagyon nem tudom, hogy mihez kezdjek most, már 1-2 éve megy itt az egyhelyben való toporgás, miközben az idő halad. Persze időközben megtaláltalak Téged, kedves Krisna, ami rengeteg erőt és célt adott az életemnek, de hogy családos legyek e, vagy már most cölibátust fogadjak, na ez az, amit nem tudok, mert mindkettő csalogat. Egy fokkal jobban vonz a családi élet, de a fenntartásaimat már leírtam, bár Era mataji az egyetlen nő, akitől gyereket szeretnék, mert tudom, hogy a leendő gyermekeinket tiszta szeretetben nevelné, Krisna tudatban. Meg Rajtad kívül szinte csak benne bízok feltétlen.
Hogy egy picit vidámabb arcomat is mutassam, ezt a videót az iszlam.com-on találtam: Ez a videó kábé arról szól, hogy nem lehet kifogás arra, hogy ne imádkozzunk (a muszlimoknál napi 5 ima ugye a kötelező, meghatározott időkben), azaz ne gondoljunk Rád, valamilyen formában, ha már más és más vallások vannak ugyan, de mindnek ugyan az a célja: megismerjün Téged, kedves Krisna (vagy Allah, JHV, stb) . Ebben a fényképekből összefűzött videón néha a lehető leglehetetlenebb helyeken imádkoznak muszlim barátaim.
Méghogy néha sok az a 16 japa kör, amikor vannak, akiknek napi 5ször kell leborulniuk, néha az utca kellős közepén:)
Már lassan harmadik napja vagyok itt lent, családomnál Szegeden. Az allergia még mindig tart, de próbálok nem arra gondolni, meg amúgy is, én nem ez a test vagyok, ez a betegség sem az.... :)
Két napja nagyival kimentem a Nagypiacra, megmutatta, hogy hogyan kell a kofáktól venni zöldséget, hogy ne verjenek át:) Hiába, ő többet jár ilyen helyre, ismeri a járást. Később még tejet is vettünk, igazi házitejet, ami itt fele annyiba kerül, mint Pesten.
Tegnap meg elmentem zarándokolni Magyarország legrégebbi vaisnava közösségébe, Nandafalvára, ami Balástya mellett van. Az a baj, hogy ők jelenleg már nem tartoznak az ISKCON-ba, hanem egy kis nézeteltérés miatt kiváltak ebből a szervezetből huszon-pár éve, s magyaros szokás, hogy ha haragba vannak egymással, akkor "örökre" hátat fordítanak egymással. De most nem panaszkodni szeretnék Előtted, elég annyi, hogy itt szeretettel üdvözöltek, holott mondtam, hogy elviekben ISKCON templomokba járok, míg az ottani ismerőseim előtt majdnem titkolnom kell.... Kisor prabhu viszont írt ezekről a tavalyi látogatásának alkalmával , ha valakit érdekel, én nem akarok sokat írni erről.
Nos, a helyet vonattal közelítettem meg, Szegedről, s Balástyán szálltam le. Innen még 9 kilómétert gyalogoltam, mert nagyon kint van a civilizációtól ez a kis közösség - bár az út egy autópálya felett is átvezetett, ami a vasútállomás és Nandafalva között volt. 10 előtt megérkeztem, majd egy Mexikóbol érkezett bhakta, Hari prabhu-val kezdtem el érdeklődni, hogy egy egyszerű zarándok beléphet e területre. Először nem tudtam, hogy külföldi, s nem is beszélek agyon más nyelven, de amolyan angol szerű keveréknyelven eltudtunk beszélgetni. Bemutatott a községvezetőjének, Janardhan maharadzs-nak, akivel nagyon jót elbeszélgettem. Közben kaptam lehetőséget szolgálatra, Hari prabhuval a kertben kapáltam, míg ő magokat vetett az általam kivályt barázdákba. Ültettünk sárgarépát, koriandert, kukoricát, kaprot, meg céklát és fehérrépát, bár a barázdák picit ferdék lettek, mert nem volt kihúzó zsinegünk, remélem nem haragszol meg érte, kedves Krisna, próbáltam minél jobb munkat végezni!
Közben amennyire tudtunk, beszélgettünk Hari prabhuval, bár nekem nehéz az angol is, mégis a fontosabb dolgokat megtudtuk vitatni:) Érdeklődött a pesti templomról, meg hogy milyenek az ottani múrtik, meg hogy ott élek e én is.
Picit hamarébb befejeztük a szolgálatot, s közben, míg nem volt ebéd, körbejártam a templomot, meg a parkot, amit kialakítottak a környékén. Sajnos most maga a templom zárva volt, mert a hőszigetelése a templomnak lényegében tönkrement (7szer több fűtési energia kell ide, mint ami optimális lenne, mert a tetőnél szökik ki a meleg), ezért a múrtijaid az egyik épületbe voltak helyezve, de ezt úgyis Tudod ;)
Az ebéd, a prasadam nagyon ízletes volt, kitri volt valami rizses kásával, s Anna vízzel, ami egy szegedi kútból származik. Elsőre picit kesernyés, de jót tesz az emésztésnek, s nagyon egészséges. Nagyim is szokott ilyet hozni magának, mert csak 5 percre lakik ettől a kúttól.
Az Anna víz az Anna-kútnál
Az ebéd után Janardhan maharadzs körbevezetett a közösségben, beengedett a templomba is. Kint nagyon meleg volt, 26 fok volt, de belül árad a hideg kifelé, mintha hűtőbe léptünk volna, úgyhogy megtudom érteni, hogy a múrtikat, Téged áthelyeztek egy sokkal kellemesebb épületbe, amíg nincsen jobb idő. Remélem hamarosan megoldódik ez a gondjuk is, mert maga a templom épülete nagyon tetszik nekem, a maga szűkösségével együtt. Sőt, az egy nagyon jó kis megoldásnak tűnik a templom kialakításánál, hogy az Oltárodat 180 fokban meglehet fordítani, s a hátsó ajtót kinyitva az arána szerű résznél lévő események felé Tudsz tekinteni. /ha valaki nem értené, a pujari az oltárt megtudja fordítani, ahol van egy másik ajtó, ahol az oltár, a Múrtik az ajtó mögötti arénára tudnak tekinteni, ahol szabadtéri bhajanokat vagy leckéket tudnak nézni).
Összesen 5-6 bhaktával találkoztam csak, nagyon kihaltnak tűnt az egész község a tanayavilág közepén, de most pont erre a nagy csendre vágytam, meg az itt kialakított mini Góvardhana hegyre, ahonnan egyfolytában szólt egy kis hangszórón az Om namo bhagavate Vasudevaya mantra (először meglepődtem, hogy mi szól, aztán esett le, hogy a Góvardan hegy tetején lévő kis szentélyben van egy kis hangszóró). Az idő tökéletes volt: meleg volt, de még nem kánikula, a bhakták meg nagyon kedvesek voltak, akikhez remélem minél többet tudok még visszamenni. Remélem ennek a látogatásomnak nem lesz semmi negatív visszhangja Pesten, mert mostmár vaisnava hagyományhoz nem méltóan elkezdődtek a kitiltások az ISKCON központokból, de én meg minél többet szeretnék bhaktákkal társulni, s ha Szeged környékén más nincs, akkor Nandafalvára megyek. Ők ugyanúgy hisznek a Szent Neveidben, s meglehetősen lemondott életet is élnek a matuzsálem korú vályogházaikban, semmivel sem különbbek, mint a többi vaisnava, akiket megismertem, s örülök, hogy tegnap megismerhettem őket, s hogy ott is szolgálhattalak, ha csak egy picit is.
Mellesleg most van Húsvét, a Kereszténység legnagyobb ünnepe, mégis a Pápa tegnap a virrasztás alatt arról mesélt, hogy egyre több ember csalódik a vallásukban, s inkább ateisták lesznek. Szerintem, ha többen látnák szemükkel Nandafalvát, s a Múrtijaidat (de igaz ez Krisnavölgyre, a csillaghegyi templomra, s az összes vaisnava közösségre, Templomodra), s látnák a bhaktáidat, akkor az embereknek leesne, hogy nem lehet az életben más út, mint-hogy meghódoljanak Lótuszlábaid előtt, mert ha odaadom magamat Neked, Te százszor-ezerszer meghálálod avval, hogya szeretedet adod. Remélem ebben az évtizedben már közelebb kerülnek a különböző (hiteles) vaisnava asramok, központok, s vége lesz ennek az óvodás szintű "nem beszélek veled" játéknak. Igaz, hogy Kali -yugában vagyunk, de szerintem a bhaktáknak akkor is összekéne fogniuk.
A mai nap, meghatározatlan ideig itthagyom ezt a nagy várost, Budapestet, s lemegyek a családomhoz, Szegedre. Itt Pesten nagyon nehéz gondolni Rád, mert annyira nyüzsög minden és mindenki körülöttem, hogy az már zavaró. Máskülönben a sok munka miatt is elfoglalt szoktam itt lenni, de most, hogy van 2 hét szabim, nem akarok még a munkahelyem közelébe se menni, nehogy arra gondoljak :)
Szerintem most lesz lehetőségem kipihenni végre magam, tudok nyugodtan olvasni Rólad, meg a Szavaidat a Bhagavad-gíta által.
A szegedi "ghát" árvíz idején :-)
Amit tervezek még, hogy lemegyek a Tisza partjára, s ott fogok meditálgatni a Neveiden. Van ott egy kis lépcsősor, ami áradáskor tisztára úgy néz ki, mint egy indiai ghát (tudtommal most nem árad, bár Tisza anyától bármikor kitelik :) ), s amikor ott leülök japázni, magával ragad a meditálás ereje.
Remélem ez a kis utazás, pihenés, amolyan elvonulás segít abban, hogy nyugodtabb lehessek, s végre a bennem lévő sok feszültség feloldódhasson, hogy könnyebben tudjak társulni vaisnavákkal, s könnyebben gondolhassak Rád.
Mellesleg tegnap Csillaghegyen a templomodban kaptam egy nagyon jó kis tippet, hogy a sok mérget hogyan lehet kivenni a testemből. Tudod, nekem nagyon súlyos gyomor betegségem van, s erre llítólag van egy olyan tisztító fürdő, hogy forró vízbe szóda-bikarbónát öntünk, ami ugye enyhén lúgos. Ha ebbe megfürdünk kb 20 percet, s kijövünk, enyhén savassá válik, ha indikátorral megmérjük, mert a bennünk lévő savas anyag kioldódik. Legalábbis így mesélte nekem tegnap Gunagrahi prabhu. Nos, kipróbáltam, kb fél órája, s tényleg sokkal másabbnak érzem magam tőle. Ezt hetente érdemes csinálni, szerinte folytatni fogom a diétámmal együtt, mert elég hasznosnak tűnik.
A laptopomat azért leviszem Szegedre, úgyhogy folytatni fogom ott is a napló írást, Kedves Krisna! :)
Mint a mindannyiunkban lakozó Felsőlélek, Tudod, hogy régebben, majdnem 10 évig a hobbim a csillagászkodás, az ég fürkészése volt, mind szabad szemmel, mind távcsővel.
Rengeteg mindent láttam /azt hiszem/, amit azelőtt csak a könyvekből ismertem, a szomszédos bolygóktól kezdve a távolabbi objektumokig, s sokmindent megpróbáltam megörökíteni is (lásd a mellékelt slide-show, bár elég rossz minőségűek ezek a képek, mert régen scanneltem őket), így a fényképezést is itt kezdtem el gyakorolni. De Tudod, ez a korszakom picit másabb volt, mint mostanában, akkor nem foglalkoztam Veled, nem kerestelek, bár már akkor sem voltam úgy, hogy tagadjam a Létezésed.
Néhány hónapja történt viszont, hogy egy idősebb bhakta előadását hallgattam, az Univerzum felépítéséről beszélt egy előadás keretében, melyre beültem, mert az előtörténetem alapján ugye érdekelt. Csak egészen mást hallottam ott, mint amit megtapasztaltam, megtanultam autodidakta módon az asztronómiáról. Itt arról volt szó, hogy a Hold messzebb van, mint a Nap, s hasonlók. Ezt egyszerűen nem tudtam hová tenni (még nem volt alkalmam elolvasni a Srímad Bhagavatam-ot, amiben részletesen ki van fejtve az Univerzumok felépítése), de nagyon zavart ez a dolog, mert én egészen mást ismertem. Mondogattam magamban, hogy inkább az idősebb bhaktáknak meg a szentírásoknak hiszek, de a kisördög sokáig benem volt.
A jég tegnap tört meg, amikor elolvastam Bhakti Kamala Tirtha Swami maharádzs egyik írását a Tejóceán kiköpüléséről, s utána értettem meg, hogy mi is volt ez a zavar a fejemben, ami anyira földhöz vágott. Most a kedves olvasóknak be is illeszteném ide, remélem nem lesz belőle semmi jogi probléma:) :
"Ápoljuk a hitünket, nem kihívó módon, hanem pozitívan. Mint amikor a félistenek köpülni kezdték a tejóceánt. Olyan nehéz feladat volt ez, hogy habár nagyon erőteljesek voltak, mégsem voltak elegen ahhoz, hogy véghezvigyék. Ezért segítségre volt szükségük és természetes ellenségeikhez, a démonokhoz fordultak:
- Segítsetek nekünk! Gyertek! Legyen közös ez a vállalkozás, az eredményeket is megoszthatjuk. Megállapodtak tehát: - Rendben! Mi a tét? Mit lehet elérni? - Amrta, a hallhatatlanság nektárja. - Rendben, az jó lesz. Csináljuk együtt. Mi a feladat? - Nos, itt van ez a tejóceán, ki kell köpülnünk. - Hogyan csináljuk?
A tejköpüléshez szükség van egy rúdra. Így van? Fogták hát a Mandara Hegyet – egy óriási hegy – és azt használták köpülő rúdnak. De ha beleteszel egy hegyet az óceánba, az eltűnik benne, lesüllyed az aljára. Támasztékra volt tehát szükségük. Ezért hát Visnu mint Kúrma – egy óriás isteni teknős – támasztotta meg a hegyet. Azt gondolhatnánk, hogy még Visnu is kész volt szolgálni a démonok és félistenek ezen közös vállalkozását, ami szép megközelítés – Isten oly alázatos, hogy segíti alárendeltjeit. De a történet igazából egy kicsit más, mert Kúrma háta egy kicsit viszketett. Tudjátok, egy teknős számára igazán nehéz megvakarni a hátát. Ezért kellett a Mandara Hegynek a hátára kerülnie, hogy megszűnjön a viszketés. Ezért mozgatták a hátán.
Ahhoz, hogy mozgasd a köpülő rudat, kötélre is szükség van. Tudjátok, hogyan köpülnek: húzogatják a kötelet és ezáltal mozog a rúd. De ahhoz, hogy az univerzális tejóceán köpülőrúdját mozgassák, erős kötélre volt szükségük. Vászukit, az isteni kígyót használták hát kötélként. És tudjátok, verseny volt a félistenek és a démonok között, hogy a kötél melyik végét fogják. A démonok azt gondolták: „A kígyó farkát fogni nem valami tekintélyes helyzet.” Úgy intézték, hogy a Vászuki kígyó fejét foghassák. A félistenek mosolyogtak a bajszuk alatt: „Rendben, nekünk jó lesz a farka is.” Aztán elkezdték a köpülést. Erőteljes mozgás volt, Vászuki tehát olyannyira szorítás alá került, hogy tüzet és füstöt kezdett árasztani, és mindezt a száján jött ki. A démonok tehát, tekintélyes helyzetükkel együtt – hogy Vászuki fejénél állhassanak – kudarcot vallottak, mert ily módon megégtek és megfüstölődtek.
De végül a közös vállalkozás elkezdett működni. És tudjátok, amikor a tejet köpülik, az elkezd elválni és különböző dolgok kerülnek a felszínre. Mi jelent meg tehát legelőször a tejóceán felszínén? A méreg volt az első. Ez volt a hálahala, a méreg. A nektárt keresték, és mit találtak? Mérget! Nagyon veszélyes méregről volt szó, képes lett volna végezni ez egész világgal. Segítségre volt szükségük, mert mindkét csapat halálra rémült. Aztán jött az Úr Siva és egyszerűen csak megitta az egészet: „Majd én elintézem, semmi gond.” Mivel ő a jóga mestere, egyszerűen csak a torkában tartotta a mérget. Nem halt meg, de mégis volt némi hatása a méregnek, kék lett a torka.
Aztán a démonok és félistenek folytathatták a köpülést. Kezdtek megjelenni az első kincsek. Mi volt az első? A ló Uccsaihsvará; Airávata, Indra elefántja és Laksmí Déví. És még sok értékes dolog, de a nektárra még mindig várniuk kellett. Dhanvantari is megjelent – ő az egyetemes gyógyító és az ájurvéda szaktekintélye. Végül pedig megjelent a nektár. Aztán elkezdték elosztani és elvenni egymástól, de most nem szeretnék belemenni a történetnek abba a részébe. Az univerzális tejóceán köpülésével tehát, végül elérték az amrtát.
Mondhatjuk, hogy a tejóceán jelképezi az életünket. Ki kell köpülnünk az életünket. Mert életünk óceánja tele van kincsekkel. Minden erőnket, energiánkat fel kell használnunk, amink csak van, legyen az jó vagy rossz, egyesítenünk kell őket, hogy kiköpülhessük óceánunkat, hogy elérjük a nektárt. Legyen Visnu, Krsna ezen folyamat alapja. És ne lepődjetek meg, ha elkezditek köpülni az óceánt, az első eredmény valamilyen méreg lesz. Nektárt vártok és mérget kaptok. A boldogságra vártok, de nehézségek jönnek. Ne lepődjetek meg, mert azt mondják, először azt kapjátok, ami kevésbé fontos. Először egy kis keserű pirula. Azután jön a nektár. Tudjátok, vannak olyan orvosságok, amik nagyon keserűek és nagyon nehéz lenyelni őket. De a gyógyszerész trükköt alkalmaz. Az aljára valami édeset tesz. Van egy speciális ízű olaj – ricinusolaj. A csésze aljára valamilyen ízletes szörpöt tesznek, a tetején pedig ott ez az olaj. Ha egy húzásra lenyeled, csak az édes részét fogod érezni. Ez a gyógyszerész illúziós folyamata. Ne lepődjetek meg tehát ha először a méreg jön. Szükséges része a gyógymódnak. De itt vannak azok, akik képesek megemészteni a mérget. Ezért az Úr Siva egyik funkciója, hogy elveszi tőled a mérget. Ebben az értelemben segít minket. A guru olyan, mint Siva, aki elveszi a mérget. Isten az alap. A köpülő rúd a szannyászí danda. A kötél a dzsapa-málá. Azt hiszem, a mérget felismeritek. Észre fogjátok venni: „Ah, ez az!” De amikor a kincsek jönnek azonosítsuk úgy, mint az isteni áldás egy másik aspektusa. Az óceánból jövő többi értékes eredmény pedig olyan, mint a bhakták jó tulajdonságai. Aztán végül, sok más eredmény után, eléred a végső nektárt. Törekednünk kell rá. Áldás is szükséges hozzá. Azt mondják, az isteni kegy az emberi lényekben válik aktív elvé. Emlékezzetek erre: Az áldás az emberekben válik aktívvá! Azt is mondják, hogy ahogyan a szekér nem mozdul egy kerékkel, emberi törekvés nélkül az isteni kegy sem képes segíteni rajtad."
Nekem ez a történet és a magyarázat azt mutatja, hogy túl sietve kezdtem el magamba szívni a Védikus tudást, de a büszkeségemet közben le sem vetkőztem, amit még mindig magammal hordozok (hogy bezzeg ezt én már tanultam, tudom. - hát persze...), erre a nektárban mérget találtam, ami megütött, s nem tudtam vele mit kezdeni. Talán ez is annak a jele, hogy ideje volna már felkeresnem egy hiteles Lelki tanítómestert, aki megmutathatná nekem az utat, hogy tudjalak szolgálni, s hogy ne veszítsem el a józan ítélőképességemet. Igaz, hogy ez a történet nem a Védikus Univerzum felépítéséről szólt, de most ebből értettem meg, hogy nem is az a lényeg, hanem nekem kell mégjobban kinyílnom, hogy betudjam fogadni a számomra fontos dolgokat, amik elsőre furának hathatnak, mert rajtam múlik, hogy mennyire vagyok elkötelezett az iránt, hogy minél többet tudjak Rólad és a kedvteléseidről, meg az ehez köthető történetekről. Egy tibeti mondás szerint (igaz, Buddhista mondás, de nem ez a lényeg :-) ) a Guru kinyitja a kaput, de azon a tanítványnak kell átmennie. Remélem minél hamarébb alkalmas leszek arra, hogy tanítvány legyek. Kérlek kedves Krisna, adj ehez erőt nekem, hogy jó bhaktád lehessek, s jól tudjam elsajátítani a bhakti-yoga folyamatát leendő mesteremtől! Más értelme úgysincs az életnek :)
Bizonyára tudod, hogy már hetek óta nem tudok aludni 4-5 óránál többet. Biztos a rossz karmámnak köszönhető, meg a furcsa bioritmusomnak, ami a munkám miatt van /hajnali 1kor kelek általában/. Előző este (ami délután volt) időben lefeküdtem, erre 9után kipattant a szemem. Fél óra múlva újra elaludtam, majd fél 11kor arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Biztos az allergia miatt. Utána éjfél körül keltem fel, mert valaki az ablak alatt túráztatta az autójának a motorját, 5 percen át. De fél óra múlva már kelhettem is.
Máskor meg befekszek az ágyba, de nem tudok elaludni, meg ha langyos tejet iszok, akkor sem. Már tiszta élő zombinak érzem magam emiatt, s nem tudom, miért van ez az alvászavar. Mindenesetre jövő héten lemegyek nagymamámhoz, akit biztos tudod, hogy nagyon szeretek (a TOP 5 itt van, persze a sorrend itt nem lényeg:) ), ahol mindig kitudom pihenni magam. Na most lesz 1 hetem erre, ahol tudok aludni, s kipihenten, nyugodtanRád gondolni.
Gondolkodni meg lesz min, mert nagyon sok problémám van most. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert sok minden összejött, aminek nem kellett volna megtörténnie, de én mindig azt a hülyeségemet csináltam az életemmel, hogyha valami jól működik, akkor belevágtam a csavarhúzóval, gondolkodás nélkül. Régebben nagyon hirtelen haragú voltam, s könyen sértődő, ami azóta sokat változott, hogy a gondolataimat Rád kezdtem irányítani, kedves Krisna, de néha még elő-elő bukkan bennem, aztán csodálkozok, hogy magam alá gyújtottam a lábast.
Máskor meg összejönnek olyan dolgok, amiről egyáltalán nem én tehetek, ilyen pl, hogy a kiadásaim és a bevételeim nem igazán vannak jó szinkronban egymással, s emiatt van néha olyan gondolatom, hogy itt hagyom a várost, s inkább elmegyek keresni magamnak egy sadhu-t egy erdőben, hogy szolgálhassam, vagy egy vidéki vaisnava közösségbe megyek. Lehet, hogy ez volna a legjobb megoldás...?
Harmad részt meg mostanában megint előjönnek olyan álmok nekem (már amikor tudok aludni), amik arról szólnak, hogy mi lett volna, ha..... De ez már ingoványos, s filozófiai téma lenne. De mégis, mindig álmomban előjön egy olyan dolog, amit próbálok elfelejteni, hogy mi lett volna, ha 10 éve nem költözök vissza szüleimhez, s Pesten tanulok tovább. Akkor vajon megúsztam volna azt, hogy a családi veszekedéseket nem kell átélnem, s nem kell 17 éves korom óta dolgoznom? Mert nekem lényegében nem volt kamaszkorom, mint az összes többi barátomnak, s 17 éves korom óta nem is tudtam kipihenni magam nyugodtan, mert mindig vmi miatt kellett izgulnom, hogy legyen pénzem, hogy legyen hol aludnom jövő hónapban is. Miközben ha itt tovább tudtam volna tanulni.... De ezt úgysem tudhatom meg, csak attól félek, hogy halálom pillanatában is ez fog előjönni, s nem Rád fogok tudni koncentrálni. Na ettől félek a legjobban :-S
Ma vn az Úr Ramacandra formádnak a megjelenési napja, ezért szeretném megosztani "szülinapod alkalmából" megosztani a pár hónapja megjelent Ramayana című animációs filmet Veled, és az összes többi olvasómnak! :)
Eddig még nem néztem végig, meg még nem is olvastam a Ramayana-t, mert még a Mahabharata-nál tartok, de hamarosan pótolni fogom eme hiányosságomat. :-)
Mifelénk, itt Magyarországon ma van a költészet napja (nem tudom, hogy ez világnap e....), s arra gondoltam, hogy ez alkalomból 3 játékos, nyelvtörő Rúpa gószvámi versikét teszek közzé Neked, meg az olvasóknak, csak úgy szemezgetve, mindenféle kategóriák és fontossági sorrend nélkül:) Egyébként ezeket a verseket Csaran prabhu blogjában találtam. Ezekben a versikékben az alliterációval és azonos mássalhangzókkal játszik Rúpa gószvámi, mesteri módon:
Az okos Rádhá a hegyen a (Góvardhan) hegyet magasba emelő, fellegek terhét távoltartó, a szenvedésnek véget vető Urat imádta.
rasāsāra-susārorur
asurāriḥ sasāra saḥ |
saṁsārāsir asau rāse
suriraṁsuḥ sa-sārasaḥ ||
rasa-āsāra – nektár-zápor; su-sāra – nagyon erős; ūruḥ – comb; asura-ariḥ – a démonok ellensége; sasāra – ment, szaladt; saḥ – ő; saṁsāra-asiḥ – a világi lét kardja; asau – ő; rāse – a rásza táncban; su-riraṁsuḥ – kéjsóváran; sa-sārasaḥ – lótuszvirággal;
A nektárt záporozó erős-combú, ki az aszurák ellensége, s a világi lét körforgását elmetsző kard, kéjsóváran, lótuszvirággal (kezében) sietett a rásza táncba.
ninunnāno’nanaṁ nūnaṁ
nānūnonnānano’nunīḥ |
nānenānāṁ ninun nenaṁ
nānaun nānānano nanu ||
Rupa és Sanatana gószvámik
ni-nunna-anaḥ – el-kergetett szekér; ananam – létezés; nūnam – bizonyosan; na – nem; anūna-unna-ānanaḥ – teljesen nedves arc; anunīḥ – megbékítő; nānā – sok; inānām – uraké (azaz a félisteneké); ninut – ösztökélő [nud]; na – nem; inam – Urat; na – nem; anaut – magasztalta; nānā-ānanaḥ – sok-arcú (Brahmá jelzője); nanu – talán nem?
Vajon nem magasztalta-e a félisteneket ösztönző sok-arcú (Brahmá), könnyes szemmel a szekérdémont elpusztító Urat, hogy megbékíthesse őt?
Mostanában kezdtem el olvasgatni ezeket a védikus verseket, s nagyon tetszenek. Tudod, régebben én is irogattam verseket, de akkor még nem kifejezetten Neked, hanem csak a boldogságom keresése végett. akkoriban kiakartam írni magamból mindenféle bánatot, meg a szerelem kereséséről szóló írások voltak, kb 10 éve. Bár ha jobban belegondolok, tavaly Általad már megtaláltam a boldogságot meg a szeremet, csak akkoriban még nem igazán követtelek Téged, mert a tudatlanságom miatt nem tudtam Rólad, meg nem is volt lehetőségem bhaktákkal társulni. Bezzeg ha akkoriban már én is vaisnava lettem volna, amikor verseket írtam, biztos mind Rólad szólt volna! :) Ki tudja, talán egyszer újra kezdem az írást, s mind Rólad fog szólni, kedves Krisna!:-)
Tegnap este néhány bhakta társaságában részt vettem egy kis közös bhajanozásban, ahol közösen énekeltünk röpke 3 és fél órá át a Szent Neveidet :) Egész sokan jöttek el, többen, mint a februári összejövetelre, bár később, 9 után már csak páran maradtunk, ahol igazi Vrindavanai dallamokat énekeltünk. Mivel itt már kevesebben is voltunk, bensőségesebb volt a hangulat, szó szerint beleremegtem a dallamokba, annyira nagyon átjött az egész ereje.
Mellesleg tegnapelőtt kijött rajtam az allergia, alig érzem az illatokat, meg a torkom is kapar, úgyhogy most nem tudtam elég hangosan énekelni, de remélem azért hallottad a hangomat is:)
Közzétenném még ezt a kis videót is, amin Kisora prabhu szépen felépíti a legelső kis bhajant, miközben a zenészek is sorra megérkeznek. Sajnos a fényképezőm a videó alatt úgy gondolta, hogy mikor belendülünk a zenélésben, magától lehalkult, meg a kép is életlenné válik, de mivel itt a transzcendentális hangvibráció a lényeg, szerintem az alaposan átjön:)
