Kedves Krisna!
Tegnap egy kedves barátom, B.A. Govinda Maharaja tett közzé a neten egy friss leckét Lelki Tanítómesterünktől, melyet szeretnék itt megosztani én is. Elég komoly mondanivalója van, ezért is osztom meg én is.
Update: Most vettem észre (2013.05.08), hogy a blogmotor valamiért össze-vissza tördelte a bemásolt leckét, s véletlenszerű módon jelölgetett ki részeket (eredetiben ilyen nem volt). Megpróbálom hamarosna kijavítani, elnézést kérek mindenkitől ezért a ronda bejegyzésért.
(Bhakti Aloka Paramadvaiti Swami tanítása)
Egy jelölt végrendelete, hogy egyszer spontán szeretettel szolgálhassa a lelki tanítómesterét
Kedves vaisnavák és kedves barátok, akik mind az igazságot keresitek. Kérem, fogadjátok el alázatos tiszteletem felajánlását.
A mai nap olyan, mint a többi, hirtelen mégis úgy érzem, hogy tartozom nektek ezzel az üzenettel. Itt van az én kis történetem.
18 évig kutattam kétségbeesetten, hogy megtaláljam az életem értelmét, amikor indokolatlan kegyből találkoztam a lelki tanítómesteremmel, A.C. Bhaktivédánta Srila Prabhupáddal. Prabhupád Krisna igazi, tiszta híve volt, és nagyon rövid idő alatt elnyerte a szívemet.
Rendkívüli szeretettel gondoskodott a tanítványairól, és mindig mások javára törekedett. Rövid idő alatt alakította ki a templomok, spirituális farmközösségek és éttermek hálózatát; több mint 80 különféle könyvet adott ki. 1977 novemberében tért vissza Krisna transzcendentális birodalmába. Példás, lemondott élet, a Legfelsőbb Úr iránti tiszta szeretet üzenete, amely minden embert boldoggá és istentudatossá tehet – ez volt a hagyatéka.
Hátrahagyott egy végrendeletet, hogy mi – a tanítványai – hogyan terjeszthetjük tovább a Krisna-tudatot, és gyakorlati segítséget is adott (pl. templomszervezés, az avatottak egymás közötti kapcsolata, stb.) De éppen a mozgalom nagy vezető személyiségei estek áldozatul a hatalmi mámornak, eltávolodtak a céltól, visszaéléseket követtek el, a saját, személyes hasznukra. Ezer avatott segítségével jött létre ez az egész világra kiterjedő mozgalom, amelyet most ezek az intrikák fenyegettek. A hittestvérek figyelmeztetéseit és tiltakozását nem vették figyelembe, és végül kidobták őket a templomokból. De mindezen jelenségek ellenére nincs okunk arra, hogy elveszítsük a kedvünket. Minden esemény mögött ott rejtőzik a tanulság.
Engem nagyon zavart, mélyen megrázott ez a helyzet. Mégis volt egy kiút: Sridhar Mahárádzs, Prabhupád egyik hittestvére, akit Prabhupád személyesen választott a tanítványai tanácsadójául. Ez a tiszta, önmegvalósított lélek azt a tanácsot adta nekünk, hogy járjunk továbbra is Prabhupád nyomdokaiban, terjesszük a Krisna-tudatot, akkor is, ha a monopoljogokat kisajátító hittestvérek megtagadják a segítségüket és a barátságukat. Sridhar Mahárádzs lett a szannjász-gurum, az ő bátorításával találtam vissza az eredeti lelkesedésemhez, és ismét boldog tudtam lenni. Mert a Bhakti-sziddhánta világos megértése nélkül senkin nem segíthetünk, és következésképpen nem is lehetünk boldogok.
Sridhar Mahárádzs adta nekem az erőt és bátorságot, hogy megálljak a saját lábamon, magam hozzam meg a döntéseket, ne hagyjam, hogy elriasszanak, vagy félretoljanak, és kérjem a szent vaisnavák áldását. 1988-ban hagyott el minket, és visszatért Krisnához. Ő is hagyott egy végrendeletet, és ismét akadt néhány tanítvány, akik azt félreértelmezték, hogy teljesüljenek a személyes kívánságaik, és ezáltal zavart keltettek a misszióban. Ha végignézzük a guru-parampara és általában a vallás történetét, szomorúan kell megállapítanunk, hogy ugyanazok a tünetek mindig felléphetnek. Többnyire csak kevesekről van szó (de azok sajnos gyakran vezető pozícióban vannak), akik a magatartásukkal a misszió önkéntes lelkesedés-jellegét diktatórikus, vak hierarchia-rendszerré változtatják. Előadják ugyan a régi mesterek tanításait, de annyira elidegenítve alkalmazzák, hogy az emberek a világos, tiszta lényeget nem érthetik meg, hanem fennakadnak a külsőségek, a formális megértések szövevényén. A következő pontokban állítottam össze a leggyakoribb tüneteket, amelyek újra meg újra előjönnek, és amelyekre kifejezetten figyelmeztetnék:
1. Nagy szentségre hivatkozva indokolják meg a materialista életmódot, bár a tanítás tagadja az ilyen körülményeket.
2. A szent üzeneteket monopolizálják, hamisan értelmezik, és gyakran a tanítással ellenkezőleg alkalmazzák. A történelem megmutatja, hogy sok szentírást gyakran elrejtettek vagy elégettek. Az ilyen eljárások bírálóit száműzték, üldözték, sőt akár megölték.
3. Isten képviseletét és a szentséget behatárolják a formális születési vagy szavazással eldöntött feltételek, illetve szervezési formák.
4. A szeretetet felváltja a félelem, elterjed a „senki nem bízik senkiben” légkör.
5. A megbeszélések és alkotói véleménycsere helyére monológok lépnek, ezeket gyakran olyan nyelven adják elő, amit alig valaki ért.
6. Az ilyen álszentek rendszeres kísérőjelenségei a drogok, pénzsóvárság, hazugságok, titkolózás és világi szexualitás. Egyetlen vallási út sem immunis ezekkel a halálos betegségekkel szemben, amint egy vezető tag nem őszinte.
Prabhupád kegyéből sok új könyv, templom és projekt születik; a kedves vaisnavák áldozatos munkájával, akiket szívemből támogatnék. Olvastam Dzsíva Goszvámi és a lelki tanítómesterem végrendeleteit, és azokra gondolok, akik egyszer maguk állnak e fontos feladat előtt, anélkül, hogy személyes emlékük lenne arra, milyen szeretetreméltóan kezelte ezt Prabhupád. Köszönet Krisnának, amiért az őszinte tudatban senki nem vész el, és minden szenvedés egy nagy leckét jelent. Ezért szeretném hátrahagyni a tanácsomat mindazoknak, akik egészen magukra maradtak, a vaisnaváknak, akiknek senkijük sincs, akitől tanácsot kérhetnének – a tanácsot, hogyan védelmezhetik meg Krisna üzenetét. Mennyi érettségre és tudásra van ehhez szükségünk?
Mindig az legyen a magatartásunk alapja, hogy a tisztaságra, szerénységre, alázatra és nagy szolgálatkészségre törekedjünk.
Sose ítéljetek el valakit azért, mert nem a ti programotokban szeretne szolgálni. Próbálkozzatok inkább azzal, nem tudnátok-e ti szolgálni őt. A bosszúság és harag többnyire csak a frusztrált kéjvágyunk eredménye.
Ne felejtsétek el soha, hogy a guru nem a test. Krisna az eredeti mester. Valamennyi képviselője (a guruk) mindig ott vannak azoknál, akik őszintén, szeretettel akarják végezni a szolgálatot. Ezek a becsületes személyek a guru-tattván keresztül mindig megmutatják az utat.
Minden templomnak, tisztán szervezetileg más a struktúrája, mint pl. vezető, heti vaisnava-fórumok, stb., amelyek nagyon fontosak, és szeretném felsorolni a következőket, amelyeket minden avatottnak ismernie kell, mert nagyon sok tévedéstől megkímélhetnek, és időt takaríthatnak meg:
- Sose vitatkozzatok világi javakon és hatalmon.
- Mindig keressük a tiszta prédikátorokat. A világi uralkodókat képmutatók veszik körül, és senki sem szereti őket. Ne kezdjetek a világi hatalom birtokosaival, mert a propagandagépezetükkel tönkre tehetik a jó hírünket. A vaisnavák csináljanak mindent legálisan, a siker így vagy úgy Krisnán múlik, és mi azt akarjuk, hogy az emberek megbízzanak a vaisnavákban.
- Ha a múrtit tekintjük az igazi Urunknak, nem számít, ki a felelős vaisnava. Mindenkinek – a legfiatalabbtól a legidősebbig – egy templomban közösen kell cselekednie, az Úr örömére. Ha ez nem így van, minden őszinte vaisnavának arra kell törekednie, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa, vagy alapítson egy új templomot, ahol valóban Krisnát tisztelik. Mivel minden utcasarkon kellene egy templom, csak több az áldás, ha a becsületes vaisnavák új központokat nyitnak.
- Sose menjetek egymás ellen, ne gyakoroljatok nyomást egymásra.
- Csakis és kizárólag azokkal a vaisnavákkal dolgozzatok együtt, akik inspirálnak, tiszták a szándékaik, akikhez szeretet és bizalom vezet.
- Legyetek mindig készek arra, hogy minden eddig gondoltat és csináltat megkérdőjeleztek, a guru, szádhu és sásztra segítségével hatoltok el minden dogma alapjához.
- Hirdessétek naponta az Abszolút Igazság - Isten - dicséretét.
- Ne ragaszkodjatok a pénzhez vagy a javakhoz. Legyetek készen arra, hogy mindent elölről kezdtek, ha szükséges, hogy kövessétek az ideálotokat. Krisna az egész világot nekünk adhatja, ha úgy akarja.
- Nem a szabályok és a templomi rend formális betartásáról van szó. Istent akarjuk szeretni.
- Mindent el kell fogadni, ami ebben segít, minden zavarót el kell kerülni.
- Sose hagyjátok abba a prédikálást, és minden nap dicsőítsétek a Szent Neveket.
- Olvassátok mindent nap a szentírásokat, lehetőleg más avatottakkal együtt.
- Ne kövessétek el azt a hibát a vaisnavák közötti, önkéntes, szeretetteljes kapcsolatban, hogy elvártok a többiektől valamit, amire nem képesek, vagy nem akarják.
- A vezető pozícióban levő avatottak sosem felejtsék el, hogy a szeretetteljes odaadás követei, ezért legyen az életmódjuk nyitott, amely minden erkölcsi és pénzügyi kétséget eloszlat. A világos könyvelés megvéd minden templomot, mindenki azt adja Krisnának, amit a szívében érez, de minden adományt az odaadó szolgálatban kell felhasználni. Valamennyi, adományból vásárolt ingatlant úgy kell bejegyeztetni, hogy magánszemély ne adhassa el, ne élhessen vissza vele. Amikor az alapító ácsárja meghal, az ingatlant vagy az általa személyesen kijelölt tanítvány kapja meg, vagy a bhaktáké és a tanítványaiké lesz, ahol találkozhatnak. A templomot olyan vaisnavák csoportja vezeti, akik maguk nem avatnak tanítványokat. A templom csak addig marad zarándokhely, amíg él asz őszinte családtagok iránti szerető tisztelet. Senki ne vezessen templomot vagy ásramát, ha nem szeretné önzetlenül, Krisna örömére végezni ezt a szolgálatot.
- Brahmacsári vagy grhasztha, a szankírtanon vagy a konyhában, gondoljatok mindig Krisnára, és tegyetek meg minden tőletek telhetőt – ne végezzetek félmunkát. Az élet túl rövid az ostobasághoz. Akkor alig lesznek problémáitok.
- Bráhmanának vagy szannjászinak lenni nagy felelősség. Ez is, az is lelki tanítómester az anyagi világban. Tanítványokat elfogadni, akiknek Krisna bizalmat adott a szolgálatotokban, szent kötelesség és jog a guru-paramparában, a lelki tanítómesterünk eltávozása után. A felelősség azonban egyedül a miénk. A saját kockázatunk. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy Krisnát és a gurunkat ezen a módon képviseljük – az egész életünkben, ami még hátra van – akkor az új jelöltet feltétlenül irányítsuk tovább egy bizalomra méltó vaisnavához.
- Engedjétek, hogy az új guruk templomokat nyissanak, és új jelölteket vezessenek el a bhaktihoz. Senki ne ékeskedjen mások babérjaival.
- Guru azt jelenti, a legnagyobb szolga. A szolga senkire nem erőlteti rá a szolgálatát. Krisna megmutatja az utat a guruhoz, újra meg újra. Ne higgyétek, hogy már az összes gurutokat ismeritek, ha még nem jutottatok el Krisna lótuszvirág lábaihoz, és a prema-bhakti nincs ott a szívetekben.
- Legyenek a hittestvéreitek által felépített, meglevő templomok valamennyi vaisnava szent helyei, akik ott a gurujukat dicsőíthetik, anélkül, hogy valami újat rájuk kényszerítenének. Legyen zene és véleménycsere. Az új avatottak ott fognak beérni, és Krisna megmutatja nekik a gurujukhoz vezető utat.
- Ne látogassátok azok templomait, akik őszinteségéről nem vagytok meggyőződve, vagy ahol az új avatottak érzelmeit nem tudjátok elfogadni, nem vagytok készek támogatni.
- Mindig figyeljetek oda mások véleményére. Ne legyetek a nagyzási hóbort (megalománia) áldozatai. Engedjetek másoknak teljes véleményszabadságot, cserelehetőségeket és helyet a fejlődéshez a projektjeitekben. Állapodjatok meg heti találkozókban, hogy a célokat és a haladást mindig szem előtt tartsátok, és óvakodjatok a letargiától vagy közönytől.
- Sose riadjatok vissza a felelősségvállalástól. A valódi együttérzés azt jelenti, készen állunk arra, hogy a privát időnket mások rendelkezésére bocsássuk, Krisna szolgálatában, és boldogsággá változtassuk a szenvedésüket.
- Mindenkit szolgálunk,
- a fejlettebbeket teljes odaadással,
- a velünk egyenrangúakat barátsággal és szeretettel,
- az újakat átéléssel és példával,
- a nem avatottakat szívből jövő prédikációval.
Ha van tudásod és bölcsességed, világosítsd meg a többieket.
Ha erőd és hatalmad van, védelmezd a gyengéket és segítségre szorulókat.
- Sose felejtsétek el, hogy az ásrami élet nagyon fontos, és a szádhana-bhakti adja az erőt ahhoz, hogy segíthessünk másokon.
- Áldozat nélkül nincs semmi. Szeretet és bizalom nélkül nincs áldozat és odaadás. Ha a gurum eltávozik ebből a világból, ez lesz a legfontosabb kérdésem: Hogyan szolgálhatom őt tovább? Hogyan ébreszthetek áldozatkészséget és a lelki tanítómester iránti odaadást mások szívében? Azelőtt lelkesen vittem el őket a gurumhoz, és ezt mondtam nekik: Itt nyugodtan elengedhetitek magatokat. Ő magával visz titeket a transzcendentális világba. Hogyan prédikálhatok most tovább? A saját lelki életünk a tét, ha nem ismerjük a válaszokat ezekre a kérdésekre. Csak annyit tudok tovább adni, amennyit a szívemből képviselek.
- A legfontosabb gurunk az, aki a legtöbbet segített nekünk abban, hogy visszamenjünk Krisnához. Guru azt jelenti, felébresztette mások szívében a vágyat, hogy igazi bhakták legyenek. A gurutok mindig ott van, ahol azt kívánjátok, hogy az Úr tiszta szolgái lehessetek. És ezt a tüzet sosem szabad kioltani. Keressétek örökké azokat, akik ezt a kívánságot megerősíthetik. Csak ez a szádhu-szanga.
Ne felejtsétek el: Krisna és a guru sose mennek csődbe.
Most még egyszer szeretnék szívből köszönetet mondani mindazoknak, akik kedves társaságát az évek során élvezhettem, akik hibáiból tanulhattam, akik elviseltek engem, bizalmukra méltattak, és újra meg újra megmentettek azzal, hogy megengedték, Krisnáról beszéljek, és a mestereimre emlékeztettek. Mindenkinek, aki olyan sok szeretetet és barátságot adott nekünk, áldozatokat vállalt, kísért minket a nehéz kutatásban, és kérem, bocsássátok meg nekem a sok tévedést, amit azért követtem el, mert nem vagyok tökéletes.
Kérem, próbáljátok meg mindig életben tartani a Krisna-tudat mozgalmát a szívetekben és a cselekedeteitekben.
Próbáljátok meg továbbadni úgy, ahogy kaptátok, de ehhez előbb meg kell értenetek.
Hare Krisna!
