Az élet nagyon szörnyű a bhakták társasága nélkül.

Kedves Krisna!

Szeretném a naplómban az olvasókkal megosztani Lelki Tanítómesterem egyik pár napos leckéjét:

Bhakti Aloka Paramadvaiti Swami: 

 Az élet nagyon szörnyű a bhakták társasága nélkül. 

 Nagyon kedves bhakták, Most jártuk körül a Vrnda Misszió nagy részét, Európától Dél-Amerikáig. Először is egy dolgot szeretnék megvilágítani: hálás vagyok a sok figyelemért, amelyben a bhakták részesítettek, a nagy erőfeszítésekért, hogy a Krsna-tudatot terjesszék a legkülönbözőbb módokon, és nagy örömmel látom, mennyire törődnek a programjainkkal, a látogatókkal, akik eljönnek a templomainkba, vagy a misszió szervezésével. Csodálatos tapasztalat volt ez, mert a 2013-as körutazás végén ünnepeljük a 60. évét annak, hogy együtt vagyunk ezen a bolygón.
 Van egy nagyon különleges gondolatom, különösen a bhaktákkal való társulásról. A bhakták társasága azért értékes, mert lehetővé teszi, hogy naponta megemlékezzünk: az élet sokkal szebb, mint azt kívánhatnánk magunknak. A bhakták társasága tart meg a helyes úton, a társaságuk és a kegyük nélkül az élet nem olyan boldog. Ezen a ponton azt hiszem, az élet elviselhetetlen a bhakták társasága nélkül. Rámánanda Rája mondott valami hasonlót, az élet nagyon szörnyű a bhakták társasága nélkül. Ők teszik lehetővé, hogy újra meg újra megemlékezhessünk a Srimad Bhágavatamról, a Bhagavad-gítáról és a többi lelki üzenetről.

 A szentírások üzenete egyenesen a lelki világból jön. Ahogyan vannak képek, amelyek olyanok, mint az ablakok a lelki világba, a kinyilatkoztatás kategóriájába eső üzenetek is misztikus értesítések a lelki világból. Ez akkor történik, amikor becsületesen vágyunk a szolgálatra. Bár ezt nem igen érdemeljük meg, vagy nem vagyunk alkalmasak, ha tovább akarjuk adni Krsna üzenetét, Ő megjelenik, és olyan dolgok kimondására inspirál, amelyek megvilágosítanak a Legfelsőbb Úrról és a szankírtana mozgalmáról.
 Nagyon örülök, hogy itt vagyok ismét Indiában, a szent földön, folytatom a projekteket, pl. Vrndávan megtisztítását. Művészek és festők csapatát hoztam magammal, hogy belekezdhessünk sok művészi projektbe. Amíg Krsna akarja, megnyilvánul nagyon kegyesen, mert azt akarja, hogy elmenjünk az otthonába. Ő ebben érdekelt, meghívott minket, megtanította, hogyan jutunk el oda. Elküldte a bhaktáit, hogy megmentsenek titeket. Megnyilvánítja a dhámáját ebben a világban, hogy vonzódjunk Hozzá, Vele akarjunk lenni, és ugyanezért ad nekünk különféle szolgálatokat.
 Ugyanakkor, most, hogy jártam az Eco Truly Parkban, Coroico/Ekacsakrában, Varsanában vagy a Vrndávan biokertekben, ott is úgy éreztem magam, mint Vrndávanban, nem éreztem úgy, mintha hiányzott volna valami. Csodálatos helyek ezek, látom a szép bhaktákat, akik szolgálnak, boldogok, de mi még mindig küzdünk az elmével. Öröm nézni a bhaktákat, akik azt tervezik, hogyan prédikálják a Krsna-tudatot, az olyanokat, mint Gopála anya, aki a Góvinda biokerteket vezeti Plampanitában. Gondolok a tengerpartra is, a földre, amelyet Kírtan Prabhu, Vrndá anya, Dzsagannáth Prabhu és Rádhá-Rámodar anya adományoztak a Bölcsesség Háza egyetemének.
 És ugyanakkor Uddhava Prabhura és a feleségére, Prija Námára gondolok, akik Barranquilla belvárosát a Krsna-tudat dinamikus központjává változtatták. Biztos, hogy Krsna kegyének egész mozgalma Krsna kegye. Nem szabad azt gondolni, hogy az enyém. De a kegy akkor nyilvánul meg, ha kérik, és gondolok Mahára is Bogotában, Cali és Medellin templomaira, a Bello mandirra, minden abszolút a szeretet meglepetése. Annyi szeretetet tesznek bele a bhakták a különféle projektekbe. A folyóiratokba, az Öko-jóga ünnepbe, a kiadványaikba, a meglepetésbe, amelyről holnap beszélünk.

A bhakták azért is dolgoznak a projekteken, mert szépen akarunk szolgálni. Előkészítjük és átadjuk az embereknek az összes szép dolgot, amit mi kaptunk. Egy dolog Vrndávan Indiában, vagy ahol a bhakták összegyűlnek. Ha többet akarunk gondolni Krsnára, többféle módon fog minket megvilágosítani, ahogyan eddig is tette, és mindig megteszi. Mindenkinek, aki tovább akarja adni a Krsna-bhaktit, Krsna mindent elintéz, hogy ez lehetséges legyen. Megmutatja az utakat, hogyan társulhatunk a bhaktáival.
 A bhakták társasága a legkevésbé várt kegy. Olyan szép, mint a Mahárádzs ásram programja Conceptionban, vagy Florianopolis belvárosában, Brazíliában. Van itt néhány bhakta, akik éppen most leptek meg minket Villarricában, Chile egyik legszebb helyén. Biztos, hogy nem tudjuk, mink van, amíg el nem vesztjük, és mindig beleesünk abba, hogy azt gondoljuk, zöldebb a fű a másik oldalon. Vagy jobb a praszádam… de ez nem így van.
 Arra kérek minden bhaktát, ne szomorkodjanak, amiért nem lehetnek most Vrndávanban, és hamarosan folytatjuk a prédikáló körutat, mert ameddig ez a test engedi, addig követem a gurujaim példáját, és mindvégig prédikálok. Kérjétek meg őket, viseljék el, hogy nem lehetek egyszerre mindenütt, mivel a projektek növekszenek, és az idő ugyanaz marad. Ahhoz, hogy mindig úton legyek, néha meg kell változtatnom ezt vagy azt, pl. ha a bhakták összegyűlnek egy helyen, akkor nem kell elmennem valamennyi városba. Bár szívesen fölkeresem őket a világ minden szögletében, ez nm mindig lehetséges.
 Nemrég Córdobában voltam, azelőtt Uruguayban, láttam a sok szép dolgot, amit csinálnak. Mindenütt szép dolgokat csinálnak a bhakták. Most van egy új szannjászink, aki meg fogja látogatni Paraguay és Bolívia templomait. Krsnának sok meglepetése van.
 Másrészt, amikor éppen nem utazom, értetek dolgozunk, a templomokért, állandóan küldjük a híreket, mint most ezt a csetet Rádhá-Gópináth kertjéből. Éppen most tisztítottuk meg. Itt azelőtt csak kövek voltak, most teljesen zöld és gyönyörű.
 Arra kérlek titeket, viseljétek el ezt az öregembert, aki szívbéli örömmel utazik, hogy ellátogasson hozzátok, de nem mehetek el mindenhová. Kérlek, ne haragudjatok rám, mert az fáj. Biztos, hogy Prabhupád nagyon könnyen megoldotta ezt a problémát, azt mondta, azokba a templomokba megy, ahol több könyvet osztottak, és így kezdődött a maraton szellem. 1976 decemberében mi nyertük meg a maratont, mi osztottuk a legtöbb írást. Csodálatos tapasztalat volt. Aztán Prabhupád eltávozott, de azokban a transzcendentális játékokban, amelyeket mi nyertünk, nemcsak egy amerikai csoport, de a Brazil Játrá is megszületett, nagy lelkesedéssel, ugyanabban az évben. Nagyon édes volt. Nem akarom kiírni a versenyt, nehogy valaki szomorú legyen, de minél több bhakta csinál szép dolgokat, annál inkább sietsz, hogy meglátogasd őket, és ugyanakkor el akarsz jutni oda is, ahol a dolgok kevésbé fejlődnek, hogy segíts nekik.
 „Minden városban és faluban az Én nevemet (Krsna szent nevét) fogják hirdetni.”
 Ezt a feladatot adta Srila Prabhupád az összes tanítványának, ezt adtam tovább azzal a kiegészítéssel, hogy mindenki képes megnyitni egy templomot, ahol akarja, de egyetlen templomot sincs joga bezárni. Elkötelezettségünk, hogy sok templomot nyissunk meg Krsnának, és harcoljunk a megtartásukért. Nagyon örültem, amikor Gauraszundar és Laksmi anya templomot nyitottak Banosban vagy Puyoban, ahol a központok különböző okokból zártak be. Minden, ami ebben az értelemben történik, Krsna különleges kegye. Azokat, akiket nem látogathatok meg állandóan, megkértem, bocsássanak meg, maradjanak kapcsolatban az üzeneteken és a regionális projekteken keresztül, amilyenek a chaski ünnepek, Vrnda oldalak, az ősi közösségek és a környezetvédők szolgálata, ez mind nem több, mint szolgálat, örömet hoz mindenkinek és nektek magatoknak. Nincs más célom, mint az, hogy elégedetté tegyem Krsna híveit.
 „Krsna olyan, mint a Nap, és Májá egyenlő a sötétséggel.”
 Ezekkel a szavakkal hagylak el titeket Rádhá-Gopináth gyönyörű kertjéből.
 Srila Prabhupád kegyéből kaptunk hozzáférést Sri Vrndávan Dhámhoz, és hogy imádhassuk a múrtit. Imádkozunk, hogy örökre a szívünkben maradjon, mert amikor Sri Vrndávan Dhámban imádkozunk és meditálunk, akkor a (transzcendentális) Vrndávanban vagyunk.
 Köszönöm mindenkinek, aki nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy együtt lehessünk ebben a hónapban, és akik a nyugaton küszködnek, hogy a kis Vrndávanjaikat megőrizzék, mentsenek meg minket ennek a világnak a sötétségétől. Ezekben a napokban két meditációnk van Kartik hónapra, az egyik ez a kérdés: Ki számodra Srila Prabhupád? És a másik: Miről vagyok hajlandó lemondani, hogy elérjem az Úr Csaitanja és a társai elégedetté tételének isteni helyzetét? Gondolkodjatok el, válaszoljátok meg, ez a hónap a sok meditáció és befelé tekintés ideje.


Eddig a lecke.

Hare Krisna!