A gondolat és a vágy ereje

Kedves Krisna!

Már több, mint 2 hónapja hanyagoltam a webes naplómat. De Te, mint a mindannyiunkban lakozó Felsőlélek, tudod, hogy miért. Ám a többi olvasónak inkább elmesélem, mik történtek:

Költözéskor az ashramunk kifestésénél:-)

Nemrég költöztem kedves feleségemmel, Vrajadham-mal egy vidéki városba, Miskolcra, s emiatt vagy nem volt szabad időm, vagy éppen netem, hogy írjak ide. Vagy éppen egy hosszú hétvégén inkább csak böjtöltünk, mert úgy álltunk anyagilag. Pedig volt egy dolog, amit valahogy le akartam írni evvel kapcsolatban, de még mindig nagyon megfoghatatlan nekem, ám csak mostanában kezd összeállni a dolog, hogy mennyire egyben van különféle emberekkel kapcsolatban az, hogy ha valamit szeretnének, akkor Te össze hozod úgy, ahogy a legjobb - kinek a megfelelő karmája szerint.
Még amikor elkezdtem a gimnáziumot, Zalaegerszegen, akkor szerintem jól emlékszel arra, hogy mennyire vágytam arra, hogy onnan elköltözzek. Mert akkor akaratom ellenére költöztem oda. Legjobban Pestre akartam visszamenni, vagy valamerre Észak Magyarországra. Régebben sokat jártam csillagász táborokba, s kellemes emlékű hely volt nekem. Főleg Eger és Miskolc. Na de mit is csinálhatnék ott? Mindig is érdekelt a természet, sok itt az erdő - talán eljövök ide erdésznek (én, 16 éves fejjel...)
Egy évre rá félig meg is lett az egyik fele a gondolatomnak: átmentem a gimiből egy kertész suliba mentem. De akkor már egyre jobban Pestre akartam menni.
Később telt-múlt az idő, más szakmát is választottam, a villamos vezetést. Idén került elém egy lehetőség, hogy ide költözzek, mert evvel a szakmámmal jól járnék. Még a Nandafalvi Mélán megkérdeztem Gurudévát, mit szól ehez az egészhez. Első reakciója: "Miskolc yatra ki jayaaa!" . - utána mondta, hogy nagyon örül annak, ha leköltözünk ide vidékre, mert ha már beindult nekünk az élet (vége a próbaidőnek), akkor teljes gőzzel neki kezdhetünk a prédikálásnak.
(És itt már sokkal nyugodtam körülményeink vannak, mint tavaly, Zalában. Amikor megadta nekünk Gurudév az első avatást, akkor mondta, ha tudunk, prédikáljunk ott is, de sajnos egyáltalán nem volt rá lehetőségem. Sríla Prabhupada-t idézve a lehetetlen az ostobák szótárában van csak, de én mégsem voltam alkalmas arra, hogy ott értékelhető missziós munkát végezzek).

Az itteni oltárunk október 15.-ikén

Találtunk egy nagyszerű lakást a belvárosban, melynek az egyik szobája teljes egészében egy elvonulós templom szoba lett az oltárunkkal.
Megdöbbent, hogy 10 éve azon meditáltam, hogy milyen jó volna a Bükk lábainál élni, s itt dolgozni, Te meg  később teljesíted is eme vágyamat, kedves Krisna!
Ám ami plusz csavar a dologban, hogy a Bükk másik oldalán élő Istentestvérünk, Gauramantra Mataji is meditált hasonló dolgon. Egészen pontosan, hogy milyen jó is volna itt Miskolcon prédikálni a Krisna tudatot. Csak éppen nekik a szolgálatuk Egerben van, nehéz és drága átjutniuk egy rendszeres programhoz. Ám most mi is ide költöztünk, s együtt tudjuk végezni a Caitanya Mahaprabhu által elindított sankirtana mozgalmat. A slusz poén meg az, hogy az erdőben is tudtam néha velük dolgozni, mivel Répáshuta közelében van munkájuk, ahol én is besegítettem egy kicsit a fa gyűjtésben. Így minden, 10 évvel ezelőtti vágyam, valamilyen módon teljesült, s ráadásul bhaktákkal. Akkor még nem foglalkoztam Veled, ezért voltak ilyen materialista vágyaim. Ha akkor picit is fejlettebb lettem volna a lelki dolgokban, s akkor ahoz mérhető dolgokon meditáltam volna, lehet, hogy most közelebb lennék Hozzád, Krisna! Ám látom, hogy neked a legparányibb jívákkal is megvan a magad terve, ezért hálás is vagyok azért, hogy így alakult. Te mindig megadod a Kegyet, hogy fejlődjek, és itt már az elmúlt 2 hónapban kisebb sikereket el tudtunk érni. Van már pár érdeklődő, akinek tudtam Rólad beszélni, s nyugodtabban is tudom itt tanulmányozni az Írásokat, hogy van egy kis elbújós szoba, ahol a könyveinket is olvashatom.
Végezetül szeretnék néhány képet itt közzé tenni, melyet a hétvégén Gurudévám, Bhakti Aloka Paramadvaiti Swami 60.-ik Vyasa Puja-jan készítettem Prem Kunjan, az Eger melletti farmon.
Ezen a rendezvényen ugyanúgy magam mellett éreztem Gurudévámat, mint amikor utoljára találkoztam Vele személyesen. Ez újabb erőt adott hozzá, hogy a Neki tett ígéretemet véghez vigyem: Miskolcon beszéljek az embereknek Rólad, Krisna. Köszönöm, hogy ilyen kacifántosan alakítottad az elmúlt 10 évet, érzem, hogy ide Te vezettél engem.

A Yamuna című folyóirat nulladik száma itt debütált :-)

Hálaadó tűzszertartás - Pram Kunja-n már évek óta van tavasszal és ősszel Bhumi Devi-nek /Földanyának/ egy Agnihotra.

Hare Krisna!