Új fejléc

Kedves Krisna!

Amint Látod, (illetve a kedves olvasóim is észrevették már) megváltozott a blog fejléce.
Hamarosan ünnepelni fog a blogom (de ez még titok ;-) ), s kellett már egy kis ránc-felvarrás is az oldalhoz. Nem vagyok egy nagy web designer, ezért eléggé kezdetlegesnek tűnhet ez a fejléc, de mégis félnapomba tellett ezt is összehozni.
Azért leírok pár sort a kisebb képekről, mivel jobbbára példaképeimet tettem rá:

Sríla Prabhupada akit szerintem nem kell itt bemutatnom senkinek. Egy igazi acarya, aki életével tanított minket, annyira majulátlanul élt a bhakti yoga szerint. Mindenét Neked ajánlotta fel, Krisna. A tetteit, a szavait és a lelkét. Egyedül hozta el a vaisnava tudás legjavát Indiából a nyugatra, s végtelen Kegyéből kifolyólag a legelesettebeket is tanította, prédikált Rólad.

Bhakti Abhay Narayana Maharaja: Sríla Prabhupada első magyar  származású tanítványa, aki azt az utasítást kapta Prabhupada-tól, hogy a Vasfüggönyön túl is segítse a prédikációt. Nem volt egy egyszerű feladat, az szent, de végtelenül sok praktikus ötletet vetett be, s később a tanítványai is, hogy a határon áttudják csempészni az első magyar nyelvű Bhagavad Gítákat és Srí Isopanisádot, illetve különféle házakban, szobákban megtarthassák a programokat, aratikat. Mai fejjel fel sem foghatjuk, mekkora áldozatot és kockázatot vállalt Narayana Maharaja, hogy itthon prédikáljon Rólad, kedves Krisna!

Bhakti Aloka Paramadvaiti Maharaja, Gurudévám. Róla már oly sokat regéltem eme blog hasábjain. Több mint 40 éve van a Szolgálatodban, ugyanis 1972-ben avatta fel Prabhupada, s azóta is töretlenül viszi a ráruházot feladatot, hogy mindenkinek beszéljen Rólad, illetve példamutató életével mindannyiunknak példát mutasson. Hihetetlenül Kegyes mindenkihez. Ezért sem értem, hogy tudott egy olyan rossz embert elfogadni tanítványának, mint amilyen én vagyok.

És természetesen ott van a kedvenc képem Rólad is a fejlécen, Krisna! Ha erre a képre nézek, s Lótusszemeidbe tekintek, azonnal rájövök, milyen hülye is voltam, hogy a Lelki Világból lekéredzkedtem ide a szenvedésekkel teli anyagi Világba.
Ez a kép nekem a maga tömör transzcendentális boldogság. Egy kis oázis ebben a zord világban.
Nem tudom, ki festette Rólad, de örök hódolatom neki is, amiért ilyen szépen lefestett Téged. Belülről én mindig így látlak Téged( vidám, kedves, törődve néz rám), de remélem egyszer megérdemlem azt, hogy a szemeim előtt is így feltárod Magadat előttem.

Hare Krisna!