Fura érzés munka nélkül lenni. Mint tudod, 10 éve, 18 éves korom óta szinte minden nap volt valami munkám, 1 hétnél tovább soha nem voltam távol a munkától. Most már 2 hete, hogy nem dolgozok a nyomdában, de érdekes módon annyira nem zavar. Persze jobban örülnék, ha valahogyan le tudnám foglalni magamat, ám jelenleg az sem biztos, hogy amiért dolgozok, azért pénzt kapnék, mert egy nem túl távoli országban már napok óta zárva vannak a bankok a válság miatt.
Furcsa, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy hányra kell beérnem a munkahelyre, s melyik paraszt kolléga fog felidegesíteni engem. Persze nem akarok a ló túloldalára esni, nem is akarok eltunyulni.
A legjobb megoldás az volna, ha valahogy a bhaktáid között tudnék elhelyezkedni, kedves Krisna!
Az eddigi munkahelyeimen végig azt éreztem, hogy maya egyre jobban magával ránt engem, akármennyire is ellen akarok állni.
Ezekben a napokban viszont Krisnananda Prabhu egy elbeszélése jutott eszembe, amikor Pestről költözött le az épp akkor alapított Nandafalvára:
"Nem volt semmilye pár ruhán kívül és felajánlós szetten kívül, úgy ment le Pestről Csongrád megyébe autóstoppal, s mégis egy óriási nagy szabadságot érzett, hogy nem kell függenie semmi olyan dologtól, ami az előtt rabul ejtette."
 |
| Az összepakolt cuccaink, még Zalaegerszegen |
Nem pontos ez az idézet, mert hang leckén hallottam, nem írásban, de ez a lényege. Most nekem is csak 2 táska ruhám van, plusz az oltárfelszerelésem és a laptopom, amiről írok (mely úgy mellesleg hétfőn lesz 5 éves :-) ), plusz feleségemnek is 2 csomag ruhája van. Így, hogy kevesebb dolog felett kell őrködnünk, kevesebb tárgyunk van a közelünkben, tényleg könnyedebb érzés.
Most egyenlőre nagymamámnál vagyunk, Szegeden - neki jól jött, hogy ide jöttünk, mert beteg, s így tudunk figyelni rá. Aztán majd valahogy biztos alakul még a helyzet, mert semmi sem állandó, így ez az állapot sem.
Hare Krisna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése