Kedves Krisna!
Mindenek előtt (és picit utólag is) szeretném mély hódolatommal együtt köszönteni egyik legkegyesebb formád Caitanya Mahaprabhu-t a megjelenési napján ezen blogomon is!
Tegnap voltunk Nandafalván Gaura Purnima alkalmából. Most jóval kevesebben voltak, mint a tavalyi rendezvényen, bár ennek a rossz idő is az oka lehet - most felváltva szakad az eső, illetve jön a hó erős széllel. Az Úr Indra egy picit furán viselkedik, hogy mit ne mondjak:-)
Jó érzés volt részt venni Nandán a Gaura Purnim-on. Most egyáltalán nem is volt kedvem haza menni, de sajnos most csak 4-5 órát tudtunk ott lenni.
Egy kedves muzeológus ismerősünk vitt ki amúgy minket kocsival, a feleségével együtt. Róla annyit érdemes tudni, hogy a nandafalvi bhaktákról ír egy könyvet, s a héten tőlem és feleségemtől, Vrajadham-tól is kért egy amolyan interjút, ahol arra válaszoltunk, hogy mi vesz rá valakit ma Magyarországon, hogy egy keleti vallást választ.
Amúgy ez a hét elég kellemetlen volt nekem itt Szegeden. Sajnos megint elő jött rajtam az alvás zavar. Több, mint egy héten át 3 órát aludtam csak éjjelente, többet nem tudtam, csak forgolódni. Sokk a stressz rajtam, mert nem tudom, hogy pl holnap mi lesz - már-már napról napra élünk. Nekem sehonnan nem válaszoltak vissza munkaadók, Vrajának meg igen, de abban se nagyon van köszönet, mert inkább rabszolgának nézik az embert itt, mint dolgozónak(az egyik munkaadó közölte vele, hogy itt nincs szabadnap, hétfőtől vasárnapig folyamatosan dolgozni kell).
Persze ezek anyagi dolgok, nem is a meggazdagodás a cél, hanem csak az, hogy magunkat tisztességesen fenn tudjuk tartani valahogy. Ám pont a tegnapi leckében mondta Krisnananda Prabhu, hogy egy Babaji-nak a fehér ruháján és a japa láncán kívül semmi kézzelfogható tulajdona nincs, mégis megvannak. Igaz, ebben meg az a buktató, ha sok tanítványa van, akik meg pénzzel akarnák elhalmozni, s nagy a kísértés.
Picit sajnálom mondjuk, hogy vissza jöttünk Göteborgból, mert nem tudom, hogy megint erőből gondolkodtam e, hogy vissza jöttünk, vagy sem. Mert az tény, hogy aki ígért, hogy lesz munkánk, vissza lépett, s a pénz is kevés volt, hogy hónapokat várjunk, de az ottani bhaktákkal jó volt társulni, mert rengeteget tanultunk tőlük az alatt az egy hét alatt. Majd elválik, hogy jól döntöttünk e, én bízok benne, kedves Krisna, hogy a terved része volt ez az utunk is.
Zárásként itt egy kis videó a képeinkből. Ezek inkább a várost mutatják, nem annyira lelki témájú, de azért remélem tetszik mindenkinek:-) A zenéje meg egy amatőr Svéd IDM stílusú zenész, akinek már nem is tudom a nevét, csak annyit jegyeztem meg, hogy Svéd, s teljesen olyan a zenéje, ahogy láttam Svédországot.
Hare Krisna!
2013. március 31., vasárnap
2013. március 21., csütörtök
Szabadság
Kedves Krisna!
Fura érzés munka nélkül lenni. Mint tudod, 10 éve, 18 éves korom óta szinte minden nap volt valami munkám, 1 hétnél tovább soha nem voltam távol a munkától. Most már 2 hete, hogy nem dolgozok a nyomdában, de érdekes módon annyira nem zavar. Persze jobban örülnék, ha valahogyan le tudnám foglalni magamat, ám jelenleg az sem biztos, hogy amiért dolgozok, azért pénzt kapnék, mert egy nem túl távoli országban már napok óta zárva vannak a bankok a válság miatt.
Furcsa, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy hányra kell beérnem a munkahelyre, s melyik paraszt kolléga fog felidegesíteni engem. Persze nem akarok a ló túloldalára esni, nem is akarok eltunyulni.
A legjobb megoldás az volna, ha valahogy a bhaktáid között tudnék elhelyezkedni, kedves Krisna!
Az eddigi munkahelyeimen végig azt éreztem, hogy maya egyre jobban magával ránt engem, akármennyire is ellen akarok állni.
Ezekben a napokban viszont Krisnananda Prabhu egy elbeszélése jutott eszembe, amikor Pestről költözött le az épp akkor alapított Nandafalvára:
"Nem volt semmilye pár ruhán kívül és felajánlós szetten kívül, úgy ment le Pestről Csongrád megyébe autóstoppal, s mégis egy óriási nagy szabadságot érzett, hogy nem kell függenie semmi olyan dologtól, ami az előtt rabul ejtette."
Nem pontos ez az idézet, mert hang leckén hallottam, nem írásban, de ez a lényege. Most nekem is csak 2 táska ruhám van, plusz az oltárfelszerelésem és a laptopom, amiről írok (mely úgy mellesleg hétfőn lesz 5 éves :-) ), plusz feleségemnek is 2 csomag ruhája van. Így, hogy kevesebb dolog felett kell őrködnünk, kevesebb tárgyunk van a közelünkben, tényleg könnyedebb érzés.
Most egyenlőre nagymamámnál vagyunk, Szegeden - neki jól jött, hogy ide jöttünk, mert beteg, s így tudunk figyelni rá. Aztán majd valahogy biztos alakul még a helyzet, mert semmi sem állandó, így ez az állapot sem.
Hare Krisna!
Fura érzés munka nélkül lenni. Mint tudod, 10 éve, 18 éves korom óta szinte minden nap volt valami munkám, 1 hétnél tovább soha nem voltam távol a munkától. Most már 2 hete, hogy nem dolgozok a nyomdában, de érdekes módon annyira nem zavar. Persze jobban örülnék, ha valahogyan le tudnám foglalni magamat, ám jelenleg az sem biztos, hogy amiért dolgozok, azért pénzt kapnék, mert egy nem túl távoli országban már napok óta zárva vannak a bankok a válság miatt.
Furcsa, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy hányra kell beérnem a munkahelyre, s melyik paraszt kolléga fog felidegesíteni engem. Persze nem akarok a ló túloldalára esni, nem is akarok eltunyulni.
A legjobb megoldás az volna, ha valahogy a bhaktáid között tudnék elhelyezkedni, kedves Krisna!
Az eddigi munkahelyeimen végig azt éreztem, hogy maya egyre jobban magával ránt engem, akármennyire is ellen akarok állni.
Ezekben a napokban viszont Krisnananda Prabhu egy elbeszélése jutott eszembe, amikor Pestről költözött le az épp akkor alapított Nandafalvára:
"Nem volt semmilye pár ruhán kívül és felajánlós szetten kívül, úgy ment le Pestről Csongrád megyébe autóstoppal, s mégis egy óriási nagy szabadságot érzett, hogy nem kell függenie semmi olyan dologtól, ami az előtt rabul ejtette."
 |
| Az összepakolt cuccaink, még Zalaegerszegen |
Nem pontos ez az idézet, mert hang leckén hallottam, nem írásban, de ez a lényege. Most nekem is csak 2 táska ruhám van, plusz az oltárfelszerelésem és a laptopom, amiről írok (mely úgy mellesleg hétfőn lesz 5 éves :-) ), plusz feleségemnek is 2 csomag ruhája van. Így, hogy kevesebb dolog felett kell őrködnünk, kevesebb tárgyunk van a közelünkben, tényleg könnyedebb érzés.
Most egyenlőre nagymamámnál vagyunk, Szegeden - neki jól jött, hogy ide jöttünk, mert beteg, s így tudunk figyelni rá. Aztán majd valahogy biztos alakul még a helyzet, mert semmi sem állandó, így ez az állapot sem.
Hare Krisna!
2013. március 19., kedd
Svédország
Kedves Krisna!
Sikeresen megérkeztünk Svédországba. És mint tudod, azóta sikeresen haza is érkeztünk onnét.
Sajnos, mivel itt lent, az anyagi világban a dolgok rendre nem úgy működnek, ahogy eltervezzük, vissza jöttünk. Most nem akarok kitérni részletesen ezen a fórumon a miértek részleteire, anyagi vonzalmaira.
Ám természetesen benne volt a dologban a honvágy is, mint mozgató rugó. Ott messze, fenn Északon döbbentem rá arra, hogy mekkora tettet vitt véghez Sríla Prabhupada avval, hogy idősen nekivágott a nagy útjának Indiából Amerikába, hogy teljesítse Lelki Tanítómestere kérését, hogy prédikáljon Nyugaton. Ő otthagyott egy csomó mindent, s egy teljesen ismeretlen helyre utazott. Nekem annyi "előnyöm" volt, hogy nem egyedül, hanem feleségemmel, illetve Istentestvéreim is vártak ott, tehát nem is materialistákkal voltam körülvéve, s végig meg volt oldva az, hogy a Neked felajánlott ételt ehessem, kedves Krisna!
Belegondoltam abba, hogy Lelki Tanítómesterem is már évtizedek óta járja tanítványaival a világot, szinte soha nem pihen meg ugyanazon a helyen, csak utazik, hogy Rólad prédikáljon. Én meg arról panaszkodtam feleségemnek, hogy milyen szokatlan, hogy messze van a családunk, barátaink, s mennyire más ez a kultúra, mint amit megszoktunk. Mert valamivel másabb kultúra van ott, az tény.
Itt jöttem rá, hogy én még porszemnek sem vagyok való Lelki Tanítómesterem Lótuszlábán, hogy egy ilyen kis kiruccanás után honvágyat érzek haza. - de hangsúlyozom, nem csak e miatt tértünk haza :-)
Ami viszont feledhetetlen volt, az az, hogy rengeteg nemes lelkű bhaktát ismerhettünk meg. Elsősorban Makhan Chor Prabhu-t, aki rengeteget segített avval, hogy befogadott minket a házába, s ott lakhattunk nála. No meg remek szakács is volt!:-) - de persze amiben lehetett, segítettük a háztartását, s tanultunk tőle vegán recepteket is:-)
Az ottani központ, a Nimai Huset egy kis, régi boltból kialakított templom. Rendkívül kicsi, ám erőteljes központ, nagyon kedves bhaktákkal.
Az nap, amikor megérkeztünk, arra a napra volt meghirdetve B.A. Sridhar Maharaja programja. (itt általában szombatonként vannak a nagy programok, lakomák).
Ő egy Prabhupada tanítvány, az első bhakta Lengyelországban, de egy itteni egyetemen tanított is, tehát jól ismerik az itteni bhakták is.
Tavaly nyáron Nandafalván találkoztunk is vele, de most tudtunk egy picit beszélgetni is.
Utána meg óriási nagy kirtant csaptunk a vezetésével az alsó szinten kialakított teremben.
Kedves Krisna! Köszönöm Neked, hogy evvel a Leckéddel feltártad előttem, hogy nekem nem az az utam, hogy egy messzi országban éljek, s megmutattad nekem, hogy mennyire apró vagyok az olyan nagy utazó Szentekhez képest, mint Gurudévám és Sríla Prabhupada. Rengeteg más óriási lélekkel megáldott bhaktával és emberrel találkoztunk Svédországban, akiket itt nem említettem meg, s jó érzés tudni, hogy amerre járunk, mindig talál az ember egy-egy jóakarót.
Hare Krisna!
Sikeresen megérkeztünk Svédországba. És mint tudod, azóta sikeresen haza is érkeztünk onnét.
 |
| A Nimai Huset oltára, Göteborgban |
Sajnos, mivel itt lent, az anyagi világban a dolgok rendre nem úgy működnek, ahogy eltervezzük, vissza jöttünk. Most nem akarok kitérni részletesen ezen a fórumon a miértek részleteire, anyagi vonzalmaira.
Ám természetesen benne volt a dologban a honvágy is, mint mozgató rugó. Ott messze, fenn Északon döbbentem rá arra, hogy mekkora tettet vitt véghez Sríla Prabhupada avval, hogy idősen nekivágott a nagy útjának Indiából Amerikába, hogy teljesítse Lelki Tanítómestere kérését, hogy prédikáljon Nyugaton. Ő otthagyott egy csomó mindent, s egy teljesen ismeretlen helyre utazott. Nekem annyi "előnyöm" volt, hogy nem egyedül, hanem feleségemmel, illetve Istentestvéreim is vártak ott, tehát nem is materialistákkal voltam körülvéve, s végig meg volt oldva az, hogy a Neked felajánlott ételt ehessem, kedves Krisna!
Belegondoltam abba, hogy Lelki Tanítómesterem is már évtizedek óta járja tanítványaival a világot, szinte soha nem pihen meg ugyanazon a helyen, csak utazik, hogy Rólad prédikáljon. Én meg arról panaszkodtam feleségemnek, hogy milyen szokatlan, hogy messze van a családunk, barátaink, s mennyire más ez a kultúra, mint amit megszoktunk. Mert valamivel másabb kultúra van ott, az tény.
Itt jöttem rá, hogy én még porszemnek sem vagyok való Lelki Tanítómesterem Lótuszlábán, hogy egy ilyen kis kiruccanás után honvágyat érzek haza. - de hangsúlyozom, nem csak e miatt tértünk haza :-)
Ami viszont feledhetetlen volt, az az, hogy rengeteg nemes lelkű bhaktát ismerhettünk meg. Elsősorban Makhan Chor Prabhu-t, aki rengeteget segített avval, hogy befogadott minket a házába, s ott lakhattunk nála. No meg remek szakács is volt!:-) - de persze amiben lehetett, segítettük a háztartását, s tanultunk tőle vegán recepteket is:-)
 |
| Program B.A. Sridhar Maharaja-dzsal |
Az ottani központ, a Nimai Huset egy kis, régi boltból kialakított templom. Rendkívül kicsi, ám erőteljes központ, nagyon kedves bhaktákkal.
Az nap, amikor megérkeztünk, arra a napra volt meghirdetve B.A. Sridhar Maharaja programja. (itt általában szombatonként vannak a nagy programok, lakomák).
Ő egy Prabhupada tanítvány, az első bhakta Lengyelországban, de egy itteni egyetemen tanított is, tehát jól ismerik az itteni bhakták is.
Tavaly nyáron Nandafalván találkoztunk is vele, de most tudtunk egy picit beszélgetni is.
Utána meg óriási nagy kirtant csaptunk a vezetésével az alsó szinten kialakított teremben.
Kedves Krisna! Köszönöm Neked, hogy evvel a Leckéddel feltártad előttem, hogy nekem nem az az utam, hogy egy messzi országban éljek, s megmutattad nekem, hogy mennyire apró vagyok az olyan nagy utazó Szentekhez képest, mint Gurudévám és Sríla Prabhupada. Rengeteg más óriási lélekkel megáldott bhaktával és emberrel találkoztunk Svédországban, akiket itt nem említettem meg, s jó érzés tudni, hogy amerre járunk, mindig talál az ember egy-egy jóakarót.
Hare Krisna!
2013. március 4., hétfő
Valami új kezdete
Kedves Krisna!
Holnap indulok Zalából el, feleségemmel. Itthagyjuk magunk mögött az itteni életünket. Nagyon sok tervem, tervünk volt itt, de ezer dolog vágott közbe. Voltak dolgok, melyekről én is tehettem, voltak, melyek tőlem kívül álló okok voltak, de a legjobban az volt rossz számomra, hogy messze voltak tőlem a bhakták. A szabályzó elveket még be lehet tartani nélkülük, de a másik fontos dolgot, miszerint társuljunk a bhaktákkal itt nem tudtuk megoldani, mivel messze voltak tőlünk.
Ezt amostani költözésünket viszont Gurudévámnk és Istentestvéreink Kegyéből tudjuk megvalósítani.
Holnap reggel bezárjuk magunk mögött az ajtót és egy múltat, hogy elinduljunk egy új felé. Ahol többet tudunk társulni bhaktákkal.
Hare Krisna!
Ezt amostani költözésünket viszont Gurudévámnk és Istentestvéreink Kegyéből tudjuk megvalósítani.
Holnap reggel bezárjuk magunk mögött az ajtót és egy múltat, hogy elinduljunk egy új felé. Ahol többet tudunk társulni bhaktákkal.
Hare Krisna!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)