Gurudévám Kegyéből július 26.-ikán 10:20 magasságában felavatást kaptam, s a Dhamesvara dasa lelki nevet kaptam.
Az egész a Nandafalvi Mélán történt, ami lényegében egy hetes nemzetközi vaisnava találkozó. Sok emelkedett személyiséggel tudtam itt találkozni, akikkel itt az új lakóhelyünkön, Zala megyében nem igazán volna rá lehetőségünk.
Az avatás előtti napok igazi próbatételekkel voltak számunkra teli: engem először két darázs csípett meg (rengeteg volt), először kánikula tikkasztott mindenkit, majd mindent szétáztató esőt küldött Indra, nekünk egy olyan kölcsön sátrunk volt, ami simán beázott volna, de a nandfalvi bhakták kegyéből aludhattunk a templomban, ami a kőlapot jelentette, de legalább a Te múrtid közelében lehettünk akkor is, Krisna.
Elszoktam már én is a sátorozástól a nagyvárosban, de még így is nagyon jól éreztük magunkat a legrégebbi hazai vaisnava közösségben.
Sikerült öcsémet is egy fél nap erejére elhozni Nandára, s neki is nagyon tetszett ez a lelki közösség. Mivel neki a hobbija az amatőr filmezés és vágás, az alábbi videóját közzé is teszem tt, a nagyérdemű előtt:
Mivel ő (még) nem bhakta, nem teljesen a templomi dolgokra koncentrál a videója, hanem az emberekre (bhaktákra) és a tájra, de azért 16 éves korához képest egész korrekt lett :-)
Maga az avatás szép volt, 12-en kaptunk Gurudévámtól, Bhakti Aloka Paramadvaiti Maharaja-tól avatást. Én voltam a sorban a harmadik, feleségem a negyedik, akit felavatott. Én a fogadalomtételnél megfogadtam a négy szabály betartását, a napi minimum 16 japa kört, hogy mindig segítem Lelki Tanítómesteremet és a bhaktákat, valamint mindig beszélek a nagy acarya-k
Srí Dhamesvara múrtija Indiában
és a Krisna, azaz a Te Transzcendentális kedvteléseidről mindenkinek, amikor csak lehetőségem van rá. Utána megkaotam a 3 soros kunti-malám, a japa láncomat és a lelki nevemet, melyet egy múrti-ról kaptam. Lelki Tanítómesterem azt mesélte erről, hogy az Úr Caitanya Mahaprabhu egyik kivételesen kegyes formája.
Feleségem egyébként Vrajadhama devi dasi nevet kapott.
3 napot tölthettem el ebben a lelki családban, de sajnos avatásunk után pár órával már vissza kellett mennünk Szegedre, mert nagyon zsúfolt volt így is a programunk. Óriási nagy kegy volt, hogy ezt a néhány napot mégis eltudtuk itt tölteni Mesteremmel és azzal a rengeteg aranszívű bhaktával, akikkel társulni tudtam, bhajanozni és megtisztelni a Neked felajánlott prasadamot :-)
Hamarosan részletesebben és sűrűbben fogok írni a blogba is, mert része a fogadalmamnak. :-)
Szeretném folytatni a héten megkezdett írásomat, amiben a tavasszal történt dolgokat mesélem el a blogot olvasóknak.
A tavasz folyamán párommal elkezdtünk Pesten az Almássy téren található ashramba járni, melyet Harijana Maharaja nyitott meg idén, az év elején. Már február magasságában mondták, hogy április-május körül tiszteletét teszi itt Bhatki Aloka Paramadvaiti Maharaja, akinek már év elején írtunk Erával, hogy szeretnénk a tanítványai lenni - Govinda Maharaja ajánlásával.
Telt-múlt az idő, amikor eljött a nap, április 19. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy estét lesz itt, aztán utazik is tovább a tanítványaival.
Jómagam (beteg)szabit vettem akkor ki, hogy végig az ashramban tudjak lenni, amíg itt van. Sajnos addigra el fogyott az éves szabadságkeretem, mert a BKV-nál egy adminisztrációs hiba miatt közel 4 hétig nem vezethettem, aztán mivel április 28.-ikán felmondtam, időarányosan visszakaptam a szabijaimat, de ez egy fura mellék száll, amit most nem fejtek ki :)
Tehát, már kora reggel ott voltunk mi is segíteni, söprögetni, díszíteni. Folyamatosan mentek a telefonok, hogy még mennyi idő van az érkezésig, s az izgalom is a tetőfokára hágott. Harijana M. is egyszer teljesen eltűnt, senki sem tudta, hogy hová, pedig rajta volt a sáfrány színű kötény is, holott ő nem igazán mutatkozik így Pesten az utcán - aztán kiderült, hogy csak kocsival ment el virágokért.
Közben jött a következő telefon, hogy fél óra múlva itt van Paramadvaiti Maharaja. Gyorsan az emeletre vezető lépcsőt kezdtem el mosni, amikor lentről, a büfé részből (ahonnan be lehet jönni az utcáról is) hallom, hogy valaki fura akcentussal hangosan köszön: Haribol! Haribol! - azt hittem, hogy az egyik külföldi tanítványa érkezett meg Gurudévnek, hát lenézek. Nem. Paramadvaiti Maharaja volt az, picit hamarabb érkeztek meg. Én meg ott láttam magam előtt, airől csak eddig képeket meg videókat láttam, s rengeteg történetet arról, mennyire végtelen kegye van mindenkivel szemben. Gyorsan lehajoltam előtte, s köszöntem Neki, aztán felrohantam Harijana M. szobájához, hogy jöjjön gyorsan, mert már itt vannak. Az lehetetlen, még van 20 perc, mondta. Én meg mondtam, hogy ilyennel nem viccelek.
Lejött ő is, meg mindenki összesereglett a büfé résznél, hogy együtt köszöntsük. Itt lettünk végülis bemutatva Neki Erikával.
A Föld-napi előadás
Ezen a napon egy Földnapi rendezvény keretében volt itt, hogy előadásokat tartson az öko-jóga falvakról. Dél Amerikától Ázsiáig a Föld minden pontján vannak tanítványai, akik ilyen öko-jógafalvakat alapítottak (a legtöbbet Dél Amerikában, de pl Nandafalva is annak számít). Ezek este hétre voltak meghírdetve, addig a konyhában segítettem, meg kimentünk páran az utcára is szórólapozni az esti meg a másnap programmal kapcsolatosan.
Az esti program után volt lehetőségünk egy 5 percet beszélni Vele, Kesava Maharaja tolmácsolásával (magyarul nem beszél, mi meg nem túl választékosan angolul).
Legelőször is arról, hogy mi már januárban írtunk Neki levelet, hogy szeretnénk, ha elfogadna minket tanítványának. Mérhetetlen Kegyéből elfogadott minket, s én teljesen autómatikusan leborultam előtte, hogy a hódolatomat ajánljam fel Neki. Gyorsan mondta, hogy álljak fel, s átölelt minket. - Igen, ez annyira jellemző volt Gurudévre, amikor megérkezett. Az összes tanítványát átölelte, s mindenkinek azonnal tudta a nevét. Ilyet az én anyagi gondolkodású agyammal még nem láttam, hogy ennyire emlékezhet valaki ennyi emberre. Dehát egy Guru több, mint egy átlag ember.Amikor átölelt, miután, végérvényesen elfogadott tanítványának, akkor sem azt éreztem, hogy egy átlagos ölelés lenne ez: Vrindavana-ban éreztem magam.Érdekes történet, hogy nemsokkal később mondta Harijana Maharaja, hogy még egy napot tölt Pesten Gurudév, mert nagyon tetszik neki az új ashram, jól érzi magát itt.
Másnap reggel a lecke után egy másik kegyben volt részem: megkaptam a virágfüzérét, amit a reggeli program alatt hordott a nyakában. Mit ne mondjak, nagyon meg voltam illetődve :-D
Ez a nap is hasonló volt, mint az előző abból a szempontól, hogy Segítettünk a bhaktáknak, hogy minden rendben zajlódjon le. Annyiból volt csak másabb, hogy még több bhakta volt itt, így kész nektár volt a hangulat. 2-3 órát, ha aludtunk napok óta, de nem igazán éreztem meg ilyen környezetben.Az esti előadás előtt egy közel órás kírtant tartottunk. Hihetetlen jó volt az egész. Közben az utcáról estek be az érdeklődők, s ők is csatlakoztak hozzánk, pedig jobbára csak annyit tudhattak, hogy egy Föld- napi rendezvény, láthatóan néhányan meglepődtek, hogy a Maha-Mantrát énekeljük, de csatlakoztak az énekléshez ők is.
Az előadás után megint volt 5 percre alkalmunk személyesen Gurudévánkkal beszélni. Elmeséltük Neki, hogy mi nemsokára költözünk Zala megyébe le, s nekünk is vannak hasonló terveink, hogyegy öko farmszerűséget hozzunk létre, s szeretnénk kérni hozzá az Áldását, vagy a véleményét. Mondta, nekünk, hogy ez nagyon nehéz lesz, s ne kapkodjunk a földvásárlással sem. Arra kért meg minket, hogy néhány területet, parasztházat fotózzunk le, s mutassuk meg majd Neki a Mélán nyáron, hogy egészen pontosan milyen is a környék itt Zalában.
Lényegében ez a történetem arról, hogy milyen is volt először találkozni Gurudévámmal. Előtte nem tudtam elképzelni, miért dícsérik ennyire a tanítványai, ám mikor először találkoztam vele, éreztem, hogy körülötte még a levegő rezgése is más, mint ahogy melletted képzelem el, kedves Krisna. Úgy érzem, áprilisban az Univerzum legkegyesebb, legjobb Lelki Tanítómestere fogadott el minket tanítványának.
Sríla Bhakti Aloka Paramadvaiti swami ki jaya! Sríla Prabhupada ki jaya!
Nagyon sok minden történt már megint kis életemben a tavasszal, s időm se volt írni a naplót.
Kezdjük szerintem sorba szedve a legfontosabbakat:
Gaura Purnima alkalmából sikerült lejutnunk Nandafalvára, ahová a már előző bejegyzésben említett Nityananda Trayodasi alatt tomboló országos hóvihar miatt nem jutottunk le. Most szerencsés volt, jó volt az idő a reggeli mínuszokat leszámítva, s Indra sem áldott meg minket semmilyen csapadékkal sem :-)
Erika, menyasszonyom most volt először Nandán, én már másodszor. Vonattal jöttünk, s Kisteleken várt ránk kocsival Govinda Maharaja, aki tovább vitt minket. Nandafalván addigra már javában ment a sütés-főzés a konyhában, s szálingóztak a bhakták is, de az egésznek megmaradt a családias hangulata is, mint amilyen szilveszterkor volt az egri bhaktákkal.
Maga a templom épülete most épp zárva volt, mert pár héttel előtte kezdődött a renoválása: teljesen szétrágták az egerek a szigetelését, ezért szökött ki a meleg a téli hónapokban, s az épület fűtését is átalakítják fára, mert ezt most gázzal fűtik, ami sokszorosan drágább. De inkább hagyjuk ezeket az anyagi dolgokat!
Caitanya Mahaprabhu megjelenési napját jöttünk megünnepelni, mely a régi, kisebb templomban (átalakított parasztház) volt, de sok jó bhakta kis helyen is elfér :-) Részt vettünk a déli aratin meg történeteket hallgattunk, s közösen bhajanoztunk. Aztán a végén amolyan előavatást kaptunk. Kesava Maharaja szavaival élve menedéket vettünk ennél a lelki családnál. Mint tudod, kedves Krisna, az elmúlt két évben, mikoris megismertem a Szent Neveidet, a vaisnavizmust, meg a bhaktákkal való társulást, sokáig mérlegeltem, hogy a sok közösség, lelki család közül melyik is a legjobb. Az utóbbi bejegyzések (nagyjából 2011 augusztusáig) már konkrétan erről szóltak. És ez a keresős időszak most ezen a napon lezárult, menedéket kaptunk ennél a csodálatos Lelki családnál.
Sajnos Gaura Purnimán sokáig nem lehettünk ott, mert másnap már vissza kellett mennem dolgozni, Pestre, de ez a pár óra így is feledhetetlen élmény volt számunkra. Majd júliusban több napig remélem élvezhetem a Mélán az e Lelki Családda való társulást, s hogy közösen szolgálhtjuk Lótuszlábadat, Krisna!
Még utoljára egy háromnegyed órás videót azért feltennék erről a napról, melyet Visvanath prabhu meg én rögzítettünk:
