2011. január 22., szombat

2011 január 22

Kedves Krisna!

"Művelődési ház" a Kali-yuga-ban
Sajnos nagyon szomorú vagyok az embertársaim miatt! :-(  Valamelyik nap éppen beszélgettem a kollégáimmal a pihenőidő alatt, s szóba jött az, hogy a villamos megállókban februártól nem lehet dohányozni. Az egyik kollégám - aki családos apuka - tisztára kikelt magából, hogy megszabják neki, hogy hol nem lehet dohányozni. Még veszekedett is velünk, hogy neki ne mondja meg senki, hogy hol gyújt rá, ő ott mérgezi magát, ahol akarja. Csak azt felejti el (sok embertásrsával egyetemben), hogy evvel nem csak magát mérgezi, s ezt a rendeletet ezért is hozták. Az, hogy a csikkek mekkora szemetet okoznak, már meg sem említem.
A másik, amin kiakadtam, hogy szóbakerült egy másik kollégámmal az ivás, mint alkohol formályában. Megemlítettem neki, hogy én már lassan egy éve nem ittam semmi alkoholt, erre mondta, hogy most már ő is egyre ritkábban iszik. 3-4 naponta..... Ha ez neki ritka, akkor mi volt a sűrű? Mondjuk én azelőtt sem voltam nagy ivó, inkább csak baráti összejöveteleken ürítettem a garatra, néha 4-5 havonta csak, de nem értem, miért jó az embereknek, hogy mérgezik magukat ezekkel a vackokkal. Mondjuk mondhatom az én esetemet is, hogy jómagam energia italokkal mérgeztem magam, de azt nem tartom olyan veszélyesnek, mint az idegmérgeket (nikotin és alkohol). Mondjuk egyre jobban belemerülünk a Kali-yugába, megértem, hogy az emberek ezt élvezik, de nekem rossz érzés rájuk nézni, mert látom a szemükben, hogy nem élvezik az életüket, vagy ha mégis mosolyognak valamiért, akkor sem teljesen őszinte, vagy nem teljesen vidám az a  mosoly. Míg ha egy bhaktára nézek rá, csak őszinte örömöt látok rajta, mert megtalált Téged.
Visvámítra múni
 Nemrég mesterem mesélt egy történetet Visvámítra múni-ról, aki szintén szerette volna, ha az emberek boldogabbak lennének az által, hogy nem kellene gyermeket nemzeniük, hanem a gyerekek egy fán teremnének, s így mindenkinek lenne ideje és energiája arra, hogy Rajtad meditáljon. De Te lejöttél hozzá, elmondtad neki, hogy a dolgok nem így működnek, de mivel Láttad, hogy jszándékból és szeretetből készítette (volna) Visvámítra múni a fán termő gyermekek "koncepcióját", a félkész dolgot meghagytad, s így született meg a kókuszdió.

Örülnék, ha több ismerősöm is megtudna hódolni Lótuszlábaid előtt, hogy tényleg tudják élvezni az életüket, s  megtalálják a természetes közegüket, hogy szolgáljanak Téged, de hihetetlenül nehéz feladatnak tűnik. Mindenestre akiknek beszélek Rólad, s láthatan érdeklődnek is Irántad, azok pont azokon a helyeken bukkannak fel, ahol legkevésbé számítok rá, úgyhogy nem adom fel! :-)

Ahogy Sríla Prabhupáda mondotta, a "Lehetelen az ostobák kifejezése",  amit próbálok mindig szem előtt tartani.

Hare Krisna!  

2011. január 20., csütörtök

2011 január 20

Kedves Krisna!

Elnézést, hogy hanyagoltam ezt a kis nyilvános naplót. Biznyára tudod (de azért az idetévedőknek leírom), hogy sok minden nem történt velem, ellenben a rendszeres időjárás változások végett a fejem sokat fájt, s ezért sem írtam ide.
Már egy ideje járok egy tanácsadói körbe, ahol egy tapasztalt bhakta vezetésével szoktunk beszélgetni különféle lelki dolgokról, bhajanozunk Neked, majd a prasadamodat tiszteljük meg. 1-2 hónapja kezdett kialakulni az állandó létszám, akikkel péntek délutánonként yzoktunk össze jönni, s meg kell, hgoy mondjam, nagyon jól érzem velük magamat. Amint ki jön a jó idő, lesz egy csomó közös programunk, amit a szabadban tartunk (kirándulás, utcai bhajan, talán harinama is:-)).
Elsősorban inkább kezdő bhakták járnak erre a tanácsadói körbe, akik nemrég kezdtek ismerkedni a vaisnavizmussal, ellenben, aki tartja (Gunagrahi prabhu) már tizenöt évnél régebb óta szolgál Téged, s az alatt az 1 év óta, amióta ismerem, nagyon megszerettem, majdnem apámként tekintek rá, mert érzem rajta, hogy gondoskodik arról, hogy minél jobb bhakták legyünk, s hogy ne vesszünk el.
Vasárnap szervezett egy olyan programot nekünk, hogy bementünk mindannyian Mangala arati-ra (reggeli Istentisztelet, 4:30-kor kezdődik), mert kiderült, hogy sokan még nem jártak reggeli programon, s ezt be kellett pótolni :-) Akik most voltak először, mind mondták, hogy nagyon tetszett nekik, legközelebb is szeretnének jönni.
Reggeli prasadomon beszélgettem az egyik sráccal, aki nemrég csatlakozott a tanácsadói csoportunkhoz, s kiderült, hogy sokmindenben hasonlítunk. Pl ő is keresett Téged sokféle úton, s gyerek korában ő is látott megmagyarázhatatlan lényeket a lakásban, mint én. Én mindig is démonoknak neveztem őket, bár csak kétszer, max háromszor volt velük afférom. Ezek olyan dolgok, amiről az ember nem sűrán beszél akárkivel, mert könnyen bolondnak nézhetik, mert a klasszikus értelemben véve nem lehet bizonyítani. De ha vmi lelkibb emberrel erről beszélek, ők is meg tudják mondani, hogy találkozott már lényekkel, amiket nem tudunk megmagyarázni.
Reggeli japázás szerény albérletemben
Vasárnap óta sokat rugózott az agytekervényem azon, hogy mit tennék, ha esetleg újra "összefutnék" egy ilyen valamivel, s arra jutottam, hogyha ért magyarul, megkérem, hogy guggoljon le velem az Oltárod elé, s együtt hajtsunk fejet Előtted, az mindenkinek a legjobb! :-)

Kábé két hete voltam egy kisebb házibuliban. Többnyire egyetemista barátaim voltak ott, akiknek leadtam a drótot, hogy ha étellel várnak, az csak vegetáriánus lehet, s nem tartalmazhat bizonyos dolgokat. Meglepődtem, hogy tudtak ilyet készíteni, jól esett, hogy figyeltek erre. A legjobb viszont az volt, hogy többen komolyan kérdezgettek Rólad, illetve a különféle törétneteidet, kedvteléseidet is szépen hallgatták, s nem kötöszködtek. Megbeszéltük, hogy ki is visem őket Csillaghegyre a mandirba, hogy láthassák ők is azt a Múrtidat, amibe múlt márciusban én is beleszerettem:)  
Az egyik srác (aki amúgy filozófiát hallgat) meglepően sokat tudott Rólad, s a különféle avatarjaidat is szépen felsoprolta, bár egy-két dolgot tévesen értelmezett, de amennyire lehetett, a maya-t eloszlattam benne, s jobban összeállt a kép benne. Szó mi szó, jó érzés volt bölcsész hallgatóknak beszélni Rólad, mert láttam, hogy érdekelte őket amit mondtam a kedvteléseidről, s remélem minél hamarébb egy kis bhajanra is el tudom őket vinni:-)

Hare Krisna!

2011. január 5., szerda

2011 január 5

Kedves Krisna!

  Ezt a kis videóklipet pár napja találtam a YouTube-on, s azóta is a fülemben cseng, majdnem folyamatosan. Nem értem a szövegét, de a  címe és a refrénje a Te Neveidet tartalmazza, s úgy látom, hogy tisztelettel van énekelve, ígyhát remélem nem gond, hogy megosztom másokkal is :-)

Hare Krisna! 

2011. január 3., hétfő

2011 január 3

Kedves Krisna!

Tudom, régen írtam le a Rólad szóló gondolataimat, az itt olvasóknak meg biztos az járhatott a  fejében, hogy már el is felejtettelek Téged. Igaz, hogy sokminden történt velem mostanság, de minden második gondolatomban Te bukkantál fel, mert mindenről eszembe Tudsz jutni.
Nemrég volt karácsony, ebben az országban a családok ilyenkor egybe gyűlnek, s örülnek a szeretetnek. Sajnos a maga klasszikus módján nem tudtam így élvezni ezt az ünnepet, mert a családtagjaim vidéken voltak, s (akkor) nem tudtam lemenni vidékre a családomhoz, kik nem is egy településen laknak. Így részben szomorkás is voltam, másfelől meg csak Veled akartam lenni, senki mást nem akartam magam mellett. Szerintem sok ismerősöm észrevette, hogy nem akartam találkozni senkivel, ez nem volt véletlen, mert ha már a szeretet ünnepén a szerettünkkel akarunk lenni, akkor én avval akarok csak lenni, akit szeretek, azaz Veled, a Közeledben.
Ilyenkor ajándékozni is szoktunk egymásnak (sajnos már több évtizede inkább erről szól a karácsony, nem a meghitségről), így én is ajándékoztam azoknak, akiket szeretek. Sok embernek könyveket adtam (tudom, már említettem). Az egyik kedves barátomnak, aki a Bhagavad-Gítát kapta, azt mondta, hogy pont valami ilyesmire vágyott, egy könyvre, melyben mindenre választ kap. Sajnos ő jelenleg még inkább a személytelen filozófia híve, de amennyi prasadamot kapott tőlem, meg mivel ilyen fontos tudást tartalmazó könyvet kapott, nem sokáig fog ez fenn állni :-)
Sok érdekes dolog történt az elmúlt héten. A kettő kedvencem az volt, hogy harmad magammal jártunk a WestEnd-ben. Először nem oda akartunk menni, hanem a Govindába. Az első helyen éppen tataroztak (a Roosevelt tér közelében lévőnél), utána átmentnk a kisebbig Govinda étterembe, az zárva volt, elviekben csak ma nyit ki. Sebaj! Helyette ott a Kálvinon az Atma Center. Az is zárva volt.... Aztán gondoltunk arra, hogy menjünk a WestEnd-be. Nem szívesen mentem oda, mert sok ott az őrült ember, meg minden, de ezt Te úgyis tudod.... Nos, lent voltunk az éttermeknél, s a szememetmegütötte egy Pakisztáni-Indiai étterem, ahol lehetett vega menüt is kérni.
Ha már ételről /prasadam/ írok, akkor egy kis ábra róla:-)
Mikor megtudtam, hogy még hagyma nélküli is van, hát gyorsan vettem ott egy menüt. Erre a pénztáros (egy középkorú India férfi) megkérdezte tőlem, hogy én is járok e a Lehel utcai központodba. Mondtam, hogy igen, de ezt honnan tudja?.. Ugyanis teljesen átlagos ruhákban voltam, még tilaka sem volt a homlokunkon. Mondta, hogy megérzés. Majd kérdezte, hogy hogy tudna odajutni, erre adtam neki egy szórólapot, amikből még mindig van nálam:-) Erre kaptam tőle még egy ajándék púrit a menümre:-)

A másik eset meg tegnap történt Zalaegerszegen. Épp szaunáztam, amikor bent egy baráti társaság beszélgetett a különféle méregtelenítő kúrákról, hogy mennyire jók, meg stb, amikor szóbahozták a vegetarianizmust, hogy egy hétnél tovább nem is bírták a húsevő szenvedélyüket. Erre megszólaltam, hogy én május óta nem ettem húst, amikor tanácsokat kértek tőlem. Én egy kedves matajinak az oldalát adtam meg, mint egy kiindulási alapot, amin elkezdhetik a normális táplálkozást. Emlékszem, amikor én is elkezdtem a vega étrendet, először csúfos bukás volt, mert nem tudtam, hogyan kezdjem el, csak improvizáltam, aztán a lehető legrosszabbul állítottam össze az étrendemet. De már akkor elkezdtem felajánlani Neked :-)
Nos, tehát beszélgettünk a vega ételekről, mire az egyik srác megkérdezte, hogy miért kezdtem el a hús nélküli életmódot (elég félénken próbált arra utalni, hogy nem e vmi vallási nézet miatt e:-) ), mire mondtam, hogy Krisna hívő vagyok. Erre jobban elkerekedett a szeme, de a legnagyobb meglepődésemre az örömtől. Mondta, hogy őt ez nagyon érdekli, meg a Buddhizmus is, járt már Zalaszántón a Buddha-sztúpánál, meg Krisnavölgyben is, s ismer bhaktákat is, de csak úgy, mint ismerősei ismerőseit. Erre egy idősebb házaspár férfi tagja is közbeszólt, hogy a lányuk is lent él Krisna völgyben. Mondom ám magamban, kicsi a világ, hogy így összejöttünk ezen a 3 négyzetméteren! :-)
Ennek a történetnek nagyon örülök, mert megbizonyosodtam abban, hogy vidéken, Zala megyében is volna igény terjeszteni a Rólad szóló történeteket, akár egy kisebb központot létrehozni. Keszthelyről hallottam, hogy lakik ott is pár bhakta, tehát ha esetleg pár éven belül visszaköltöznék oda, nem lennék egyedül, abhakták közé szorítva.

Mellesleg most ünnepeltük az Új Év napját is, ilyenkor nagyon sok ember úgy akar átlépni egyik évből a másikba, hogy hulla részegre issza magát, s magából kikelve őrjöng az utcákon. Én inkább egy nagyon kedves barátommal, meg a lelkemben Veled töltöttem ezt az "évugrást", s távol a városok zajától kipihenve akartam átlépni 2011-be.
Mindenesetre van egy érdekes dolog is Új Év napján: a Tűzijáték. Ilyenkor az emberek rakétákat robbantgatnak a levegőben, s azt csodálják. Sok értelme nincs, meg illúzió, de azért szép tud lenni, így január elsején én is megnéztem (valamiért Zalaegerszegen nem dec 31.-ikén, hanem az év első napjának estéjén szokott lenni), s a kedves olvasóknak meg is mutatnám :



Hare Krisna!