2011 február 14

Kedves Krisna!

Szombat este egy nagyon  szép bhajan estét tartottunk Neked, melyről szerintem nehogy Tudsz, hanem egyensen Élvezted, mert ahogy néztem, mindannyian teljes odaadással énekeltünk. Itt készítettem pár videót, ezeket most közzé is tenném azon olvasóknak, akik nem lehettek ott:

Az első videó 2 mantárból áll, az elején a Jaya Radha Madhava-t énekeljük, majd 3:20-tól a Síta Rama-t. Először most énekeltem a Síta Rama-t, de még másnap is a fejemben járt ez a bhajan, amit fölvettem.
Remélem még rengeteg ilyen estén dicsőíthetem Szent Neveidet, mert nagyon jól éreztem magamat, meg az a kedves barátom is, akit elhoztam először egy ilyen estre, s velünk együtt énekelt, Neked.

Hare Krisna! 

2011 február 12

Kedves Krisna!

Február 12 van. Tavaly óta ez az évforduló nekem egy szomorú nap. De egyben boldogsággal teli is. Ezen a apon volt tavaly, hogy egy szolgálat alatt (4 órán belül) 2 autóval is összeütköztem. Egy is rossz, de kettő már rossz és valahol ciki is. Mondjuk az első volt a súlyosabb baleset, ami már önmagában is megtört volna, holott fizikailag nem sérültem meg. De most nem balesetet akarok elemezni, ezt már tavaly megtettem a régebi blogomban. 4 évig úgy vezettem, úgy dolgoztam, hogy nem volt semmi balesetem, s sajnos az egyik legnagyobb ellenség, a büszkeség a hatalmába kerített. Egyre többet kérkedtem avval, hogy még nem volt semmi eseményem, és én milyen fasza villamosvezető vagyok. Aztán jött mához egy éve ez a nap, amikor rengeteg magánéleti problémámmal és a büszkeséggel nekivágtam a villamosvezetésnek. Aztán a karmám visszaütött, először 12:10-kor, ami 2 órára leterített. Aztán a rendőrautóban, amikor a jegyzőkönyvemet felvettük, el is felejtettem a dolog súlyát, s újra kimentem egy csere kocsival szolgálatra.

A háttérben lévő villamossal voltam, az előtérben lévő kocsival meg csattantam...

A diszpécsert leszámítva nem mondta nekem senki, hogy váltassam le magam, mivel egy súlyos személyi sérüléssel járó baleset résztvevője voltam, de én a büszkeségemtől hajtva kimentem, hogy ne álljon meg a forgalom miattam. Aztán másfél kör múlva újra megállt miattam (is) a forgalom a Duna partján a Casino tövében, ahol előttem 20 éve csattant utoljára villamos és autó. Ez csak horzsolódás volt, de mégis, ez a két esemény kellett ahoz, hogy a büszkeségemet letörje, s pár héttel később elforduljak maya-tól, hogy megtaláljalak Téged! Lelkiekben még mindig rossz dolog ez nekem, mindig felidézem magamban ezt az esetet, amikor arra járok (napi 2szer 7-8szor).
Másnapra a szolgálatvezetőm kivetetett velem 2 nap szabit (mert dolgoztam volna azon a hétvégén), amit természetesen azonnal elfogadtam. Egy kedves kollégám haza kísért, ami a lehető legjobb dolog volt, mert nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs ellettem valaki, akiben megbízok. Elvégre egy olyan dolgot veszítettem el, amiben ittem: hogy legyőzhetetlen vagyok, én vagyok a sínek császára. Gondolhattam ezt, mert akkor még nem ismerhettelek Téged, mert teljesen hátat fordítottam Neked. Éltem az érzékkielégítésnek, és az önrombolásnak, komoly célok nélkül.
Másnapra néhány new-age-es ismerősöm egy amolyan pozitíz-partit szerveztek, amikor csak pozitív dolgokra koncentráltunk, s arról beszéltünk. Ez a február 13.ikai összejövetel volt a következő lépés, hogy feltárjalak Téged, hogy megkeresselek, Krisna! Sanos ők nem igazán vaisnavák voltak, inkább a személytelen filozófia hívei voltak, de amit megtanultam tőlük, az a tisztelet más vallások és kultúrák iránt, mert akármiről beszéltünk, azt csak a jó oldaláról közelítettük meg, ami itt a Kali-Yuga-ban nagyon ritka, főleg ebben az országban, ahol élek. Egy mondás szerint, ha 4 magyart összezárnak, akkor 5 pártba tömörülnek :-S
Na, a lényeg, hogy megmutatták milyen egy Buddhista meditáció, fél órán keresztül hallgattuk az Om mani padme hum mantrát. Ez megmutatta nekem, hogy nem csak az alkohol és energiaital keveréséből lehet kilépni a testből, hanem van más is:-)
Pár nappal később, miután még a menyasszonyom is elköltözött tőlem, otthon újra leültem a földre, s újra megpróbáltam meditálni. Egyfolytában azt kérdezgettem az üres lakásban, hogy van e értelme az életemnek. Mert már nagyon annaka  határán voltam, hogy elhagyom ezt a testet, mert nem értettem, hogy miért van az, hogy mindenkivel próbálok a legjobb lenni, s mégis csak kihasználnak. Aztán húsz perc múlva megjelent a hunyorgó szemeim előtt a Szent Neved. KṚṢṆA. Egy név, melyről hallottam, de lényegében semmit sem tudtam. Aztán össze raktam a dolgokat. Persze ez hosszabban ment... Mindenesetre ez elég volt ahoz, hogy megadja a válasz nekem: Meghódoljak a Lótuszlábaid előtt. Innen már csak pár lépés volt, hogy felkeressem Csillaghegyen a mandira-t, társuljak bhaktákkal, s szolgálatokat végezzek Örömödre. 180 fokban elfordultam maya-tól, s az életem is 180 fokban megváltozott, pozitívan.
Mindenesetre az, hogy a Neved villant be, egyszerre érthető, s értehetlen számomra. Érthetetlen abból a szempontból, hogy bár nem határolódtam el a Krisnatudattól soha sem, nem is nagyon foglalkoztam vele, akkor már inkább az Iszlám érdekelt már, ha vmi vallás. A vegetarianizmus is furának tűnt nekem, bár nem lehetetlennek, mert ismertem olyanokat, akik vegák, csak magamat nem tudtam úgy elképzelni.
Ellenbenérthető abban a szempontból, hogy ez a jel arra, hogy mindannyiunk szívében ott Laksz, s ha Látod, hogy el akarunk fordulni az illuzótól, akkor megmutatod a helyes útat, vissza, Hozzád. Itt már csak az a lyéneg, hogy ne térjünk, le, de én nem akarok visszaélni evvel a lehetőséggel, inkább azon dolgozok, hogy minél több ismerősöm megtaláljon Téged, s forduljon el a személytelen filozófiáktól. S rengeteg prasadammal tömöm őket! ;-)

Kedves Krisna! Köszönöm, hogy megmentettél a bhaktáid segítségével az elmúlt évben, ha Ti nem vagytok, akkor önkezűleg úgy megrongálom ezt a testet, hogy  a lelkemnek el kellene hagynia, mert használhatattlanná tettem volna, s talán most valami szellemként bolyonganék valahol az Univerzumban. Ígérem, hogy örökké szolgálni foglak Téged és bhaktáidat, ahogy ők is engem  tanítanak, és segítenek nekem.

Hare Krisna!