Kedves Krisna!
Sajnos mostanában nincs sok időm írni a blogomat, mivel elég elfoglalt lettem. Rendesen próbálok az anyagi dolgok mellett is rendületlenül Rád gondolni, de van most még egy dolog, mely foglalkoztat, s részben a lelk élet egyik része is.
Ez a bhakták közötti kapcsolat, szeretet. A miskolci Yatrában most kezdett el kialakulni egy olyanfajta összetartás, amin én is meglepődtem. Ha valamelyikőnknek valami baja van, akkor álltalában mindig úgy alakul, hogy a töbiek tudnak neki segíteni. Így hát kiadtuk a jelszót: "A második mahamantránk a Szolidarítás!"
Lelki Tanítómesterem is mindig ezt hangsúlyozza, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, ahoz hogy elnyerjük Mahaprabhu Kegyét, hogy a bhakták mindig tartsanak össze, ez egy sikeres Yatra receptje. (s szerény véleményem, hogy kitiltásokkal nem lehet közösséget építen...).
Volt a múlt hónapban olyan időszak is, hogy majdnem költöznünk kellett, mert nem tudtuk fizetni az albérletet, ahol az ashramunk, a Yamuna Kutir van, de a bhakták Kegyének köszönhetően ki tudtuk fizetni, most szent a béke :-)
Van, hogy egy másik bhakta nem tud enni, mert nincs elég pénze a bhógára, akkor meg mi megyünk át hozzá, viszünk bhógát, felajánljuk Neked, Krisna az ételt, s mindenki jól járt.
Ha meg egy másik bhakta egyedül van, nincs mit csinálnia, akkor szól, s összefutunk valahol, s akár csapunk egy kis bhajant - amit pl nekem még tanulnom kell, nagyon rossz muzsikus vagyok... :-)
Újra és újra, amikor ezekre gondolok, meglepődök, majd megnyugszok, mennyire igaza van Gurudévámnak és a megelőző ácsárjáknak, hogy ha a bhakták összetartanak, akkor az már maga a Nektár. Mintha Vrindavanban lennénk.
Végezetül egy kis bhajant szeretnék itt megosztani, amit még januárban, az Ashramunk névadó ünnepségén vett fel egy pesti hittestvérünk:
Hare Krisna!
