Ma reggel kaptam egy mataji-tól ezt a képet a téli/tavaszi bhaktaprogramról melyen én is részt vettem. Igaz, csak az egyhetesen.... Nagyon jó előadásokat hallottunk akkor a vaisnava etikettről, meg az otthoni meditációkról, s tanáraink, Lila-suka prabhu és Gunagrahi prabhu is mindenüket beleadták, hogy megszeressük a Krisna tudatot, úgyhogy ezúton is köszönöm nekik, hogy ennyit foglalkoztak/foglalkoznak velünk! :-)
Tegnap délután részt vettünk egy kis abhiseka ceremónián, azaz múrti fürdetésen. A napokban pont arra gondoltam, hogy teljesen alkalmatlan vagyok az Imádatodra, de ez a tegnap délutáni ceremónia felnyitotta a szememet, hogy akármilyen parányi vagyok és tudatlan, ha egy Hozzád fűzhető ceremóniát végzek, s közben még egy csodálatos bhajana is szól, mint tegnap, akkor nem azt nézem, hogy ki vagyok, hanem hogy kaptam egy lehetőséget indokolatlan Kegyedből, hogy szolgálhassalak.
Tegnap délután megnyugodtam, hogy mivel még az elején vagyok, úgysem tudok olyan otthonosan mozogni az Imádatodban, mint egy nagy brahmana, de mivel őszintén végeztem a Fürdetésedet, nem is éreztem magma olyan feszengve.
Mellesleg tegnap volt rajtam először dhóti, mivel előző hét péntekjén Gunagrahi prabhu-tól megkaptam az engedélyt, hogy hordhassam (a dhóti az a fehér szoknyaszerű lepedő, amit a Krisnás férfiak hordanak nadrág helyett). Mondjuk akármikor vehettem volna, nincs megtiltva, de a kapcsolattartóm még tavaly mondta, hogy jobban örülne, ha egy kis lelki fejlődés után kezdeném el felvenni. Akkoriban még csak 3-4 kört japáztam, s még az elején voltam a vegetáriánus táplálkozásnak is.
Vasárnap volt Pandava Nirjala Ekadasi (kb 24 órán át tartó szárazböjt), amire a csillaghegyi templomba egy egésznapos japa meditációs napot szervezett a templom vezetése. Mi valamikor 10-11 közöttre mentünk csak be, nem hajnalra, de bent végig olyan volt, mintha az idő megállt volna, s nem is kéne tartani az idő múlásától, s csak Rád tudunk gondolni, nyugodtan.
A shop nyitásának pillanata :-)
Délután 3 után kinyitott az indiai shop is, ahol az első dhótijaimat (kettőt) meg is vettem. Jó érzés volt, hogy a böjt napján vehettem meg első dhótimat, s egy abhiseka ceremónián avathattam fel. Az már részletkérdés, hogy a fehér dhótit szépen le is ettem, dehát az úgyis prasadam volt, ami rákerült, tehát nem piszkoltam be - annyira - :-)
Maga a szárazböjt egyébként nem volt túl sikeres, otthon már muszály volt innom egy kis vizet, mert már nem bírtam (nagyon meleg, fülledt idő volt). Majd legközelebb jobban készülök rá.
És minden kedves olvasóm! Elnézést kérek, hogy mostanában hanyagolom a blogolást, csak időm kevés volt, s magamat is túl parányinak érzem hozzá néha, hogy írjam a blogot, melyet az Istenség Legfelsőbb Szeméyliségének ajánlottam fel. Sebaj, a japázás megy, a prasadam megtisztelését sem kell kétszer mondani, úgyhogy nincs semmi veszve, csak néha bele gondolok abba, hogy vannak nálam idősebb bhakták, akikhez képest én senki vagyok, de mindig megpróbálok velük társulni, hogy egy minimálisat fejlődjek a lelki életben.
Ígérem, folytatom a blogolást, csak most egy picit összeszedem magam. Állítólag lesz szombaton egy mega-maha harinama Esztergomban, az bőven segíteni fog, szerintem! :)
Hare Krisna!
